Miután mindent alaposan megvizsgált elfoglalta a babzsákfotelem és halkan dúdolni kezdett. Én is csatlakoztam hozzá mivel ismertem a számot.
- Honnan tudod, hogy mit dúdolok? - Kérdezte meglepetten.
- Nem csak te ismerheted. Amúgy meg most ez a sláger, a csapból is ez folyik. - válaszoltam a lehető leglazábban(amit a közelségében produkálni tudtam) majd bekapcsoltam a számot. Csendben végig hallgattuk. Ő lehunyta a szemeit és a napfelé fordult. Tökéletes bőrét megvilágította a fény és még azon se csodálkoztam volna ha csillogni kezd, mint egy tündérnek. Tündérfiú...ehh inkább ne.

- Akkor most kapcsolj valami olyat, amit nagyon szeretsz. - kérte. Engedelmeskedtem és elindítottam az all of you-t. A dallama mindig teljesen magával ragadott, ezért nem vettem észre, hogy leült mellém a földre. Hátát ő is az ágynak támasztotta és a lábait direkt úgy helyezte, hogy összeérjen az enyémmel. Gyönyörű pillanat volt, szó szerint egy pillanat ugyanis meghozták a kaját. Összerezzentem és gondolataim egyből visszajöttek a felhők közül.

- Bassza meg a futár...- káromkodott halkan Alex majd kiment. Pici fáziskéséssel követtem, de már pont nem tudtam szúros szemekkel nézni a futárra, mert elfutott. (Gyenge szóvicc. Egy perc néma csend a sose létező humoromnak)
Viszont amikor megéreztem a kaja illatát megfeledkeztem a futárról.
Megterítettem és feltéptem a kínai betűkkel ellátott papírdobozokat.
- Téged éheztetnek? - Kérdezte Alex nevetve. Figyelmen kívül hagyva tovább bontogattam a csomagolást. A bambusz pálcikáknál aztán megálltam, mivel nem tudtam mit kezdeni velük. Sem azzal, hogy ezeket a leves mellé adták. Leveshez kanál kell nem pálca...mi vagyok én? Harry Potter?
A tudatlanságom nagyon látszódhatott rajtam, mert Alex is odajött és a kezébe fogta az egyém. Meleg, puha tenyerétől teljes extázisba kerültem és nem tudtam a beszédére figyelni.
- Na akkor már menni fog?
- Öhmm...talán. - feleltem bizonytalanul. Óvatosan megfogtam a fapálcikákat és nagy nehezen felcsipentettem egy kis tésztát. Isteni volt. Nehezen lehetett hozzájutni, de ez a leves megérte a szenvedést.
- Aztán nehogy kínai függő legyél...
- Hát pedig ennél jobbat még nem ettem. - néztem az üres tányéromra csillogó szemekkel.

A második után mégjobban beleszerettem a kínai kajákba, noha a pálcikákkal nem lettünk best friendsek. Pedig ahogy elnéztem Alexet tök egyszerűnek tűnt az egész: megfogja, felcsippenti a kaját, kinyítja a tökéletes száját, amire szívesen rátapasztanám az enyémet majd beveszi a falatot és rágni kezdi. És ez ismétlődik a végtelenségig. Vagy ameddig el nem fogy a kaja.
- Sütit? - kínálta felém az utolsó teli tálat. Kivettem belőle egy szerencsesütit és félbetörtem. Egy apró, fehér cédula esett az asztalra. Összeszorult a gyomrom...ez ugyan az a férfiparfüm...