Öt órára teljesen kipucoltam a házat, rendbetettem a külsőm és megsétáltattam a kutyám, Lolát. Már éppen kényelembe helyeztem volna magam, amikor megcsörrent a telóm.
- helló! Híreim vannak. - szólt bele Laura.
- Igen? Miféle hírek? - kérdeztem kíváncsian.
- Ma a parkba találkoztam egy sráccal. Odajött, hogy szia nem-e akarok vele fagyizni...
- És mit mondtál?  - próbáltam belőle kihúzni a szavakat, mivel őt ismerve nem ment el fagyizni. Legalábbis nem az idegen sráccal.
- Hát, hogy szia a te életed is tönkretegyem? Aztán más nem volt, mivel lelépett. - mesélte nevetve. - de amúgy sem volt az esetem.
- büszke vagyok rád. - nevettem én is. Launál rengeteg fiú próbálkozott már be, de ő szépen lerázta az udvarlóit. Hetedik óta tapadnak rá a srácok a tökéletes alakja és a gyönyörű arca miatt. Viszont ő kijelentette, hogy megkeresi a nagy őt és nem randizik minden jött menttel.
- Csak azt tettem, amit helyesnek gondoltam. Nem akarok úgy járni, mint ahogy te fogsz.
- Hogy? - kérdeztem értetlenül, mivel idáig nem tudtam róla, hogy a jövőbe is látna.
- Hát úgy, hogy összetörik a szíved és besavanyodott vénasszony leszel 12 macskával.
- Aham. És együtt szívom majd velük a macskamentát... Kicsit túlgondolod.
- Lehet, de aztán ha igaz lesz, akkor ne csodálkozz. Én megmondtam előre.
- Jó okés. Nem csodálkozok majd. Na de most leteszlek. Éppen randim lesz. Szia.
- Akkor is összetöri majd a szíved. Tipikus szépfiú, aki azt hiszi bármit megkaphat. Viszont ha megbánt kiherélem álmába. Szia! - köszönt el ő is majd letettük.

Hat óra után két percel csengettek. Lenyomtam egy sprintet az ajtóig majd megigazgattam a hajam és megfogtam a kilincset. Mély levegőt vettem és lenyomtam. A délutáni nap teljesen elvakított, eltelt pár pillanat, mire hozzászokott a szemem. Akkor viszont ismét elcsodálkoztam. Alex  eszméletlenül nézett ki. Lazán az ajtónak támaszkodott kezeit összefonta maga előtt és engem nézett.
- Szia! Beengedsz? - kérdezte egy félmosoly kíséretében.
- Ja bocsi... Persze. - kaptam észhez és betessékeltem a nappaliba.

- Szóval nincsenek itthon a szüleid?
- Látom megragadtad a lényeget. - mosolyogtam rá és akaratlanul is a hajammal kezdtem babrálni.
- Mert arra gondoltam, akkor megnézhetnénk egy horrort. De most nem kell félned. Én megvédelek. - mondta kicsit halkabban és eltűrte a rakoncátlan tincsemet. Közelebb csúszott a kanapén, miközben a kezét még mindig az arcomon hagyta. Gyengéd érintésétől kirázott a hideg, ugyanakkor melegséggel töltött el. A közénk ereszkedő csend kezdett elnyúlni, ezért megszólaltam.
- Vagy rendelhetünk kaját. - ötleteltem tovább, amivel teljesen megöltem a romantikus pillanatot. Ő hirtelen elhúzta a kezét és visszament a kanapé másik végébe, biztonságos távolságot tartva tőlem. Magamba átkozódtam és próbáltam leharapni a nyelvem amikor megmozdult.
- Akkor rendeljünk kaját! - mondta és a kezébe vette a telefonját.
- Kínai vagy gyros?
- Kínai. - válaszoltam. Ugyan még sose ettem kínait itt volt az ideje megkóstolni. Csak remélni tudtam, hogy nem kutyahúst eszünk. Amíg én ezen agyaltam Alex rendelt kaját és felült a konyhapúltra. (Megtudtam volna szokni a látványt. Szerintem minden nőnek kell egy ilyen konyhai kiegészítő...)
- És most mi legyen?
- Megmutatom a szobám.
- ohho...- húzta perverz mosolyra a száját Alex. - Benne vagyok.
- ahjj - forgattam meg a szemeim majd bevezettem a szobámba.