3

Lesokkolva állt egy darabig, majd magához tért és a bátyjára nézett.
- Na nem! Rajta nem osztozunk.- mondta. Megfogta a csuklóm és kirángatott a szobából.
- Akarsz valamit mondani?
- utálom az ablakod. - nevetem el magam az értetlen arcán. - majd egyszer elmesélem. - teszem még hozzá és elmegyek fürdeni majd bemegyünk a szobájába filmezni. Elindítja a csillagainkban a hibát, amit mindketten ezerszer láttunk már, de még mindig jó. Már a vége felé járt a film, amikor felajánlottam, hogy kimegyek kajáért. Leosontam a lépcsőn és majdnem felkapcsoltam a villanyt, de zajokat hallottam. Pontosabban egymásra tapadó ajkak cuppogását. Vissza akartam futni a szobába, de természetesen ilyenkor verek le egy mesztelen babafotót a falról...

- Ki van ott? Hanna?
- öhm...bocsi. Már itt se vagyok. - mondtam fülig vörösödve, ugyanis Barni aktuális csaján nem volt nadrág. Elismerem, hogy meleg van, de hogy ennyire...
- Ne menj. Nyugodtan maradhatsz- mosolygott rám majd, amikor látta zavarodott arcom hozzátette - Mármint nem groupenre, hanem keress kaját és húzz felfelé.

Így is tettem. Két tál kukoricával berúgtam az ajtót.
-Héé óvatosan a nyílászáróimmal. Huligán...
-Így kiabáll a 2000 éves kis mazsolanéni az utcánk végén is. - mondtam nevetve, bár nem sok kedvem volt hozzá. Akaratomon kívül is rosszul esett a smacizós jelenet. Nem tudtam miért, de nem akartam, hogy Barninak bárkije is legyen. De nekem nem tetszik, ne zavarjon már..
- Édesem ha továbbra is szeretnél magaddal beszélgetni, akkor menj ki a tetőre. - dünnyögött Lau és a másik oldalára fordult. Magára húzta a takaróját, megölelte a plüsskecskéjét és már aludt is. Én viszont még nem tudtam. Sokáig még rájuk gondoltam, de aztán elnyomott az álom.