Bulizás 1.rész

Ahogy már felkeltem, minden dolgaimat megtettem, reggeli meg volt. Így hát irány suli, délután 4ig. Suliba beérve már látom a kapu előtt Sacit aki éppen engem vár. Nagy sóhajjal oda lépek és előre köszönök neki.
- Szia Saci.
- Hát szervusz, már meg se ölelsz? - csipkelődött.
- Nem vagyok vicces kedvembe baszod. - mérgelődtem.
- Azt látom, hogy nem vagy valami formába. És oké majd megbaszlak. - kuncogott.
- Ha ha haaa.
Ezzel a kis rövid párbeszédben közbe mentünk is befelé a suli folyosóján. Egyszer csak Astor-al és Hayley-vel össze futottam velük. Igaz évfolyamtársak vagyunk és eléggé jó kis társaság lettünk ahhoz képest, hogy Astor és Hayley több mint 3 éve vannak együtt. Irigylem őket. Már mint nem a pasit, hanem a kitartó szerelmüket. Aranyosak együtt.
- Nos, akkor mikor lesz házavató buli? - kérdezi Hayley tőlem.
Nos igen, Saci a pletyka buzi, de így a jó a társaság.
- Ma lesz. - mosolyogva válaszoltam.
- Akkor jó, mert ha nem baj Clark terstéreket is meghívtam, ha nem gond. - mondta Astor.
Én persze kikerekedett szemekkel lestem Astorra, hogy még is mi a francért hívta meg őket tudtom nélkül. Már csak az hiányozna.
Épp mondtam volna valamit de a becsengetés zavart meg, én és Saci mentünk a termünkbe a többiek mentek ők is a helyükre. Szerencsére Astorékkal épp nem lesz ma órám, különben már rég kinyírtam volna.

Letelt az első óra. Én meg idegeségemmel csak kattogok, hogy miért kellett meghívni. Egy: azért mert Adam úgy mond "exem" de még sem volt az, illetve barátság-extrákkal ment a dolog. Kettő: mióta eltünt és nem rég tudtam meg, hogy van ikertestvére, na ott kiborultam. És három: kinyírom Astort.
Gondolat menetemet nekem szánt kis cetlit nyomott mellém Saci. Lestem rá kérdőn, hogy ez mi. De halkan suttogva súgta, olvassam el és válaszoljak írásban. Ugyanis ma a második órában, kemény szigorú igazgatóval volt történelem óránk. Aki susmorog, azt azonnal haza küldi és dupla egyest kap a mai órára és igazolatlan napnak tekinti. Rohadék az igazgató az egyszer biztos.
Félve mertem elolvasni, de meglepődtem, hogy ennyire észre vette rajtam a Saci.

"Ne idegeskedj. Tudjuk, hogy izgulsz azon ha az egyik Clark testvér felszakítja. Én úgy is ott leszek melletted. Viszont jobb ha bele törödsz, mert Astor a csapat kapitány és Adam nagyon jó játékos."
Ez állt a levélbe. De mikor rá néztem, azt hittem nyakon szúrom a tollammal. Majd vissza írtam neki.

"Kösz. Megtudom védeni magam. Jó tudni, hogy a csapatban játszik, de pont leszarom. És amúgy kiket hívtatok meg tudtommal?"
Oda csúsztattam a kezéhez és már olvasta is. De úgy helyeszkedett mintha jegyzetelne amit az igazgató meséli a történetét. Pár percen belül ismét a cetli.

"Én, Astorék, no meg a Clark testvérek. De állítólag Hayley a csajokat is meghívta"
Hál'istennek. Legalább nem csak ketten leszünk lányok. Oda másztam Sacihoz és súgtam a fülébe.
- Majd segítsetek rendezni a piákat! - mondtam vigyorogva.
Erre ő is elmosolyodott és csak annyit mondott az orra alatt, hogy "Te kis alkoholista". Nos igen. Ha buliról van szó, töményen iszok rendesen. Hányásig sose ittam le magam, valamilyen szinten csak emlékszek másnap mit tettem részegen. Tudom hol a határ.

Végre vége volt a sulinak és indulhat a banzáj. Hayley intézte a meghívókat, Astor pedig segített nekem itthon az asztalokat berendezni, az udvart is míg a Saci kocsival gyors bevásárlást végezz az általam megírt listán.
Nagy nehezen végeztünk mindennel a pakolás is okés és a zene is meg van. Már csak a társaság és a jó szórakozás hiányzik.
Pont időbe végeztünk, leültünk kicsit pihenni és csak a csend ülepedett közén. Szerencsére Astor hamar megtörte a csendet. Ami számomra ez jó, mivel nem kell idegeskednem, hogy mi lesz itt a végén.
- Nyugi, jó buli lesz. - mondta.
- Nagyon remélem.
- Nagy baj, hogy meghívtam? - kérdezte.
Szemeimet megforgatva válaszoltam rögtön rá. - Nem, de jobb lett volna előbb engem megkérdezned. De nem baj. - felsóhajtottam.
Eközbe Saci már ideért és máris a segítségére indultunk. Kaja, pia, nasi és kész minden. Mivel a vendégeket este 9-re lettek meghívva. Az sem volt baj, hogy még kevesen voltunk. Addig kihasználva a nyugalmat. Hayley és barátnőivel jött, míg Saci és Astor engem bolondítottak. Hayley csak röhögött rajtam, de szerencsére az egyik barátnője lefoglalta Sacit. Immárom Astor foglalkozott a barátnőjével.
- Végre nyugtom van. - nevettem el gúnyosan.
- De nem sokáig. - mondta Saci grimasszal az arcán.
Hayley barátnői bemutatkoztak, igen különleges csajok, de nem akartam már beszólni nekik nem cicaharc buliba jöttek.
- Szia, Tina vagyok - nyújtott kezet mire én kezet ráztam vele.
- Üdv én meg Rachel vagyok.
- Üdv nektek is. - műmosollyal színlelve köszöntem nekik.
- Doreen beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte Hayley és félre mentünk a többiektől.
- Na mond.
- Nyugi, direkt ezért hoztam őket ide, ha Clark testvér zaklatna akkor ez legyen a B terv.
- Most komolyan ezekkel a ribancokkal megbeszélted ezt velük? - kérdeztem értetlenül.
- Nem. Ők nem tudnak erről. Csak annyit, hogy ők is itt lesznek, és akkor nyert ügyed lesz. - mondta.
- Már mint?
- Nagyon reménykedjünk, hogy Adam nem fogja felszakítani a régi sebet.
- Reménykedni bármit, bármikor lehet. De ilyet, esélytelen szerintem. - megforgattam a szemeimet.
- Na nyugi, jó lesz.
Vissza mentünk a többiekhez, már épp kajálni készültünk volna, míg a csengőt meghallottuk. Astor legyintet ezzel jelezve majd ő kinyitja. Épp jókor jöttek. Az idegtől megfeszültem, gyomrom tenisz labdává zsugorodott össze. Viszont valamiért a szívem oly heves mintha majd kibújok a bőrömből. Annyira helyes...
Mi? Várjuk csak? Na nem, ilyet nem játszunk.
Nagy nehezen letűrtöztettem magam, egy illetve pár pohár whisky-vel és minden oké volt. Addig amíg Adam vagy Leo vagy kicsoda azaz melyikük ült le mellettem. Megint megfeszültem.
Felálltam a helyemről és besegítettem jobban Hayley-nek. Pedig már leszidott, hogy maradjak a seggemen, de nem ment. Kajáltunk, ettünk, ittunk jót beszélgettünk. Aztán az udvarba mentünk ki, tüzet Astor gyújtotta meg. Ez az egyetlen egy emlékem maradt meg a balesetem óta, mikor csak mi négyen, azaz Astor, Hayley, Saci és én szüleinkkel tábor tüzet rendeztünk. Baleset óta sokat változtam, nehezen nyílok meg mások előtt, persze egy pár kivételével. Azon a napon Matt-e is megismertem, akkor még nem voltunk sehogy se együtt csak pár szó váltás erejéig beszélgettünk.
Gondolat menetemet egy hirtelen hangos zene zavart meg, igaz majd kiugrott a szivem a helyéről de, jól vagyok.
- Táncoljunk egyet skacok. - üvöltötte Saci.
Mindenki a zene ritmusán táncolt a tűz körül, azonban Hayley nem engedte nekem egy percig sem, hogy félre húzódjak. Nagy nehezen lelket öntött belém és egy pár zenére táncoltam majd nem mindenkivel. De csak majd nem. Az zavarta meg a lendületet, mikor egy kezet láttam felém nyújtani. Elfogadtam a kihívást, de volt egy kis bökkenő. Adam volt az. Felismertem.
Adamnek van egy ismertető jele, az egyik szeme barna míg a másik zöldes-kék színű. Felemás színű, ahogy annak idején ő szokta mondani. Régen zavarta, használt kontaklencsét, de hál' istennek inkább nem tette. Miattam. Ugyanis eszeveszettűl gyönyörű szeme színe van. Vajon a szemei miatt szerettem belé? Vagy inkább a mosolyába? Az illata pedig mámorító volt. Mindig eltudott csábítani, még ha nem is tudta. Szivem hevesebb lett az érintésétől. Szinte szikraként érzem a tenyerem és ujjaim közt ahogy csiklandozza a bőre érintése. Alsó ajkamba harapva, inkább elutasítottam a táncot, azzal jelezve, "megyek iszok egy sört" szöveggel. Gondolt lerázom magamról de nem gondoltam volna, hogy utánam is jön. Éreztem a bizsergés a tarkómon, de ez enyhe bizsergés. Szivem úgy kalimpál, mint aki egy maraton futó versenyen vettem volna részt.
Konyhába belépve csak annyit vettem észre, a derekamon melegséget éreztem. Hátamhoz simult, de tartotta a tisztes távolságot.
- Mindig elcsábítasz. - suttogta.
Meleg leheletével simogatta a fülem, majd a nyakam. Mély rekedtes hangjától majd össze estem. Megváltozott a hangja. Férfias. Hátborzongató és mámorító.
- Mégis elhagytál. - lihegve mondtam.
Ahogy egyre közelebb simult hozzám, forróság öntötte a testem az ő érintése. Megremegve próbáltam volna ellenkezni, de a testem nem engedelmeskedett.
Éreztem a meleg leheletét a nyakamon egyre közelebb, majd egy kis gyengéd leheletnyi érzéki csókot adott a nyakamra. Igen, ilyenkor szidom magam, mi a francért kötöttem fel a hajam. De, valamiért ezt nem bánom. Valamiért még mindig jól esik. Az érintése, a csókja, a hangja, nem tudok betelni nála. Szerencsémre a telefonom megrezzent. Ez mentett meg. Mikor már bátorságot vettem magamon és eltessékeltem magamtól távolabb és kissé árréb is mentem tőle, félve. Telefon készüléket megnéztem és Matt írt. Nos igen, őt is meghívtam James-el együtt. És jönnek. Végre, megszabadulok az ördögi körtől. Ahogy a konyhába beérve a hűtőhöz mentem a jól lehűtött sörért, ez most jól fog esni. Főleg, hogy kissé feltüzesedtem. Na jó, nem szó szoros értelemben de igen.
- Kérsz te is? - kérdeztem.
- Nem, köszi, nekem még van whisky. - mondta, közbe mutatta a poharában lévő tartalmat.
Ahogy, felbontottam a sört, egy szuszra félig megittam. Igaz, a sok bubi miatt sokszor az orromba is landolt és majd megfulladtam, de nagyon jól esett a hideg. Égette a torkomat, szinte meg is fájdult, de nem érdekelt. Aztán mintha nem is látnám el mentem mellette ki az udvarra a többiekhez. Viszont az udvar felöli ajtóhoz majd nem a küszöbhez érve csuklómon egy kis enyhe szorítást éreztem. Hátra akartam éppen nézni de inkább suttogta.
- Jobb ha vigyázol. Emlékezned kell.
- Még is mire? - kérdeztem.
Válasz nem volt, mivel addigra Matt és James is ide értek. James igen jó kedvű, de Matt, azt inkább hagyjuk. Kiérve a többiekhez, bosszúból Matt-at egy üdvözlő csókkal köszöntem amit természetesen viszonozta.
- Nelyd le. Nyeld le. Nyeld le. - egyszerre mondták Saci, Astor és Hayley, ezzel gúnyolódva, hogy ebből elég. Igaz, kicsit túl messzire mentem, szinte faltam Matt ajkait. Nem bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam, de végül sikerült.
- Fogjátok már be. - játszottam meg a durcit.
Ment a zenebona, a buli, míg Adam és Leo félre húzódva beszélgettek. Persze ezt sosem szerettem, ha valakivel valamiért problémájuk van, akkor vagy mondják el nekem, vagy az adott személynek és akkor nem lesz belőle balhé. De, fordult a kocka. Adam-nak barátnőjei is ott volt amit észre se vettem. Rebeca. A miss ribanc, valahogy sejtettem, hogy ők együtt lesznek mivel annak idején rám volt féltékeny. Viszont Leo hol van? Matt lefoglalta magát a többiekkel kivéve Adam. Viszont valamit furcsáltam, bizsergés egyre erősebb lett. Tarkómhoz nyúltam és kicsit masszírozgattam, de semmi. Nyilván hirtelen lehúzott sör miatt van, vagy a sok idegesgetéstől, fogalmam sincs. Szerencsémre pár lépésnyire leültem a hintaágyra kicsit pihenni. Ennyire ne legyek már ideges. Miért? Miért bizsergek?
Leo elő került épp a többiekve eltekintve nézett szét engem megkeresésével és megtalált. Oda jött hozzám és lefoglalta magát.
- Tudom, furcsa ez most neked és nehéz elhinned, de ez az igazság. - mondta komoran.
- Aha. Erre mit mondjak? - gúnyosan kérdeztem.
- Nézz Doreen. Öcsém hazudott az igaz, amit tett nem volt szép tőle. Viszont túl kell lépned rajta. - tanácsolta.
- Nem kell kioktatnod. Ha nem láttad volna, boldog párkapcsolatban élek.
- Igazán? Akkor ez mi? Nekem nem az tűnik. - grimaszokat vágott.
- Semmi közöd hozzá. - mérgelődtem.
- Hidd el, van közöm hozzád. - vágott rá.
Meglepődve néztem rá, köpni nyelni nem tudtam. Eközbe Matt ide jött és gondolom hallotta a végét, vagy az egészet? Ebből baj lesz az egszer biztos.

- Leo Clark, miért zaklatod a lányt? - kérdezte dühösen Matt.
- Nem zaklatom, csak elbeszélgettem vele. - válaszolt közbe felállt a hinta ágyból és tisztelségesen Matt felé fordulva beszélt. Nahát, ilyen udvarias lenne? Kétlem.
- Vigyázz a szádra, mit mondasz. Mind végig figyelni fogok rátok. - kezdett dühbe gurulni Matt.
Leonak széles vigyor a fején.
- Tudjuk mi a pálya, ha nem vigyázol ajánlom a figyelmedbe, ha nem figyelsz rá, rég az enyém lesz. - közeledett Matt felé.
Hirtelen felpantattam és közéjük álltam.
- Na most fejezzétek be! Nem ezért lettetek meghíva. Vagy buli, vagy semmi. - mérgelődtem rájuk, közbe gyilkos tekintettel néztem mindkettőkre.
Matt nem volt nyugodt, inkább mérges, míg Leo meglepődve nézett rám. Hallom ahogy a többiek közelebb jönnek hozzánk, körbe néztem és nagyokat felsóhajtottam.
- Atya ég. Legyen giliszta játék. - mondtam többieknek.
Matt erre felkapta a fejét mit sem sejtve mi lenne az. Egy kivételével. Nevetés hallatszott többiek háta mögül, fel ismertem a nevetését. Adam az.
- Doreen, nem vagy semmi. - törölte le egy kis könnycseppet a szeméből.
Nos igen, ő tudja mi a játék szabály és mit kell tenni. Nem valami egyszerű és igen gyomorforgató. De Adam és én mi találtuk ki ezt. Nem mondom, hogy sokszor, de mindig szívattuk ezzel egymás vérét. De jó is volt.