Felriadtam. Kapkodva vettem a levegőt. Felültem és automatikusan az éjjeli szekrényemhez nyúltam volna egy pohár vízért. De nem hoztam be magammal most kivételesen. Megkerestem a telefonom és néztem az időt. Hajnal 01.54 van. Mi a picsa? Csak ennyit aludtam? Kimásztam nagy nehezen az ágyból és útnak indultam a konyha felé. Fogtam a poharam és töltöttem vizet. Ahogy ittam, szinte égte a torkomat a hideg víz, rendesen éreztem ahogy folyik le a szervezetembe. Töltöttem megint vizet és meglepve néztem magam elé, hogy ennyire nem lehettem szomjas. Végülis megérthető. Annyira rosszat álmodtam megint, hogy szinte vert a víz rólam. Vissza mentem a szobámba és próbáltam vissza aludni. Félórával később se ment. Csak forgolódtam. Viszont a rossz álmok kb 1 hónapja vannak persze akkor kezdődött mióta ide költöztem. Nem tudom miért. De ki a fészkes fene az Estella? Ki szólítja őt? Miért pont én álmodom mind ezt? Fogalmam sincs. Lehet beszélnem kéne apával, hátha tud valamit erről. Tudni illik apám katona volt fiatal korában, de mostanra már pszichológus lett. Furcsa mi? Én sem hittem el, de az. Anyám pedig virágos bolti eladó, másod állasban pedig egy kis cégnek a főnökének az asszinsztense. Sokszor kérdeztem melyik, mindig elfelejtem. Tipikus én vagyok. Vicces és hülye.

Megint rá néztem az időre, most sem telt el gyorsan, olyan mintha csak másfél óra óta ébren vagyok. Nem tudok aludni. Gondoltam egyet a garázs melletti kis épületbe be megyek kicsit edzeni. Nos, igen. Szeretek edzeni, de amolyan edzésről van szó ami súlyzók vannak. Na jó, azért nem csak súlyzók. Felpattantam az ágyból, szekrényemhez mentem és ki vettem az egyszerű sport ruhát. Kis topp és melegítő nadrág. Aztán spuri edzeni. Jól tartottam magam, mindig is szerettem a sportot. Kéziztem sokáig, egy ideig kosaraztam meg röpiztem de, nem nekem valóak voltak. Ahogy bementem a kis termembe egyből neki is láttam bemelegíteni, nyújtani a végtagjaimat. És mehetnek a nehezebbnél nehezebb súlyok. Kb 3 óra hosszán át edzettem. Le is fárasztottam magam. Viszont én hülye a telefonomat nem hoztam mennyi lehet az idő, de ha az idő érzékem nem csal kb 4-5 óra lehet. Megint nyújtottam magam aztán vissza a lakásba. Felsóhajtozva mentem vissza a szobámba és kerestem a készüléket, meglestem az időt, ahogy mondtam 4-5 óra lehet de a telefonom fél ötöt mutat. Ez oszt igen. Jól bírom a strapát. Végülis nem csoda. Mikor apa lemondott a katonaságról néhány hónappal később megtanított önvédelmi technikákra. Ami ebből az sült le, hogy beíratott egy karate edzésre, fogalmam sincs mi volt a neve. Na tessék ezt is elfelejtettem. Ahogy a szobámból kifele jövetnél a nappaliba, pont szemesztem a fülessel. Bedugtam a telefonra és útnak indultam futni. Előtte bezártam a lakás, füles és zene be és világ ki aztán mehet a futás, a megszokott út vonalon. Azonban a városba a főtér fele menet megálltam kicsit pihenni. Gondoltam egyet, miért is ne mennék tovább? Legalább jobban feltérképezem a terepet. Addigra a zenét leállítottam, gyorsan zsebre tettem a füles és a telefont aztán mentem arra amerre a szemem látott. Mivel eddig a megszokott út vonalon futkároztam 1 hónapig eléggé jól ismertem a környéket. De ha ismeretlen helyre megyek, inkább nem hallgatok semmilyen zenét. Ki tudja ki kap el vagy bármi. Elfutottam a templom mellett ahol még ismertem a helyet, ahogy már beljebb mentem az utcán már nem volt ismerős, sőt. Kicsit hátborzongató az utca. Néhol világít a közutcai lámpák, néhol nem. Mint a horror filmekben egy sikátorban. Gyűlöltem a horror filmeket. Nem azért mert féltem, hanem azért mert annyira szarul adják, hogy az nem igaz. Pláne, hogy nem annyira gyomor forgatóan rendezik meg. Szeretem a brutális dolgokat.
Természetfelettit is, legyen az vámpíros vagy vérfarkasos filmek, könyvek egyaránt. Pár évvel ezelőtt mindig is sötétbe sétálgattam, hátha lesz valami izgis dolog az életemben. Akkor annyira fantáziás életben éltem, alig vártam, hogy vámpírrá változtassanak vagy vérfarkassá. De ezt mint tudom, mese az egész és kitalálció. A gondolat menetelemet megszakítva figyeltem hova is menjek tovább futni. Ugyanis egy kereszteződésbe ütköztem. Előttem egy egyenes út van, arra fogalmam sincs hova vezet. Jobbra és balra is van út ahol még úgy szintén nem tudom merre visz. A jobb oldali utca, világosság van, kivilágított utcai lámpák felsorakozva, míg a bal, épp hogy. Gondoltam egyet, miért is ne.
Hamár vámpíros és vérfarkasos dolgokon nosztalgiáztam akkor menjünk csak balra. Jól esik vissza emlékezni, hogy milyen őrült kis picsa voltam akkor. Fantáziám miatt mindig hittem benne, hátha lesz valami. Ahogy balra fordultam eleinte melegebb idő volt. Mivel lassacskán vége a nyárnak illetve szeptember végét írjuk. Ahhoz képest, hogy hűvös van így hajnalba eléggé meleg is van. Megálltam egy kicsit pihenni ugyanis majd nem megállás nélkül csak futok ahelyett jobban felmértem volna ezt az utcát. Sötét van, de lehet látni hajnalodik már az ég. Viszont nem csak a futástól van ennyire melegem, hanem tényleg nyomasztó meleg van ezen a környéken.

Megindultam ismét beljebb az utcának, ahogy futtam tovább már érezni lehetett a hidegebb részt. Valahol biztos víz van. Nádas vagy kis patak tuti van. Hiába néztem körül futás közbe, se a víz szagát nem éreztem, de még látni se láttam. Furcsáltam, hogy hol melegebb, hol hidegebb. Lassacskán az utca végére érek ami ha jól látom egy mező vagy földes rész van. Viszont hirtelen meg kellett állnom.
- Az a nyamvadt kavics. - morogtam, majd a cipőmet levéve kiráztam a kavicsot. Ritkán kerül bele, ne kérdezzétek hogyan, valahogy bele jut.
Ahogy felvettem a cipőm, éreztem a hátamon egy kis bizsergést, szinte futkosott a hátamon a jég. Hátra néztem, senki nem volt csak egy fekete kóbor macska haladt át az úton. A babona szerint ha az úton halad át előtted akkor nem szabad bele nézni a szemébe mert szerencsétlenséget okoz. Vagy, van a másik verzió, ha előtted halad, vissza kell fordulnod, mert nem jó úton haladsz, azaz rossz dolgok fognak veled történni ha mégis tovább lépsz. Chh. Rohadt babona. Én szerencsére nem hiszek az ilyenbe. Hülyeség az egész. De ahogy felálltam éppen készülni akartam tovább futni a bizsergés egyre erősebb lett. Nem a hátamon, ott már nem, hanem a tarkómon és mindkét csuklómon.
Nyilván fáradt lehetek, de nem érdekelt. Kicsit sétáltam előre egyszer csak azt vettem észre, alig vannak házak.
Az egyik oldalról illetve a jobb olralról ritkábban vannak, míg a másik oldalon szinte nincs. Csak erdős vagy fás de leginkább bokros terület volt. A bizsergés egyre jobban aggasztott, de akkor sem figyeltem rá. Túl makacs vagyok. Ha rosszul is lennék, elájulnék valami miatt szerintem senki sem figyelne vagy látna engem ahogy a földön eszméletlenül fekszem.
Nos ahogy beljebb sétáltam egyre és egyre hidegebb lett a levegő. Mintha egy fagyasztott ládába feküdtem volna be. Nyilván itt lejtősebb vagy a sok helység miatt ami alig vannak házak, nincs ami megfogja. Hirtelen előttem megmoccant a bokor, morgást hallottam. Nyilván kutya, de ez azt hiszem nem egy közönséges kutya lehet.
- Na végre valami van. - izgatottan mondam hangosan magamba, figyelve mi bukkan elő. Hát mint ne mondjak. Azt hittem össze szarom magam, ugyanis a sok izgatottságtól felgyülemlett adrenalintól hallucináltam. Szerintem. Suttogásokat hallottam, minden körül, morgásokat és ág reccsenéseket, hiába néztem körül akkor sem tudtam honnan jön. Kezdem szédülni is, mivel oly erős suttogásokat hallottam a fejbe ami szinte zúgott a fejem. Inkább fájt, mint zúgott. Forgott velem a világ, hányinger kerülgetett, de nem adtam fel. Épp menni akartam volna tovább míg erőteljes rémisztően és torka szakadtából kutya vonyítást hallottam afelől ahol mozogni kezdett a bokor. Sűrű volt, nem láttam semmit. De a suttogás egyre erősebb volt, szinte égett az agyvizem, hidegebbnél is hidegebb lett a levegő, leheletemet is láttam. Szakadt rólam a víz, azon belül erős szédülés hányingerrel. A suttogást észvesztően fájt, hasított, zúgott a szívem zakatolt mint a vonat. Megijedtem. Nagyon megijedtem. Egyszer csak a suttogást halkult fokozatosan és ezenbelül hallottam lépteket. Lassú majd fokozatosan gyorsult. Felém.
Nem tudtom mi volt az, de a bizsergésemnek hála, szót fogadtam és mentem vissza ahol befordultam. Azaz vissza ahonnan jöttem. Először sétálva majd gyors verseny futást felvéve, szinte rohantam ki az utcán. Hallottam valaki üldöz. Szívem beszúródott. Fájdalmasan vettem a levegő. Annak ellenére a hideg levegő égette a bőröm és a belső szerveimet, leginkább a tüdőm. Fájt mindenem. Ahogy a kerezteződéshez értem, megálltam egy pillanatra, szét néztem nem-e jön valami, majd hátra ahonnan jöttem ki az utcából. Majd egy suttogást hallottam megint.
-"Estella!"

Suttogás ez mondta, oly halkan ami én tisztának hallottam. Kikerekedett szemekkel rohantam vissza oda haza. Pillanatok alatt haza értem. Remegve kerestem a kulcsot, kulcs jukba szinte nehezen találtam, mindig szétnéztem idegeségemből, hogy nem-e követett valaki. Végre kinyitottam egyből magamra zártam az ajtót, és rohantam a WC-re hányni. Ilyen sosem volt. Horror filmeket ezerrel néztem, mint mondtam, gyűlölöm mert nem jól adják elő. Viszont ez, maga a pokol.
Jól kihánytam magam és irány a fürdő. Gyors arc mosás, szájöblítés majd zuhanyzás. Zuhanyzás alatt még enyhén éreztem a bizsergést de éreztem kezd elmúlni. Ahogy végeztem mindennel, törülközőt magamra csavartam mellé másikat a hajamra. Aztán irány a szoba. Gyors felöltözés, meglestem az időt.
- Chh.. még csak ennyi az idő? Pedig olyan soknak bizonyult.

Hajnal fél 7-et mutatott az óra. Igen, ez nekem még hajnal van. Kb 10-ig alszok, szerencsémre ma 11-re kell mennem suliba, a mai nap a kivételes illetve minden hét pénteki nap van az amikor 11-re kell menni. Vizesen kifésültem a hajam, ébresztőt állítottam és próbáljuk aludni. Esze veszett "éjszakám" volt. De nem is gondolkoztam tovább mivel úgy kidöltem mint aki fejbe lőttek volna. Mélységes álmokat remélve nem rosszakat.