- Aaron, ki? - kérdeztem.
- Aaron Hughes. -felelte.
Miközbe épp tölteni akartam újabb pohárral, a név hallatán düh, méreg és bosszú öntötte az egész testemet. Megremegtem és a whisky-s poharat darabokra zúztam a kezemmel.
- A rohadék, még életben van!

×××

*Matt szemszöge*

- James! Szedd össze a többieket, gyülekezést tarts és mond nekik. Kutassák át a várost minden négyzet méterét is és a temetőket is nézzék át. Ha be kell menni a házak udvarába, menjenek, nézzenek szét. Még Doreen-nál is. Ma este elmegyek hozzá meglátogatni aztán, jelentést kérek. - tettem az utasításokat.
James ment az útjára amit kértem, én meg a terveken gondolkoztam.
- Nem hagyom annyiba. Készülj, de rohadék. - mormogtam.

Esteletett és útnak indultam Doreen-hoz. Épp a ház előtt állok és látom ég a villany a szobából.
Bekopogok és várom mikor szid le. És nyílik az ajtó.

- Matt! Miért nem hagytál üzenetet? - kérdezte dühösen.
- Neked is szia. - vigyorogtam.
- Gyere beljebb és mond el.
Beljebb mentem, és a nappali fotelba huppantam. Viszont a dohányzó asztalon kettő vörösbor volt és egy pohár.
- Nocsak, suliba se mész de máris iszol?!  Te kis alhokolista. - nevettem el magam.
- Nem volt kedvem menni. Így iszok is rendesen. - nevette el magát ő is és hozott nekem is egy poharat. Közbe mellém ült.
- Tessék igyál te is. Van bőven. - mondta.
- Aha, le akarsz itatni és... - oda hajoltam hozzá. - ...szenvedélyes szex éjszakát akarsz? - suttogtam majd a fülcimpát megharaptam gyengén.
Láttam libabőrös lett és elpirult, vártam a reakcióját ehelyett vállamra ütött erősen.
- Perverz dög. - dühöngöt vörös arccal.
Én meg a vállamat masszíroztam, van erő ebbe a lányba.
- Ne vedd már komolyan te hülye, csak vicceltem. - nevettem el magam.
- Remélem. - mormogta.
- Nos akkor elmondod, miért nem hagytál üzenetet? Miért nem hívtál vissza? - komolyan kérdezte.
- Öhm. Dolgom volt és nem akartalak felébreszteni. Nem volt szívem. Viszont tény való, hagynom kellett volna üzit. - válaszoltam.
Nagyokat felsóhajtott.
- Na jó, felfogtam.
Lábait felhúzta, kezeivel össze fogta és meredten nézett maga elé.
- Kis csillag, minden oké? - kérdeztem.
- Persze, csak megint a rémálmok. Nem emlékszem rájuk. De ezek szerintem csak álmok és nem valóság. - válaszolta.
- Megtudod mondani mit álmodtál?
- Mondtam, hogy nem. Csak olyan valóságosnak tűnt. Viszont... - elhallgatott.
- Viszont? - kérdeztem.
- Olyan mintha már megtörtént volna. Olyan, félelmes de legrosszab az, hogy halált éreztem.
Döbbenten meredtem rá majd megöleltem.
- Te kis majom, ez csak rossz álmok voltak.
Bólogatott majd bújt hozzám. Egy darabig így voltunk, iszogattuk a borunkat és egyszer csak a telefon csörgés zavarta meg a csendet.

Megnéztem ki hív. James az. Végre, remélem van valami nyom.
Doreen kérdőn nézett rám.

- James az. Ha nem gond ki megyek a teraszra. - mondtam.
- Nyugodtan.
Ahogy kiléptem, fel is vettem a készüléket.
- Találtatok valamit? - kérdeztem.
- Fogjuk rá, de van valami ami engem is aggaszt. - mondta reketes hangon.
- Mi az? - kérdeztem.
Közbe az udvart meg a garázst körbe néztem.
- Majd a szállásunkon megmondom, illetve mutatjuk.
- Okés, fél órán belül ott leszek. - mondtam, majd ezzel megbontottam a kapcsolatot.
Vissza mentem, majd nagyot felsóhajtottam.
- Kibékültetek? - kérdezte.
- Nos, hát fogalmazzuk úgy, de sajnos nekem mennem kell.
- Mi volt az oka, hogy balhéztatok? - kérdőre vont.
- Ezt nem mondhatom el. De... - oda mentem a lányhoz és megöleltem majd a fülébe súgtam. - ...kérlek bízz bennem. Ha baj van, azonnal hívj és perceken belül itt vagyok. - mondtam aggódóan.
- Miért, mi történt? Matt kérlek mond, megijesztesz.
- Nincs semmi kis csillag. Most mennem kell. - megsimogattam az arcát.
- De... - félbe szakítottam egy csókkal amit viszonozta.
- Nincs de. - mosolyogtam. - Vigyázz magadra és jó éjt!
Még egy puszit nyomtam az érzékeny ajkaira és mentem is gyorsan a szállásra.

*Doreen szemszöge*

Mi a franc volt ez? Azt hittem igazat mond, de valamiért hazudott. Mi van vele? Mi van James-el? Azt hittem a mai napon kettesbe töltjük és lesz valami az este, de semmi. Hirtelen James a fontos. Jó, igaz, unokatestvérek és tegnap csúnyán balhéztak, de akkor is.
Viszont nyugtalanul távozott el, ilyennek még nem láttam. Gondolat menetemet egy hívás zavarta meg. Meg nézem, Saci az. Felsóhajtok és felveszem a készüléket.
- Szia Saci. - köszöntem.
- Hát, szervusz. Mikor szándékozol betolni az aranyos pofikátad? - kérdezte. -  Legalább bírd már ki a holnapot, úgy is péntek lesz. És csapatunk bulit. - mondta.
- Mi az már, mi vagy te nekem? A főnököm? Te kis egoista buzi! - nevettem el magam. - Viszont terveztem holnap menni. Amúgy is, jó jönne a társaság. - mondtam.
- Nocsak, csak nem baj van? Ám Hayley és Astor nyakamon lógtak, hogy hol vagy, miért nem jöttél. - magyarázkodott.
- Jó, jó. Amúgy is terveztem ház avató bulit. Csak valami felkavart és szeretném rendesen rendezni.
- Na végre. Ha kell segítség, csak szólj! - mondta örömmel.
- Oké, majd dumálunk. Holnap tali és jó éjt! - köszöntem el.
- Oks, viszont és pusz.
Hívás bontva. Megnéztem mennyi az idő, kikerekedett szemekkel néztem.
-Fél 12. De jóég, ennyi az idő?! - kiáltottam el magam.
Gyorsan lehúztam egy pohár bort majd a fürdőbe vettem az irányt. Gyors fürdés, aztán irány az ágy. Még felnéztem a face-re, instagramra, aztán alvás.
Már fél órája forgolódok de semmi. Csak gondolkozok. Pörög az agyam. Ami történt Matt-el az estén.... Na jó nem gondolok bele, mert csak jobban elkap a bűntudat. De miért? Egy éve nem láttam Adam-et, semmi hírt nem kaptam róla, szinte semmit nem tudok róla már. Na meg a Leo! Kész kataszrófa. Matt-el fél éve vagyunk együtt és úgy érzem "megcsaltam" Adam-t. Bár kétlem. Az egy év alatt, kizárt, hogy nem feküdt sok ribanccal. De ott van Leo, ő valamiért kiborít illetve valamilyen szinten helyesebb mint Adam. Ahj már, miket gondolok én. Matt-et szeretem és kész.
Nagyot ásítoztam, majd elnyomott a mély álom.

...

- "Estella!"