*Matt szemszöge*

Végre megkaptam Doreen-t, de valami nagyon aggaszt, hogy mi történt. Legalább is most tettem ami lehető hitvesének illik. Vagy nem? Na mindegy. Lényeg, hogy jól éreztem magam mellette. És annyira vágytam rá, remélem ő is ugyanezt érzi. Mindent tőlem telhetőt megteszek, hogy boldog legyen és megvédem bármi és bárki elől is.
Gondolat menetemet egy telefon hívás szakította meg. Meg se néztem ki hív, csak gyorsan felvettem, hogy még véletlenül se ébresszem fel őt.
- Igen?
- Matt Johnsons-t keresem. - mondta egy ismeretlen hang a vonalban.
- Ki keresi? - kérdeztem.
A válasz nem volt, hogy kicsoda.
- Ajánlom a figyelmében, hogy megjöttek. - mondta.
- Kik jöttek meg? - kérdeztem
Hallgan és óvatosan kimásztam Doreen mellől és az ágy szélélre ültem.
- Tudja kiről beszélek. Jobb ha figyeli azt a lányt akivel jóban van, vagy különben elveszik Öntől.
- Kicsoda maga? Honnan tudja ezt? - dühösen kérdéseket tettem fel.
- Ne aggódjon. Előbb- utóbb a lánynak kell döntenie, kikkel szövetkezik. Pláne, hogy nem is az a neve akiről annyira ismer. - az "annyira" szót kiemelte, de most sem értem miről dumál ez.
- Tudja miről beszélek. Vigyázzon mikre gondol, főleg, hogy a hideg vérűek a birtokukban van. - mondta.
- Mond el, ki a fasz vagy, hogy így bele szólsz a dolgomba? - fenyegető hangon kérdeztem, hátha megfélelmítem.
De semmi válasz. Csak kuncogott.
- Majd el jön az a nap is. Addig is jó szórakozást.
Ezennel megszakította a vonalat.
- Mi a szar?! Ki volt ez? Mit akar tőlem vagy Doreen-tól?
Hiába gondolkoztam hangosan, semmire nem mentem vele. Ekkor Doreen nyöszörgött, attól féltem felébresztem. Adtam az arcára puszit majd a felső ajkára. Meglepve viszonozta a puszit.
- Remélem rólam álmodsz kis csillag. - suttogtam a fülébe.
Betakartam, felöltöztem és távoztam lehető leghallgabban. Gondosan megvizsgáltam a bejárati ajtót, hogy minden oké és jól becsuktam-e az ajtót.
- Rendben van! - gondoltam hangosan.
Majd távoztam. Igaz, hogy ma suli van, de lehet a mai napot kihagyom és van olyan érzésem Doreen is.
Ahogy az utcából kiérve épp fordultam volna be a másik utcára, erre két fura fazont láttam meg az út túl oldalán. Nagyon néztek és az egyikük vigyorgott. Legszívesebben bevertem volna neki egyett. Raadásul hasonlítanak, túlságosan is. Ezek ikrek. És az egyiküknek furcsa szeme színe van. Na mindegy. Mentem tovább, szinte majd nem egymás mellett mentünk, míg végül az egyikük megszólalt halkan.
- Ő az enyém! - szólalt meg.
Léptem párat előre és szinte visszhangzott az agyamban ez a szöveg.
Hátra néztem, sehol senki. Kik voltak ezek? Nagyon furcsálom a dolgot, de ezek nem közönséges emberek. Remélem csak tévedek.
Végre oda értem a "rezenvátumra" pedig ez főhadiszállásként emlegetik, hol ott ez csak egy törzs hely. Kis tó mellett egy kis épület. Az udvarban sok fapadog asztalokkal. Olyan mintha lepukkant hely, pedig nem. Belépek az épületbe és James-el találom szembe magam.
- Na mi a pálya tesó? - kérdezte.
- Nincs semmi. Csak valami fura alak felhívott és magyarázott valami szarságokról. Pláne, hogy össze futottam iker párral ami szintén furcsák. - válaszoltam.
- Nos, szerintem tölts egy pohár whisky-t és ülj le. Valamit el kell mondanom ami... - elhallgatott végül folytatta. - ...nem fog tetszeni. De előtte te mesél mit mondott az a fura alak és kicsoda. - mondta.
Tettem amit kért, tudtam, hogy ez valami baj lesz, vagy már az. Elmeséltem neki ő csak lesett ki a fejéből.
- Hát Matt. Jobb ha tényleg vigyázol a lányra. Ugyanis igazat mondott. Ami az incidest történ velünk a suliba az mind színjáték volt...- folytatta tovább de félbe szakítottam.
- Térjünk a lényegre James. - rekedtes hangon szóltam rá.
- Csak arra akarok kijukadni, hogy a Clark testvérek itt vannak. És gondolom TE pont találkoztál velük. Nos hát, nem tudjuk mit akarnak, de jobb ha elővigyázatosak leszünk. Doreen-t illeti, fogalmam sincs mit akarnak vele. De jobb ha rá is figyelünk ha már csak az amolyan "feleséged". - magyarázta. Közbe levegőbe idéző jeleket mutatott rá.
- Mi köze van Doreen-hoz a Clark testvérekhez? - kérdeztem.
- Dusztom sincs. Erre nincs bizonyítékunk. De lehet ő tudja, vagy nem tudom. - válaszolta.
- Sejtelmed sincs ki hívott fel engem?
- Sejtem, de nem vagyok benne biztos. - elhallgatott.
- James, mond el! - fegyelmezetten szóltam rá.
- Emlékszem még rá?
- Kire?
- Aaron... - félve csöndbe maradt.
- Aaron, ki? - kérdeztem.
- Aaron Hughes. -felelte.
Miközbe épp tölteni akartam újabb pohárral, a név hallatán düh, méreg és bosszú öntötte az egész testemet. Megremegtem és a whisky-s poharat darabokra zúztam a kezemmel.
- A rohadék, még életben van!