- Hol a faszba vagy? - morogta dühösen Matt.   

-------------------------------------------------------------

- Úton haza. - válaszoltam.

- Maradj ott ahol vagy érted megyek. - parancsolta, közbe nem olyan messziről és sikítást hallottam magam mögött, majd és ág reccsenést. Hirtelen oda kapom a fejem heves szívvel és körül nézek. Ne most jöjjön már rám a félelem bassza meg.

- Mi volt ez? Hol vagy? Most azonnal válaszolj. - teszi fel a kérdéseket durván.

- Mondom, hogy... - egy újabb sikítás szinte olyan közel, mintha mellettem lenne.

- Doreen, hol vagy? - üvölti Matt a vonal másik végén.

Ekkor egy újabb ág reccsenés és valaki közeledik vagy valami. Hevesen veszem a levegőt és épp be akarok menni a faházba de inkább nem teszem be a lábam, hanem elbújok egy öreg fa mögé.

Tudom, nem valami jó menedék, de legalább lesből tudok támadni bármi is az. Mivel a telefont nem nyomtam ki így még mindig Matt kiabálását lehet hallani. Nem hallom tisztán értem mivel a fülembe is dobog a szívem. Annyira félek de még is adrenalin magas, oly szinten akár egy erdőt tüzet okádnék. Ha tudnék sárkány lenni. Morgásokat hallok, szuszogást és majd később egy mély öblös ordítást.

- Doreen? - szólít valaki mögülem ami össze rezzenek és hátra nézek félve. Ekkor szembesülök, hogy Paul van előttem ledöbbenve és azonnal ki veszi a kezemből a készüléket és bele mondja, hogy erdőbe vagyunk.

- Rossz húzás volt, de perceken belül itt lesznek. -morogva halkan nekem.

El is felejtettem, hogy James társai az erdőt fésülik Leo kutatva, de hogy kerül ide Paul és egy-két vérfarkas? Úgy tudtam, hogy James védelmező tagja, de akkor ezek szerint magához is hívta pár embert Matt jóvoltából.

Újabb morgás és csak annyit veszünk észre, hogy valami egy vastag fatörzset elhajít közvetlenül szemünk előtt.

- Mi a fasz ez? - káromkodik Paul.

Nos igen, én is ezt kérdezhetném, hogy mégis mibe keveredtem. De szólni nem tudom, nem még hogy mozdulni. Mivel eszembe jutott megint a rossz álmom. Gyorsan ki kell vernem a fejemből még mielőtt ez a valami ránk találna.

Észre se vettük, de az a valami elcsendesedett de nekünk rossz előérzetünk lett így egymásra néztünk majd morgás a hátunk mögött. Kidülledt szemekkel nézünk egymásra majd szépen óvatosan hátra nézünk. Ledermedtem, szívem kihagyott sokszor egy ütemet, kiszáradt a torkom és pislogni nem tudtam, csak remegek ami a szemem előtt tárul. Pont ugyanolyan mint álmomban. Az a fenevad, aki elől menekültem és aki megölte Leo-t.

Közeledik felénk, Paul rángat, de nem bír mivel oly szinten földbe gyökerezett a lábaim, hogy még ásóval sem lehetne engem kiásni. Remegek mint a kocsonya, golf nagyságúra nőtt a szemem és ez mind pislogás nélkül figyelem ahogy közeledik felénk, tulajdonképpen felém.

Ekkor valaki elém ugrott és igen szépen behúzott neki. Az a valaki Matt volt, a fenevadhoz képest igen kicsi, hiába változott át Matt akkor is magasságilag alacsony. Nem hiszem, hogy túl fogja élni de valamit tennem kéne.

Mozdulj már meg te szerencsétlen. - szólalt meg a tudat alattim. Egyszerűen nem megy, még most sem tudok megmozdulni ami előttem van, Matt és a fenevad egymás torkára esnek. Egyszer csak bíbor vörös színt látom meg a szemem előtt lehullani a földre és egy nagy vonyítás de inkább nyüszítés. Nem, ez nem nyüszítés hanem fájdalomtól való ordítás és ekkor Matt földre derül a lábaim előtt. Ahogy a vért meglátom, elsötétül előttem minden. Remegek és ez nem a félelem okozója hanem a düh. Mérhetetlen düh. És ilyenkor van az, hogy se önkontroll se gondolkozás nincs, csak elsötétült agy és vörös köd a szemem előtt.

- Állítsátok Doreent. - kiáltja többieknek Matt.

Erős karokat érzek magamon, de én rángatózva szabadítanám a végtagjaimat ha tudnám. Morgok rájuk, remegek és egyszer csak valakit megharapok majd elenged, de csak az egyik fél. Többiek még szorosan fognak, közbe vicsorogva nézem a fene vadot.

- Gyűlölj Doreen, gyűlölj. - ördögien kacag a velem szemben fenevad. Furcsa, hogy értem mit mond és tisztán lehet érteni.

- Dögölj meg. -sziszegem oda. Erre ő csak felmordul majd mélyen a szemembe néz.

- Oh, ni csak valaki mérges. - felnevet. - De fogadni mernék, hogy erre többre vagy képes. - sejtelmesen vicsorog ami számomra igen sejtelmesen hangzik, vajon mire céloz?

Ekkor egy zombi kinézetű lényeg elő hoznak egy ájult állapotban embert. Csak nem halandó? Csak azt ne.

És mikor a fenevad elő tették nyakánál fogva felém fordítja és ekkor szembe sülök, hogy nem egy halandó hanem az akit szeretek. Nagyra nyílt a szemem, szívem szinte kiugrott a helyéről, bele remegtem a dühtől de még is félelemtől azért mert féltem Őt. Félek, hogy meghal aki a szívem érte dobog. Leo-t nem akarom elveszíteni, azt már nem.

- Csak nem fáj amit látsz? Oh kedves Estella, drága húgom. - felnevet ördögien majd bele harap erőteljesen Leo nyakába aki felordít a fájdalomtól és rángatózni kezd. Ekkor teljesen elsötétült minden előttem, gyors átváltozásom után neki iramodtam és szinten a bátyámnak nevezhető lénynek a nyakát céloztam meg. Kicsit hátra hőkölt mivel tudtommal úgy tudja nem vagyok képes átváltozni és csak két járó emberként vívom a csatát.

Oda szaladok Leo-hoz aki alig kap levegőt, de gyors cselekedetem miatt a csuklómra harapok és a szája elé teszem, hogy igyon.

- Kérlek igyál. - könnyeimmel küzdve könyörgök neki.

Bólogat nagy nehezen majd beleharap jobban és szívni kezdi. Kicsit felszisszenek de utána már csak kellemes lesz. Matt és a többiek feltartóztassák a zombi kinézetű lényeket. James pedig védelmezően körbe kerített minket míg Leo-t helyre nem pofozom. De megjelent olyas valaki akiről nem gondoltam, hogy eljön. Meglepetéseket tud okozni az egyszer biztos.

Az a valaki bátyámra néz akit nem is nevezhetném annak és ismerős hanga alapján nem igazán tudom bemérni mire készül, viszont az alakját is alig látom a sok könnyeimtől.

- Hello Aiden. - köszön az a valaki bátyámnak.

Aiden? Mit keres itt? Jézusom csak ne, ne legyen itt. remélem csak félre értettem a nevet. Ekkor Leo nagy nehezen feltápászkodik ahogy én is felállok de ami szemem elé kerül azt nem hiszem el.

- Mi a szar? - káromkodom el, majd Aiden elvigyorog majd szemembe néz.

- Nem megmondtam, hogy ne harcolj? Nem figyelmeztettelek eléggé? - kiabál rám

- Mi a szart beszélsz te ember? - tette fel a kérdést egy kórusba Matt és Leo.

- Most, hogy mindenki itt van, hagyd mondjam el. - vigyorog Aiden. Rá se ismerek, ez nem ő akit én ismerek. Mi történt vele?

- Az autó balesetet én okoztam, bosszúból... - elneveti magát majd folytatja. - ...már mint ez a test okozta, nem én aki benne lakik.

Mi miről beszél ez? Nem értem. Értetlenkedve nézek rá és próbálom megfejteni mit akar.

- Ne játszd az eszed, hanem térj a lényegre és küzdjük meg. - kiabálta oda James.

Erre egy mély nevetés borítja el az erdőt.

- Én vagyok Aaron Hughes. Testemet elrabolták, mivel megfelelt a laboratóriumi kísérlet alanynak, aki éppenséggel hibrid. Más szóval én csak simám farkasnak születtem. Szüleink ős vérfarkasok akik kísérleteztek egyben vámpírvadászok. - magyarázza majd csak azt veszem észre egyre kevesebben vagyunk.

- Francba, csapdába estünk. - kétségbe esve elkiabálta Paul magát.

Ekkor elsötétült minden körülöttem és csak annyit érzek, hogy a hideg földön fekszem.

***

Felébredek és csak annyit látom a fejem felett, hogy nagyban folynak a véres harcok. Egymás nyakát átharapva. Felülök és körbe nézek Leo-t kutatva, hogy hol lehet. Mindenre emlékszem.

Aiden nem az akit ismerek, félre ismertem és most már értem, hogy a nevelő szüleim mért tiltottak el tőle. Hiba volt a könyvet is rá bízni. De már késő, így inkább felálltam és Leo után kutattam míg be nem értem egy olyan helyre ahol az álmomban már egyszer megjártam. Nem hagyom, hogy az a rossz álom félelmet keltsen, ez most nincs ideje, inkább küzdök ha már itt vagyok.

- Itt vagyok Doreen. - kiabál nekem egy ismerős hang. Hang után oda nézek és megkönnyebbülve Leot látom meg aki a fának dől és megpihen. Oda szaladok hozzá és megölelem szorosan.

- Nincs semmi baj, vigyázni fogok rád. - simogatja meg az arcom közbe mosolyog.

- Nem akarom, hogy meghalj, mert abba én bele pusztulnék. - sírtam el magam. Magához húzott és megcsókolt amit én viszonoztam. A csókban volt szenvedély, fájdalom, megbánás és szeretet is.

- Bármi is történik csak, hogy tudd nagyon szeretlek.

- Én is szeretlek Leo. - csókoltam meg.

Felálltunk majd mentünk a többiekhez, illetve mentünk volna. Aiden illetve Aaron állt az utunkba megbánó tekintettel.

- Kérlek hallgass meg. - könyörgött nekem.

- A faszt, mit akarsz még? - morgott oda Leo.

Ideje jobban meghallgatni mit akar aztán majd megölöm. Amit tett, nem szép dolog volt. Na jó nem ölném meg ha csak nem szándékozik engem megölni.

- Baleset után felébredtem, mivel kisebb sérülést szenvedtem, épp segíteni akartam neked erre olyas valaki jött elém, akiről nem gondoltam volna, hogy a szüleink segédje. - elhalkult majd folytatta. - sok évben telt mikor megtaláltak egy megfelelő testet aki épp itt van. - mutat magára. - Aiden Owen volt a test és én kaptam meg. Aki az én testemben van, nem más mint... - abba maradt majd csak azt veszem észre Leo megfeszül mellettem és morog.

- Leo, baj van? - kérdezem aggódóan, majd rám néz majd Aiden-re.

- Csak nem... Te ismered? - lepődik meg Aiden Leo állapota miatt. Leo csak bólint majd felsóhajtva ki mondja azt a bizonyos nevet:

- Antonio David Clark.

Nem értettem mi van, így rákérdeztem.

- Ő ki?

- Az apám. -válaszolta Leo morogva.

Ledöbbenek a hír hallatán, mégis mi a fasz történt akkor a baleset után? Miért a bátyámat kellett? Bátyám nem tett semmi rosszat, sem Clark testvérek, ez mind egy olyas valaki tette aki én légynek sem ártottam, de akkor a szüleimet miért mártotta bele? Bosszúból? Mégis mi a franc történik?

Sok kérdések merültek fel, de a válaszra egy sincs.

Nincs időm gondolkozik mivel valaki elkapta Aiden illetve bátyámat és hiába próbáltam megmenteni elveszítettem. Sírógörcs kerülget és csak a bosszúra vágyom. meggondolatlanul vágok bele én a harcba és egyszer csak Leo össze esik.

- Tűnj el, nem bírom sokáig. - könyörög.

- Nem, együtt átvészeljük.

- Ez nem olyan Doreen. Takarodj már. - könyörög majd vért hány.

Megijedek, majd vergődik a szemem előtt és abba marad, oda rohanok hozzá és mielőtt oda értem volna csak feketeséget látom a szemeiben.

Félek, mi történt vele? Nem, csak azt ne.

- Szeretlek. - szaggatottan mondja ki tudatalattin.

Fenevad megjelent a háta mögött majd lefejezi Leo-t szemem láttára. Felsikítok teli torokból, verődök mint egy partra vetett hal és átalakulás után ismét neki támadok. Semmit nem érzékelek, csak a bosszú vágy keríti be az egész testemet. Meghaltak a szüleim, meghalt a bátyám, meghalt pár barátaim és meg halt a hőn szeretett férfi az életemben akiért ölni tudnék.

- Fogjátok le, fogjátok le. - kiabál oda valaki, valakinek.

Oda se figyelek ki mit mond és csak azt veszem észre, megakar ölni a fenevad, de kivédem. Fogy az erőm, küzdeni már nem bírom, le vagyok gyengülve, sok vért is veszítettem. Nem tudom meddig bírom még.

Végül egy nagy csapást bemérek utolsónak és reménykedek, hogy meghal.

Karmaimat jobban meresztem és egyenesen gyors mozdulattal a szívébe mérem. Sikerült is de szinte egymás szemben álltunk mint aki ölelkeznének. Sok vas ízű vér felgyülemlik a számba ami ki is folyik. lenézek lassan és csak annyit látok, hogy félig a keze a szívem alatt van, nekem egyenesen a szíván van. Majd kitépem és elfekszik. A fenevad szívébe beleharapok majd eldobom.

- Győztünk. - hamisan mosolygok majd én is elesek. Kiabálásokat hallok magam mellett, homályos körvonal látom ami azt jelenti itt vannak mellettem.

- Tartsd ki Doreen, tartsd. -valaki szorongatja a kezem.

Fázom, remegek, és fáradt vagyok. Mély sebeim vannak amik lehetőleg bele lehet pusztulni. Semmi értelme már tovább élni.

- Leo...A..Ad... - lehunyom a szemem és veszek egy mély levegőt. - ...szeretlek. - és kileheltem az utolsó szót ez egyben a végtelen de mégis véges levegőt ami lelkemből jön. Végül a mély sötétség körbe ölel, ez egyben a halál beköszöntött. 

Mindennek végleg Vége!

------------------------------------------------------------- 

VÉGE! Már csak egy Epilógus van hátra és írói köszöntő. 

Köszönöm, hogy olvastátok, hamarosan jövök az Epilógussal.