3. rész

  Meg volt a költözés, az egyik munkahelyi kijelentkezés is. Nagy teher lehullott a vállaimon és csak a suli és egy munka. Véégre. Gondoltam magamba. Nem mintha apuci-anyuci kedvenc elkényesztetett lánya lennék, mivel egyke vagyok és inkább én teszek valamit ami nekem kell. Nem pedig kéregetek. Inkább megdolgozok érte.
Viszont ma suli van, light-os nap.
- De basszus a matekra nem tanultam. - kaptam észhez hangosan a suli folyosóján.
Kicsit sem néztek hülyének, de se baj.
Oda értem az osztály terem elé, épp nyitottam volna ki de valaki épp ki akart jönni és egymásba kabajodtunk.
- Aucs! - mondta fájfalmasan egy ismerős hang.
- Szintén... - mondtam, majd felnéztem rá és egymás szemébe néztünk.
- Nahát egymásba esünk Doreen? Ohh ez az, gyerünk bébii! - vigyorogva kélyesen mondta közbe a derekamat körbe fogta.
- Hé! De rohadék, szállj le rólam Saci! - dühösen rá szóltam.
- Ugyan már kedvesem, csak egy piciit. - perverz vigyor az arcán.
- Elmész a....
- Diákok! Vagy be mentek a terembe és fegyelmi?! Vagy mehettek az igazgatóhoz?! - szakított félbe Ms. Mcliney tanárnő dühösen ránk nézve.
- Elnézést kérünk tanárnő! - egyszerre mondtuk ki és a helyünkre szaladtunk.
Tanárnő, beköszöntött és tartotta a számomra bugyuta nem megérthető matek órát, míg végül utolsó 15 percben dolgozatot iratott velünk.
Furcsa módon ez könnyűnek tünt de az a kibebaszodt négyzet gyök meg anyámtyúkja amit nem értek sírba visz.
Aztán végre kicsengettek, de még közel sincs még vége. Második órától egészen a negyedik óráig osztályfőnöki óra lesz. Hál' istennek szabad foglalkozás.
Azonban mikor kiértem a teremből furcsa érzésem támadt, mintha megint figyelne valaki. Azonban hiába néztem szét, sok diákok közül bárki figyelhet. De ennyire? Rendesen kirázz a hideg, míg az az idióta Saci meg nem ijesztett.
- Hey Doreen! Minden oké? - kérdezte.
- Aha, ja. - válaszoltam semlegesen.
- Akkor jó. Jössz te is az ebédlőbe? Mindenki oda megy. - kérdezte ismét.
- Miért mi lesz ott már megint?
- Az udvaron össze verekedett egy két hülye míg az ügyeletes tanár észre vette őket így az ebédlőben vannak. Állítólag új diák jött... - meséli.
- Igazán? Akkor menjünk. - mondtam.
  Beszélgettünk tovább míg oda értünk. Össze futottunk Hayley-vel meg Astor-al. De amit láttam, az igen hátborzongató volt, sőt mi több meglepődve mindent kiejtettem ami a kezembe volt.

Ne felejsd el a vote-olni! Köszi! :)
xA_D

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top