*Doreen szemszöge*

Sosem tudhatod, hogy vajon mi fog következni annak ellenére bármit is teszel. Igaz ez nem valami értelmes mondat amit gondolataimban mondtam, de azért ha jobban értelmezzük akkor igenis benne van a lényege. Nem tudhatod, mi lesz órák után, nap után vagy holnap után. Lehet valaki meghal közölünk vagy én. Nincs kizárva az sem, de az biztos, hogy olyas valaki meg fog halni ami életemben sem fogom gondolni. Lehet győzünk, de lehet, hogy vesztünk. Én mindig a mottója vagyok, inkább kockáztatok minthogy kudarcba fulladjak. Leszek olyas valaki aki mindent megtett annak ellenére mint sem.

Nem lehet tudni mit hoz a jövő ez után, de egyszer biztos, ha sikerül is bármilyen úton módon, akkor egy pezsgőt felbontok és ünneplek.

Személyem szerint, inkább véget vetnék ennek az őrültséges (és 'nevetségesnek' mondható) harcot egy varázs pálcával egy kis lendítéssel és kész. Sajnos, nem ilyen egyszerű. Meg kell tudnom az igazat, bár nekem az feltűnt, hogy a bátyám az autó balesetben eltűnt miközben a szüleink szörnyen meghaltak, én viszont kettő közötti állapotban voltam. Abba reménykedtek az orvosok, hogy túl fogom-e élni avagy sem. Így túléltem. Szerencsémre.

Talán jobb lett volna, ha meghaltam? Talán nem lenne ez az egész? Talán jobb lett volna mindenkinek? Mi lett volna ha csak én is eltűntem volna és nem bolygattam volna fel őket? Hol a történet vége...?!

Sajnos a sok kérdésekre nem tudom a választ, csak akkor ha benne vagyok nyakig.

- Ne aggódj Leo miatt, majd vissza jön. - gondolataimat megzavarva mondta az öccse.

Igen, ne aggódjak. De mi van ha út közben baj történik vele? Mi van, ha nem jön vissza?Gondolkodni nem tudok rendesen, annyira feldúlt volt a szavak hallatán, de egy részben megértem, másrészt meg nem. Megint pesszimista módon gondolkozok, ahelyett inkább pozitívan gondolkoznék. Nos igen, ez vagyok én.

Srácok nagyban tervezik és átbeszélik a tervet. Bár oda se figyelek miket zagyválnak itt össze, csak elmerülök a gondolataimban és magam elé nézek.  Igen, ahelyett, hogy ostromolnád magad, mennél utána akit szeretsz te idióta liba. - mondta a tudatalattim. Igaza van, de nem hagyhatom itt mindenkit, egyből gyanút vennének.

Egyszer csak konyhába megyek leöblíteni a torkom, mivel túlságosan ki van száradva, annyira agyalok. Bár ehhez semmi köze, de még is. Mikor már elfogyasztottam a pohár tartalmát épp mennék vissza a nappaliba a többiekhez, csak azt veszem észre Matt igen feldúlt és ideges. Mi vele?

Épp szólásra nyitnám a számat erre valaki beviharzik a bejárati ajtón valaki, mikor épp oda fordítom a fejem, Sacival találom szembe magam aki hirtelen felindulásból engem megölel szorosan mintha az életén múlna. Hirtelen mozdulattól nem tudtam reagálni majd később viszonozom az ölelését.

- Mit keresel itt Sandres? - döbbent hangról ítélve James hangát hallom meg.

Semmi válasz csak ölel szorosan és hevesen veszi a levegőt ahogy a szív dobogása is. Szorosabban ölelem ezzel jelezve, minden oké. Majd később elválunk egymástól és szemeimbe nézve mosolyog. Nem tudtam volna mosolyogni de miatta egy mű mosolyt erőltettem. 

- Jöttem meglátogatni... - halkan válaszolt majd az arc élemet elkezdte simogatni hüvelykujjával.

- Nem itt van a helyed. - csattan fel Adam.

- Az jön be aki akar, az én házam. Ahogy ti is itt vagytok. - mordulok fel rájuk nézve.

Egy az egyből csöndbe maradtak, majd lehajtott fejjel bocsánatot kértek és folytatták mindenki a saját dolgukat, de James valamiért nem nyugodott le. Oda jön hozzám és mi hárman halkan beszélünk.

- Az egy dolog, hogy nagyon jó barátok vagytok, de Saci nem helyes itt lenned, meghalhatsz. - tette magát, mintha nem tudnám mi ő valójában.

- Tudom mi ő. Minek titkolni? - morogtam James-re aki egy kis lépést tett meg hátra, ezzel jelezve megdöbbent.

- Nem kell tetetni a hülyét, és tudom mindenki feszült a mai nap miatt, de most az egyszer tegyük félre a mérgünket és kicsit kapcsolódjunk ki. Nincs értelme egymás torkán esni. - magyaráztam az igazat, de James hitetlenkedve bólogat ahogy Saci is.

- Igazad van. - vakarta zavarába a tarkóját az említett személy.

Egyszer csak megint furcsa szagot éreztem meg ami kicsit elfintorogtam, majd egy morgást hallok meg közvetlen közel, azaz mellettem aki fortyog benne a düh. Saci rám néz majd a dühös férfira néz.

- Paul? - röviden ennyit kérdezett tőle. Majd kopogást hallok meg, kis hezitálás után azon gondolkozom lehet Leo tért vissza. Nyitnám az ajtót erre James megszólal.

- Ki ne nyisd. - figyelmeztet. De én szúrós tekintettel nézek rá, ezzel jelezve, hogy még mindig az én házam.

Kinyitom erre ledöbbenve nem az akire vártam, hanem más volt előttem aki egyáltalán nem gondoltam, hogy ő eljön.

- Ki vagy te? - csattan fel morogva Matt.

- Mit akarsz? - Paul is szintén.

Ezek össze beszéltek? Mi a szösz? Hátra nézek és próbálok valamit leolvasni az arcukról, de csak dühös tekinteteket látok.

- Velem van. Ismerem őt. - válaszoltam nyugodt hangon majd beljebb invitáltam. De rá jöttem, hogy nem nagyon szeret ennyi ember mellett meg lenni, így nyugodtan az udvarra mentünk ki, de ő feszengve körbe néz.

- Nyugi, azért vannak itt, hogy vigyázzanak rám. Addig amíg itt vagyok, nem lesz semmi baj. - nyugtattam.

Erre egy hang jön a hátunk mögül.

- Ki vagy te és miért jöttél? - követelőzött Matt.

- Megbeszélni valamit. - ennyit nyögött ki, de láttam rajta valami nincs rendjén.

- Aiden, mi a baj? - fogtam a vállát nyugtatásképp de semmi. Rám néz és látom rajta próbál beszélni de nem megy neki. Még mosolygok is rá, mert szereti ha mosolygok, ekkor csak annyit látok, hogy megenyhül. Vesz mély levegőt, kifújja, de sóhajt is egyet.

- Szerettem volna mondani, hogy kérlek ne tedd. Ne menj. Adj fel mindent és túl élsz mindenen. - magyarázza szomorúan.

Szomorúan? Ilyennek még nem láttam.

- Miért? - akadékoskodtam.

- Mert féltelek. - mondta aggodalmasan.

Sóhajtok egyet majd rá nézek.

- Nem olyan egyszerű Aiden. Bár így lenne, de nem. És... - folytattam volna tovább de félbe szakít.

- Meg fogsz halni. - ennyit mondott, szinte komolysággal.

- Akkor így jártam. - mondtam, erre hátra hörkölt.

- Nem tudod én mi vagy ki vagyok, de én tudom, hogy nem éled túl. - magyarázza.

Ekkor valaki beviharzik a lakásba és kiabál valamit amit nem értek mivel az udvaron vagyok. Egyszer csak Adam ki viharzik hozzám és döbbent tekintettel néz rám.

- Leo... - ennyit mondott én már egyből megremegtem és hevesen vettem a levegőt. Aiden egyből megölelt és suttogott valamit a fülemben, nehezen fogtam fel de értettem mit mondott.

- Csapda az egész, ne menj. - ezzel el is ment ott hagyva kételyek közt. Majd mikor elment, mentem a nappaliba aki Matt csapatából egy srác lihegve mondja fejleményeket.

- Követtem Leo-t ahogy kérted, de egy darabig mivel észre vett, majd volt egy kis balhénk majd a semmiből eltűnt. Aztán keresgéltem de hívtam magamhoz egy-két embert és az egyik megtalálta. - nyelt nagyot, majd folytatta. - Egy viskó szerű lepukkant házban láttuk utoljára, de ahogy be ment csak annyit hallottunk, hogy bent valaki ordít. Egyből oda rohantunk és be lépve semmit nem láttunk, mivel kicsi és semmilyen titkos átjárót nem találtunk, de... - itt elakad és rám néz.

- De? - követeltem.

Nagyot nyel, majd folytatja.

- Csupa vér volt minden, és egy kis cetlit találtunk. - nyújtja át Matt-nak de én egyből kiszedem a kezéből.

Remegtem az idegességtől, vagy inkább legjobban a félelemtől. Minden az én hibám, nem kellett volna ezt. Lefoghattam volna valamivel, hogy ne menjen el, és akkor nem történt volna ez meg. Gombóc csak egyre nőtt a torkomba, közbe kiszáradt az ajkaim, a sírás fojtogat de erősnek kell mutatkoznom a többiekkel szemben. Remegek mint a nyárfalevél, szívem majd kiszakad a börtönéből, heves levegő vételkor a tüdőm beszúródik. Vettem egy nagy mély levegőt majd kifújva azt és bátorságot merítettem magamra és elolvastam a cetlit.

"Gyere érte egyedül, és akkor talán életbe marad!" 

***

A düh csak fortyogott bennem, fájt a szívem, de tudtam, hogy nem mehetek csak úgy el egyedül főleg nem meggondolatlanul.

Valahogy éreztem, hogy ez lesz, mindig ez szokott lenni még a filmekben is. Csapdába csalva, vagy halva születve. Fogalmam sincs melyik a jobb, de minden bizonnyal csak reménykedni tudok, hogy nincs semmi baja Leo-nak. Mert ha igen, akkor én bele pusztulok. Valahogy meg kell szabadulnom a többiektől, hogy ne kövessenek, pláne nem akarom, hogy ők is ezt a hibád kövessék mint Ő. Azaz azt akarom mondani, ne kövessenek engem miközben titokba tervezem lelépni szem elől meg menteni azt akit szeretek.

eme gondolkodásomat egy nagy csörömpölés zaja zavar meg. Konyhából jön ez a hang, majd mikor oda érek csak pislogva figyelem a nagy rumlit amit tett, elhiszem, hogy rossz neki de ahogy látom igen elgurult nála is a gyógyszer.

- Eszedbe se jusson oda menni, majd én megyek. - mondta dühösen Adam. Nos igen, meglátszik ikrek és aggódik érte mint ahogy én is. Nem akarom, hogy jöjjön velem, túl kedves nekem, hogy ő is bele essen abba ami nem kéne.

Meg várom, hogy a többiek valamilyen szinten lenyugodjanak és aztán valamilyen módon azt hazudom nekik, hogy az "apámhoz" megyek meglátogatni. Bár nem tudom, tud-e erről de nem akarom, hogy ő is bele kerüljön, ahogy az "anyám" sem.

- James és a csapatai fésüljék át azt a terepet ahol látták utoljára Leo-t. Én és a többiek vissza megyünk a bázisra a cuccokért aztán itt gyülekező. Adam vigyázz a lányra. - adta ki a parancsot Matt.

Nagyszerű már csak ez hiányzott. A tervem meghiúsult.

Épp mondani akartam, hogy elmegyek "apámhoz" de addigra úgy elmentek, hogy köpni-nyelni nem tudtam. 

- Szépen lefoglalod valamivel magad és várunk. - parancsolta dühösen Adam. Annyira felidegesített megint.

- Még mindig a házamban vagy. Te vendég vagy és én azt teszek vagy csinálok amit akarok. - mondtam dühösen. Tudom, hogy félt és nem akarja, hogy bajom essen, de ez már sok amit tesz.

Morog egyet majd csattan a keze a konyha pulton.

- Ne mond azt, ami neked jó, hidd el én sem a jó kedvemből vagyok itt. - magyarázza, eközben a szeme színe pirosan izzik, meglátszik vámpír és a domináns de nagyon. Oda lépve hozzá jobbos adtam neki, hogy most már vegyen vissza magát.

- Szóval ezt akarod. - kaján vigyorog majd támadásra készen nekem akar jönni. De én annyira remegek a félelemtől dühvel egyben, hogy már képtelen vagyok én is vissza fognom magam. Karmaim elő jönnek, majd a szemeim felemás színűvé válik szintén támadásra kész. Ekkor Adam meghátrál és mintha megadta volna magát, de inkább vissza fogottságod látok benne meg enyhe félelmet.

- Ne néz így. - morog maga elé.

Majd fogtam magam, felsóhajtva a szobámba megyek a telefonomért aztán megyek vissza a bejárati ajtó felé.

- Hova mész? - kérdezte normális hangon.

- Meglátogatom apát. -válaszoltam.

Utálok hazudni, főleg annak aki jobban ismer mint én saját magam.

- Hazudsz. - tudtam, hogy ezt fogja mondani. Erre elővettem a telefont majd hívtam apámat. Mikor felvette, kihangosítottam, hogy ő is hallja. Beszélgettem "apámmal" majd az egyezés alapján letettem a telefont.

- Most már hiszed? -morogtam rá. Ő csak bólogat és hagyott menni közben Adam szégyenébe lehajtotta a fejét.

- Bocsánat, de ez nekem nehéz és nem tudom felfogni.

Ahogy oda értem a rendelőben, bekopogtam majd beléptem. Egyedül volt így szabad a pálya. Beszélgettünk majd hossza ölelésben elbúcsúztam. Tudom, nem az igazi szüleim, de felnézek rájuk, hogy kitartottak mellettem és felneveltek. Vigyáztak rám és eltitkoltak olyas dolgot ami nem szabadott volna. Bár megértem miért tették. Megígértette velem, hogy anyának hatalmas puszit ad és megöleli. Majd kilépve az orvosi rendelőből egyenesen a viskóhoz mentem, ami tulajdonképpen egy faház volt régen.

Mikor oda értem, furcsa előérzetem volt. Nem tudom miért de annyira ijesztő volt. És ekkor beugrott a rossz álmom, mikor menekült egy fene vad elől és akkor Leo meghalt. Remélem nem történik meg, és hirtelen a fájdalom belém nyilallt és hirtelen a hasamhoz nyúltam ami nem kellett volna. Ugyanis az a seb nem tudom, hogy került rám, lehet álmomban tettem meg ezt magammal, vagy ki tudja. Ekkor hirtelen a telefonom csörgött. Elő halásztam majd látom a kijelzőn Matt hív.  Felveszem majd egy morgást hallok a vonal túlsó végén.

- Hol a faszba vagy? - morogta dühösen Matt.