Hideg van, nagyon hideg van, nedves minden ami a talpammal érzek. Nyirkos minden, de inkább száraz hideg levegő járja át a tüdőmet ami szinte szúr. Szúr a mellkasom minden egyes levegő vételnél, köhögni kezdek de utána egy hangos morgást véltem felfedezni a hátam mögött. Nagyot nyeltem már ha lehetséges. Remegtem annyira fáztam de ez inkább a félelem vette az a testem. Egy lépést sem mertem megtenni, féltem, hogy az a valami megöl. Izzadt a tenyerem, ahhoz képest, hogy fáztam a hidegben.

Szemeimmel körbe néztem, hogy hol tudok elbújni minél gyorsabban, de csak azt vettem észre hogy a levegőben az én leheletem látszik, erdőben vagyok és havas a táj.
A morgás a hátam mögött egyre mélyebb és félelmetes. A valami lába alatt hallottam ahogy a hó ropog alatta. Egyre közeledik felém, de én a halál félelmem miatt kénytelen voltam hátra nézni, hogy tudjam kivel lesz dolgom, ha egyszer elkap és megöl.

Ahogy hátra néztem lassan, a szemem golf nagyságúra nőtt. Torkomba a szívem dobog, a gyomrom mandula nagyságúra zsugorodott, remegtem mint egy kocsonya, a lábaim földbe gyökerezett, levegő is hirtelen bennem rekedt. Pislogni, nyelni de még levegőhöz sem tudtam jutni a látvány miatt.

Csupa szőrös és véres. Szájából vér folyik, mintha ivott volna vizet és mindkét szája szélén folyik a víz, csak ez nem víz volt hanem vér. Mikor megláttam hova néz, ahol pont maga mellé nézett, én is épp oda néztem. Embernek néztem ki de még voltak farkasok is, köztük olyas valaki is akit a szívem mélyén szeretek. Leo.
Elvesztettem az önkontrollomat, a mellkason járkált fel s le szinte be szúródott a szívem is. Az a valami lény nem csak szőrös volt de inkább bundája volt. Barnás feketés színbe bombázott, farkasnak nézett ki de még is két lábon állt mint egy ember, mintha ez egy farkas ember lenne. Két lábon körülbelül három méter magas lehet, és szinte tisztán lehetett látni az izmait is.

Mikor feleszméltem itt az idő elmenekülnöm, épp egy lépést tettem meg hátra, erre a talpam alatt recsekedt egy kis faág. Ekkor a lény rám nézett hirtelen és a tekintetéből, félelmet véltem felfedezni, az én saját félelmemet. Szeme szine, fekete és piros csíikban bombázott. Mi féle lény ez? Kapkodtam a levegőt, és gyors iramomba szaladtam ahogy csak tudtam. De a lény jött utánam, hallottam a morgását és azt is, hogy mily eszeveszett gyorsasággal jön utánam.

Mikor végre egy vastag fa gyökere alá tudtam bújni, azt hittem meg menekültem. Kifújtam a bennem rakadt levegőt és próbáltam normalizálni a levegő vételt, de sikertelenül mivel a sírás kerülgetett. Ekkor egy újabb morgást hallottam, egyből minkét kezeimet a szám elé tettem szorosan, hogy még véletlenül se hallja meg. Szívem majd kiugrik a helyéről. Szinte már fájt a tüdőm is és ezzel egybe a szívem is. Minden egyes levegő vételkor a hideg levegő marta a szerveimet. Csendesen folytak le száznál több könnyeim az arcomon, még mindig remegtem mint egy kocsonya.
Egyszer csak a morgás abba maradt, hallgatóztam, füleltem, nem-e itt van még a közelbe, majd mikor tudatosult bennem, hogy megmenekültem, leengedtem a kezeimet a számról majd nagy sóhajokkal próbáltam megnyugodni, de mind hiába.

Mivel ekkor az a lény ismét megtalált, hason feküdt és egyenesen mélyen a szemembe nézett. Mást nem láttam, csak azt hogy vicsorogva rám morog és véres mancsával próbál elkapni. Kapálóztam, beljebb préseltem magam a fa gyökerére. Hiába, mivel elkapott. Elkapta a lábam, majd szépen lassan de mégis gyorsan történt kihúzott a rejtek helyemről.
Felkapott a vállára és épp ment volta az ellenkező irányban de erre gyors cselekedetem miatt, bele haraptam a fülébe és rángattam. Majd mikor őrjöngő fájdalmas ordítást inkább vonyítást kaptam válaszol, gyorsan leugrottam róla és menekültem ahogy a lábam bírta.

Ritkultak a fák, egyből gondoltam, hogy tisztáshoz érek és hát ha lesz valami ház vagy kunyhó. De nem. Ehelyett inkább egy emberi alakot láttam meg előttem pár méterrel szemben. homályosan láttam a könnyeimtől, majd lelassítva megálltam, erőszakosan letöröltem a könnyeimet és körül néztem, majd megállapodott a szemem az illető felé.
Tenger sós vizét éreztem a levegőbe, szél lökések sem voltak enyhébb, mintha vihar lenne számomra. Nem akartam meghalni és nem is akarok. Valaki mentsem meg ettől az őrületes állattól.
Ahogy jobban kirajzolódott az a valami előttem, egy embert állt. Mentem közelebb és egyre jobban láttam és az arcát is tisztán kitudtam venni, hogy ember, sőt, még azt, hogy kicsoda.
De hisz a saját szememmel láttam, hogy meghalt. Lehet álcázta és megakar menteni. Mikor felismertem ki az, épp szaladtam oda hozzá megkönnyebbülve.

- Leo kérlek segíts. - könyörögtem sírva ismét.
Ekkor ő csak egy gúnyos pillantással rám nézett mosolyogva:
- Meghaltam miattad, így meghalsz te is. - csattan fel.
Levegőt kapkodtam, fájt szinte mindenem. Mi az, hogy miattam meghalt? Mit tettem? Csak a feltörő zokogásom ellenére csak könyörgő pillantással néztem rá.
- Ne néz is Estella. Meg kell halnod. - nevetett fel. - Persze a saját kezeimmel. - ördögi kacaj után nevetésben tört ki és az arca vérbe borul majd átváltozott olyan lénnyé aki az előbbi percekben üldözött.

- Drága húgom, most meghalsz. - morgott és ekkor csapott le rám.

***


Felriadtam a mély sötét kegyetlen véres álomból. Izzadt testemen a takaró és apizsama rám tapadt, nem tudtam hirtelen ki vagyok és hol. Majd mikor valaki megfogta a kezem, oda néztem azilletőre. Ahelyett, hogy hozzá bújtam volna megkönnyebbülve és örömömbe, inkábba fájdalom és a gyomromba felkavaró dolgot miatt szaladtam a fürdőbe kidobni ataccsot. Még jó, hogy bezártam az ajtót. Hányás közben fogtam a hasam, hogy mégis mi az a hideg folyadék ami a bőrömhöz ér. Lehet izzadtság. Majd mikorkiürült a gyomrom, nagy nehezen feltápászkodtam a mosdókagylóhoz és csak annyitvettem észre hogy vércseppek jelennek meg a csempén.

Bele nézek a tükörbe és csak annyit látom ami saját magamat nem ismerem fel.Fülemből és az orromból folyt a vér, szemeim vérben úsztak, sápadt arc de mégisfurcsa halvány fekete eres volt a fél arcom. Felszisszentem a fájdalom miatt,mikor hozzá értem a hasamhoz. Mikor oda néztem, megijedtem, mivel az isvérzett. Felhúztam a felsőm és megláttam négy mélyesztett karmolást a balmellem alatti résztől egészen a jobb csípőm vonaláig.
Muszáj vagyok ezt eltitkolnom. Mindenképpen muszáj.


***


Mikor rendbe szedtem magam arra a döntésre jutottam, hogy mutatok márvalamilyen élet jelet, hogy élek. Mikor kiléptem a szobámba ami már réglekezeltem a sebeimet és a reggeli teendőmmel is túl jutottam, így hát akonyhába vettem a vezető utamat. Épp pohár vizet akartam inni mikor valaki megszólalhátam mögött.

- Jól vagy? - kérdezte Adam.
Én csak bólogatni tudtam, és ittam a vizet.
Majd valaki beviharzik a lakásomba és Matt-el találom szembe magam egy csomagvér tasakkal. Egy? Hát nem, hanem három csomag tasak.
- Idd meg és jobban leszel, és készülődjünk. - adta a parancsot majd be ment anappaliba és leült a kanapán.
Ekkor én már gyorsasággal és kiéhezve megittam mint a három tasak vért ésmegtöröltem a számat, majd a nappali felé vettem az irányt és döbbenetemreláttam nem hárman voltunk, hanem jó páran.

Beszélgettek a mai tervről, ki hogyan támad lesből, és hogyan csapja le atámadóid. Szinte nem is figyeltem mikről beszélgettek. Csak késztetéstéreztem, hogy mondjam azt ami a szívemet nyomja és ne álljanak vitába velem,mert különben nem járok jót magamét. Így mikor én a torkomat megköszörültem,hogy figyeljenek rám. Így is lett.

- Ha valaki meghal, az úgy is vállalja. De ha én meghalok, adjátok fel. -jelentettem ki határozottan és komoran.