- Mi a helyzet? - kérdeztem
- Nincs semmi, csak... - hezitált. - ...csak látni akartalak. Viszont valamit mondanom kell. - nézett rám de a tekintetéből fájdalmat, szomorúságot és ürességet láttam egyszere. Ezt hogy? Mi történt vele?
- Mi történt? - csaptam a lényegre. Ő felsóhajt majd lehajtott fejjel pásztázta a földet.
- Van valami ami nem fog tetszeni...

-------------------------------------------------------------

Nagyon megijesztett. ahogyan rám néz, és ahogy beszél, az a meggyötört hang, egyszerűen nem bírom felfogni de kideríteni sem tudom mi lelte belé. Félek, hogy őt is elveszítem, bár mindenkit nagyon féltek. Nem akarom, hogy miattam meghaljon bárki is, inkább legyen az a hunyó aki mindent megérdemel. Inkább saját magamat ostorozom, minthogy ők szenvedjenek. Igen ők. Barátaim, ismerőseim, családom és Leo. Megvesznék ha kiderül harc után, hogy egy olyan személyt fogok elveszíteni akit nem akarok. Bele pusztulnék, de nagyon.

Vissza tekintve a Sacira, nem tudom megfejti mi lelte őt. Így csak egy kis bólintással jeleztem, hogy hallgatom.

- Csak arra kérlek, ne halj meg és ne áll szembe a bátyáddal. - mondta.
- Mi? Hisz ő valamit tudd amit én nem, és engem hibáztat azért. És nem hagyom annyival, hisz mégis csak a bátyám. - förmedtem rá.
- Tudom, de akkor se harcolj vele.
- Mert akkor mi lesz? - csattantam fel.
- Elveszíthetlek. - mondta szomorúan és lehajtotta fejét.

És itt jöttem rá, hogy Saci mint végig szeretett engem. Szeret. Azaz szerelmes belém, de hisz védelmező, nem lehet együtt egy halandóval illetve egy hibriddel. Vagy igen?

- Saci, kérdezhetek valamit?
Bólintott.
- Ha egy védelmező beleszeret egy halandóba, mi lesz velük, vagy egyántalán lehetséges ez? - kérdeztem de ő egy döbbent arccal nézett rám, majd nagy nehezen elmondta.
- Nem, vagyis lehet, de nagy a valószínűsége, hogy halott ügy.
- Hogy érted?
- Ha egy védelmező bele szeret egy halandóba, és ha kiderül, megölik mindkettőjüket vagy csak a védelmezőt. De ha van is köztük valami egyértelmű, hogy a halandó fog meghalni, olyan mint a vérfertőzés csak hasonló. - magyarázta.
- De akkor te miért szeretsz hol ott tudod, hogy hibrid vagyok?
Felsóhajt majd mellém ül, aztán megfogja a kezem.
- Engem nem riaszt el, hogy te mi vagy. Mint végig tudtam a létezésedről James általa illetve inkább Matt. De egy csóktól semmi bajom nem lesz ha arra.... - húzta a száját közbe huncut mosollyal közölte a tényt.
- Ne, ki ne mond. - nevettem el magam, mivel tudtam mire gondol.
- Jó na. Ha nem lennék védelmező már rég.. - oda hajol a fülemhez és suttogja. - ...megdugtalak volna gyengéd érintéssel és mégis mocskos dolgokat súgnék a füledbe. - mondta majd utána enyhén megharapja a fülcimpámat.

Erre bele borzongok, utálom, hogy tudja mi a gyenge pontom, szinte élvezi a helyzetet és ezzel sosem nyugszik le.
- Hé, most állj le te kanos dög. - duzzogtam be.
- Tudom, hogy tetszik neked Doreen. - nevette el magát.
Végre hallom, ahogy nevet, ami jó érzéssel tölt el.
Nem vagyok belé szerelmes mivel van kiért dobogni a szívemnek az a Leo.
Igen Saci számomra egy nagyon jó barát, olyan mintha testvérem lenne. Vele ellentétbe Leo, ő az akiért tudom érdemes élnem. Ha elveszítem, nincs miért. Nem tudnék én senkit sem úgy szeretni mint anno Adam de inkább Leot.
Hosszas beszélgetés közben Sacival, eltelt szépen az idő, mivel már esteletett. Búcsúzóul, megölelt szorosan, majd mélyen a szemembe nézett.
- Tudom, nem az első, de lehet ez végre az utolsó, megcsókolhatlak? - félve de kimondta azt amit akart eddig is. Már másodjára fogunk mi csókolozni, de ennyivel le tudhatom, hogy őt csak barátilag szeretem. De tudom, azért akar megcsókolni, mert attól fél, meghalok a harcban. Búcsúzásképpen megadtam a lehetőséget így én kezdeményeztem a csókot.

Ebbena csókban volt szenvedély, vágy, szeretet, együtt érzés és fájdalom. Tudja nagyon jól, hogy a szívem másé. Tudja azt is, hogy holnap már nem az a hétköznapi napom lesz mint a többi. Tudja azt is, ha bele döglök akkor sem adom fel. Tudja azt is, hogy szeretem de nem úgy ahogy gondolja. Tud mindent amire néha én magam sem tudom. Ezért szeretem őt.
Nehéz megválnom tőle, de ideje lesz ennek véget vennem és megszüntetni azt ami fáj. Benne vagyok tökivel, így hát ki is mászok, még ha bele is pusztulok a fájdalomba.

- Vigyázz magadra és légy erős. - suttogta ajkaimra majd lágy puszit hintett rá.
- Te is vigyázz magadra és a többiekre, ezt ígérd meg. - mondtam, majd elment.

Semmi kedvem nem volt enni, még enni erőm sem volt, pedig tudom kell az energia is. Így inkább lefürödtem, és folytattam a napló illetve könyv írást. Már az utólsó oldalakat tépem, mindent bele írtam, az érzéseimet, az álmaimat amiket megálmodtam vagy a legrosszabb álmokat, amik történtek velem, vagy a fájdalmas időszakomról, szinte mindent. Sőt, még azt is amiket megálmodtam milyen is lesz a harc. És azután. Leírtam azt is mikor lesz Hayley esküvője és hol. Leírtam a mai napot is amit Sacival töltöttem, pedig tudomLeonak kellene lennie.
Valahogy megérezhettem, mivel az emlegetett személy akit szívből szeretek, becsöngetett és és beengedttem.
- Várj egy kicsit addig foglald el magad valamivel, mindjárt jövök. - mondtam neki csók után és felszaladtam ismét a szobámba az író asztalon a könyvet át lapozgattam ami be is telt. szinte szerettem leírni. Ha nem igaz valóságból lenne az egész csak csupán fantázia lenne, akkor egy könyv kiadón sikerem lehetne. De csak lehetne.
Mivel maradt egyetlen egy lapból egy kis üres rész, így egy kis rövid idézettel zártam le.

"Sose úgy élj ahogy akarnál, hanem úgy aki voltál!

U.: Estella Hughes"

***

Leoval az este folyamán úgy mondt kiérdemelt szex este volt ma, de az éjszaka kellős közepén valamiért felriadtam. Nem hagyott nyugodni valami most sem. Az a valami, nem más mint a könyv volt.
Még pedig azért, mert mindenki elől elakarom dugni, az ösztöneim azt súgják, rejtsem el olyan helyre ahol senki nem fogja megtudni de még én se.
Úgy is lett. Felkeltem óvatosan, majd felöltöztem és felhívtam a rég látott megbízottam barátomat aki már ezer éve nem beszéltünk. Remélem elvállalja a könyv rejtélyét és azt is, hogy az élete árán is megvédi.
Ragaszkodok ezért a könyvért, oly szinte, hogy fájna ha valaki elolvasná.

Végre ide értem a Magyarország határán egy erdős dombos völgy oldalához, ahol lakik az a személy. Sűrű erdős részen át sétálgattam majd egy vaskó de inkább hasonlított faházhoz ami elhagyatottnak látszik kívülről. Pedig a látszat néha csal.
Motoszkálás hallottam, majd felismertem az ember illatát, majd a szag alapján követtem hol van. Hátra néztem majd szembe találtam magam vele.

- Helló, Aiden. 

Sziasztok. 
Tudom alig volt rész, csak ihlet hiányban szenvedtem.
DE (!) van egy rossz hírem. 
Még hozzá az, hogy össz-vissz 6 rész van már csak hátra, de lehet még annyi se.
Úgy, hogy élvezzétek ki, és nagyon sajnálom a sok helyesírási hibákat no meg a fogalmazást is. 
Erről majd írni fogom, hogy miért is, de egyenlőre most nem súgom meg.
Kérlek vote és írj!
Köszi, puszi! :*