Én meg megyek utána Leo után. Hamar megtalálom a magy erdős udvaron és csak lesek megszeppenve mégis mi a szar folyik itt.
- Mi a... - félbe szakít valaki.
- Kezdjük. - kiabálja el magát egy személy és támadnak is.

-------------------------------------------------------------

Nem gondoltam volna, hogy az ösztöneimre erősem rá tudok haygatkozni, mivel a reflexeim is igen kifinomultak és a legapróbb halovány mozdulataikat is letudom olvasni, hogyan is akarnak nekem támadni. Azonban arról gondolnak, sőt nem is tudják még Clark testvérek sem, hogy önvédelmi karate órákon is rész vettem. Sejtésük sincsen, hogyan csinálom ahjpz eltekintve hirtelen támadok vissza. Hol ott harc közbe mondták, az első lecke védjem meg magam. De annyira érzem a zsigereimben, hogy vissza kell vágnom. Szinte élvezem. Ilyen mozgalmas napom is rég volt ahhoz eltekinve, hogy hibrid vagyok. Valamiért annyira különös és jó érzés. Egyetlen egy dolog megijeszt, hogy a farkasok elméjében kicsit bele rudok látni, bár nem tisztán de azért ki lehet valamilyen szinten találni, mikre vagy kire gondolnak.

Persze a személyes dolgokat inkább kihagyom mint s, hogy megérezzem mit is érez. Viszont Leo elméjében nem tudok betekinteni, hol ott Adam is köztünk van, ami a legfurcsább Adam elméjében nem tudok bele látni de a gondolatait tudom olvasni vele ellentétben az iker testvérébe nem.

Különös.

Azonban némelyik farkasnak hallom ahogy beszélgetnek egymással de nem tisztán szint úgy. Annyira kifáraszt ez a dolog, hogy szinte mindenre kell koncetrálnom, szinte bele fájdul a fejem is. Igaz kaptam illetve szereztem én is sebeket ahogy tőlem is. Így ahogy veszem észre, megkímélnek es kis szünetre.

- Tartsunk szünetet. - lihegi az egyik farkas. Fogalmam sincs mi a nevük de még vissza se változtak. Bezzeg ők tudják ki vagyok, de én nem.
- Jaj de jó. - lihegve leülök egy farönghöz majd neki támasztom a fához a hátam. - Végre pihenek. - kapkodom a levegőt.
- Ha harcba indulsz, nincs megállás. - ül le mellém Adam.
- Megint más, ne kevert a kettőt a mostanival. Meg elég hirtelen nekem jöttek. - zilálva magyarázom.

***

Egy jó ideje pihenünk. Egy morgás hallottam a hátam mögül, riadtan hátra nézek, mivel a többi farkasoknak a morgásuk nem hasonlítható. Ez nagyon ijesztően mély és öblös morgásnak hallatszik. Mikor hátra néztem, elkapott a halálfélelmem, tenyerem izzadni kezdett és vészjósló jelző csipogott a fejembe ami azt jelentette meneküljek. Riadtan felállok a helyemről majd hátra léptem párat, de a nagy termetű vad állat csak jött közelebb. Vicsorgott, morgott, nálam jóvval nagyobb, körülbelül két métert is meghaladta. Hatalmas mancsok és szemek, más nem látok a szembe álló vadállat tekintetében, hogy meneküljek. Kapkodva veszem a levegőt és amilyen csak tudok gyorsan elfutok amerre a szemem lát.
Hallom messziről a dobbanásokat, egyre közelebb van felém, hátra felé nézve látom a nyomomban van.
- Ne menekülj. - hallom a gondolataimban azt a mély hangot a fejemben, még a hideg is kiráz futás közbe, alig kapok levegőt már de valamit tennem kell.

Egyszer csak egy szikla hegység végén állok meg és azon gondolkozok, leugorjak bele a viharos hullámzós vízbe avagy sem. Gyors döntés idejében arra következtettem, hogy nem, szembe kell szállnom ezzel a fenevaddal, bármibe is kerüljön. Zsigereimben érzem a furcsa bizsergést, valami van a testemmel, egyszerűen nem rudok gondolkozni sem mivel már előttem áll a vad. Tíz méter távolság meg hagyva köztünk, hangosan veszem a levegőt majd lehunyva a szemeimet nagyokat sóhajtok, hogy rendezzem a feldult szerveimet. Majd ha ez mind sikerült kinyitva szemem szembe nézek a félelmemmel, a vadra.

- Ölj meg. - suttogom neki.
Erre inkább rám morog, vicsorog és lendülettel nekem támad. Elvesztettem az uralmamat a fejem felett. A bizsergés átjárja a testem, nem érzek semmi mást csak fájdalmat ami a bőrömön érzem. Darabokban hullanak a bőr cafatkák ami az és testemről hullanak. Fejbőröm fáj, hisz nagy súlyt érzek, a végtagjaim is fájnak mintha úthenger keresztül ment volna rajtam úgy elcsonkítva a csontjaimat. Bordáim rendesen felszinre törnek a szövetek mögül, homályos látásom ellenére érzékelem, mi van körülöttem, szaglásom pedig kiválóan érzem a tenger sós vizét. Hallásom szintén jók, mivel hallom a csontok sorozata darabokban zúdul. Bőröm helyét átvette ezüst színű szőr bunda. Pedig a vadállat bundája gesztenye barna. Akkor ez mi? Kié lehet? Miért nem haltam még meg?

Arra eszméleltem fel, hogy nem két lábon állok a földön hanem már négy. Megijedtem, mi van velem? Körül nézek de egy árva lelket nem látok rajtam és a vadállaton kívül. Halk hangot hallok a fejembe pedig annyira érdes de még is tisztán hallom.

- Doreen nyugodj meg, én vagyok Matt. - suttogja.
Kapkodva kapom a levegőt, majd hirtelen felindulásból neki támadok aztán elmenekülök előtte vissza oda ahonnan jöttem. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már vissza tértem a nagy udvarra, többiek vissza alakultak emberi alakban viszont a ledöbbent tekintetükben enyhe félelmet éreztem. Valahogy megéreztem magam mellett valakit, rá nézve megijedtem és így futkározva menekültem menedék keresve, de a többiek inkább gátoltak, minthogy ők is menekülnének.

- Doreen, állj meg. - kiabált rám Leo.
Hirtelen megállok, mintha parancsolt volna nekem valaki és nem tudok engedélye nélkül menekülni. Mintha leláncoltak volna. Remegtem.
- Na végre, eszeveszett gyors vagy mint mi, sőt annál inkább. - vissza változott Matt és közelebb jött hozzám. - Nézz magadra te lány, nagyobb vagy mint én, pedig én vagyok az alfa. Nem gondoltam, hogy a hibridek ilyen kifinomult érzék szervei vannak na meg persze te még ebben az állapotban is gyönyörű vagy. - magyarázza és mosolyog. Valamilyen szinten megnyugodtam de a szívem ugyanúgy gyorsan ver.
- Hé, állístd már le a szívedet normális tempóba, innen is hallatzik majd kiugrik a helyéről. - gúnyolódik Adam én morgással jelzem fogja be.
- Meg ne egyél már. - mentegetőzik ezzel jelezve, hogy mindkét kezét fel emeli.

Körül nézek majd leülve felsóhajtozok.
"Miért nem tudok vissza változni? Miért változtam át annak ellenére hogy hibrid vagyok? Miért velem történik mind ez?"
Mondom hangosan magamban erre Matt és társai felnevetnek.

- Azért aranyom mert benned is van vérfarkas ösztön, attól függetlenül,hogy vámpír is vagy. - meg szólalt egy idegen a Matt társai közül.
- Paul vagyok, ha megkérdeznéd. És igen, még emberi formában is hallom fajtársaim gondolatait. - mondta, én meg felsóhajtozva megyek egyenesen a kis partra, hogy vizet igyatk. Mikor oda érek, meglepődve de inkább ijedve hátrálok a víz tükörképemtől. Hallom többiek nevetéseit én egy egyszerű morgással jelzem nekik.
- Kis beszari. - kuncogva mondja Adam míg többiek helyesen bólogatnak.
Vissza fordulva a vízhez, megcsodálom magam. Ezüst színű bunda és a mellkasomnál egy nagy fekete szív alakban bombázik. Na meg persze a farkam végén hamuszűrke. Elcsodálkoztam a színkavalkád miatt így magamba elnevettem magam.
- "Miért nem tudok vissza változni?"

- Hiába vagyok az alfa, nem tartozol közént, viszont Leo parancsaira talán, mivel ő állított meg. Így nyílván szoros kötelél van köztetek. - magyarázta.
- Pedig mondtam változzon vissza. - monta Leo.
- Akkor igyon vért, persze állatit. - szól közbe Paul.
Mindannyian rá nézük és elvicsorogva mutattam az undorotomat.

- Nem jó ötlet. Mivel az elsőt kihányta, de nem vért hanem fekete jött belőle. - mondta undorodva Leo az említett személynek.
- Akkor passzolom.
Ekkor furcsa szagra lettem figyelmes, felmorogtam mert nagyon nem tetszett az. Felemelem a fejem és lehunyva szemeimet bele szippantok a levegőbe, hogy vajon melyik irányból jön.

Mélyen morgok egyet abból az irányból ahonnan nem rég jöttem menekülő módon Matt elől. Vigyorgok és dühöngök, embertelen szaga van, gyülöletteli és undorító, szinte borsózik a hátam tőle. Többiek rám figyelnek majd abba az irányba néznek ahol én is.
- Mi az? Kit látsz? - suttogva kérdezi Leo míg Matt közbe szól.
- Inkább mit érez.

Párat lépek előre lehajtott fejjel aki ugrásra kész, míg farkas szemmel látok valakit. Végre elő került zombi kinézetű szörny de mégis emberi formában.
- Üzenet a mestertől. - vicsorog miközbe a nyála folyik, közbe rá morgok.
- Három nap... - mutat az egyik kezével egy hármas ami tulajdonképpen kettőt mutat. - ...harcba szál veled és végez azokkal akiket ismersz. - dőlöngél jobbra-balra, alig bír lábra állni, miközben közelep lépek hozzá.
- Aki győz megtudja ki ölte meg a szüleidet, de aki veszit örök szolga... - nem hagytam befejezni a mondatát, egyből rá csaptam és megöltem. Szinte élveztem ahogy darabogba szaggatom és csontokat törtösöm. A szemem előtt megjelent a vörös köd, többet akarok ebből. Mihánt végeztem, rá néztem a többiekre mélyen a tüdőmből áradó morgással és vicsorogva.

- Többet akarok...