*Matt szemszöge*

Épp James-el beszélgettem a tervünkön miközbe azon rágódtam mi a fészkes francért volt pár nappal ezelőtt Leo félmeztelen. Ha megtudom lefeküdtek, nem allok jó magamért.

- Matt figyelsz te rám? - kérdezte James.
- Igen, csak közbe gondolkozok, hogy miként tovább. - magyarázkodtam.

Eközbe megcsörrent a telefonom majd Jamesnek is. Egyszerre néztünk a telefont épp Leo hív. Jamest pedig Adam. Mi a franc?
Leo gyors mondatban mondta, azonnal menjünk Doreenhoz, mert nem stimmel nála, ők ott vannak,valamely szinten nyugtom van, de ők csak vámpírok.
Azonnal össze szedtünk pár embert és útnak indultunk.

***

Mikor oda értünk, csak vér szagot éreztük, egyből rá morogtam az ikrekre, hogy mit műveltek vele. De valami mást is éreztem, idegen undorító szagot ami hányingert gerjeszt. Adam hátra nézve ránk, azzal jelezve nem tettek semmit. Majd egy pillanatra Leo bement a házba.

- Leo ne. - kiabálta Adam.

Mit sem törődve ment a feje után, aztán vagy halva vagy túl élve bújik elő, de mindenképp Doreen az első.
Ahogy közelebb merészkedtem, nem hittem a szemeimnek, nem tudtam felfogni mi van körülöttem. De leginkább ki ez a fazon aki Doreen vérét szívja. Csak nem?!

- Matt, itt van. - suttogta James.
Mintha nem tudnám ki lenne az.
Leo azon nyomban földön feküdt parketta szépen reccsent alatta, nincs kizárva, hogy a gerince ketté törött. Adam segítségért rohant be a házba de ő is földön kötött ki. Míg én Doreent mentettem ki, James és társai mint őrzők katonái, tették a dolgukat.

- Drága hugom, sosem leszel már olyan mint voltál. - kuncogva beszélt hozzá aki még félig meddig nyitva volt a szeme.
- Nem lesz olyan mint Te. - vicsorgott földön fekvő Leo aki épp felállni készül de nem bír mozogni.

James tették a dolgukat, de fele társait elvesztette. Az én társaim kint vannak vérfarkas alakban, ha menekülni próbálna elfogják ők, de meg kell, hogy mondjam nem vállt be a terv. Mivel úgy felszívódott mint még soha. Pillanatok alatt eltünt és észre sem vették a többiek.

- Mi a franc volt ez? - kérdezte Adam.
- Magam sem tudom. - mondtam.

***

Be esteledett, többiek őrködnek a ház körül, sérültek jobban lettek kivéve Doreen. Nyöszörgés hangok hadja el fájdalmas ajkai közt, csupa véres nyakhajlata nem áll le a kötések és gyógyszerek mellett. Kórházba nem vihetjük, mivel nem csak vörösen ízzad a vére hanem fekete csíkok is jelentkeznek. Ami azt jelenti felemás színű,vagy megfertőzőtt vagy átalakul olyanná mint ő.

- Nem bírom végig hallgatni,ne haragudj Matt de ezt nem megy. - mentegetőzött James, amit meg is értek.
Tükön ülve semmit sem tehetünk, csak várunk és várunk.

Mindenki csendben van, nyöszörgés fájdalmas sóhajok alap zaja töri meg, Leo épp vadászik, hogy erejét össze gyűjtse míg Adam felügyeli.
Később visszatértek, keserű eltorzult arccal, főleg Leo tekintete igen feketék.

- Volt köztetek valami? - tettem fel a kérdést a legrosszabb helyzetben. Annyira nem bírom ki, hogy mi volt.
Neki csak egy meggyötyört eltorzult arcképét láttam aki épp készülne valamire.
- Igen. Eddig is volt. A többit tudod, de nem akarok magyarázkodni. - válaszolta.
Tudom nem épp a legjobb, de ha Doreen őt választja akkor elengedem, de mindig mellette leszek, ezt megigértem olyas valakinek aki számára fontos személy.

*Leo szemszöge*

Hirtelen tett kérdésre meglepődtem de ugyanis meggyötyört tekintettel néztem rá és válaszoltam. Fájdalmat érzek, ürességet, és magányt. Nem tudom honnan erednek ezek az érzések de tuti Doreen is ezt érzi vagy sokkal rosszabb.

Mindannyian a nappaliban voltunk kivéve Doreen szobájában, nyitott ajtajának köszönhetően halljuk minden egyes elszenvedett sóhajait. Kórházba nem vihetjük, így is a legendák miatt ki tudja mire vagy kire fogják ezt az egészet. De a legrosszabb az, hogy nem Doreen az első.

Fájdalmasan egyedül megyek be a szobájában, csak annyit látok, hogy forgolódik. Kötését öt percenként kell cserélni annyira nagy sebet ejtve hagyott a nyakhajlatába. Nyöszörgés de inkább nyüszítés hasonlít egy kiskutyára de leginkább egy cicára aki keresi az édesanyját keservesen vagy éppen fájdalmai vannak. Rossz így látni, egyszerűen magatehetetlen vagyok, úgy mint mindenki. Abba reménykedünk túl éli ezt az egészet.

*Adam szemszöge*

Kegyetlen ezt látni ami itt van. Mindenki őrzi ezt a házat benne töréket és ártatlan lányt aki megsebesült. Könyörgött Leo, hogy menjünk vadászás előtt meglátogatni Dorrent, de nem hallgattam rá. Nekem is ugyanúgy bűntudatom van, legfőképpen nekem, mert én hülye fejem után mentem.

Még ha külön mentünk volna az sem lett volna baj, ha nem vadászunk. Ugyanis ha vér kell egyikünk felügyel. Mindig felválltva felügyelünk egymásra, még véletlenül se történjen az mint mikor egy eldugott faluban éltünk egy évig.

Gondolkodásomat Matt zavarta meg, hiszen ő is aggódik de még is bánt neki az, hogy nem lehet az ővé akit szeret.

- Ne az alapján vigyázz rá, hamár ígéretet tettél mégha nem is érzel semmit iránta. Ha szereted, akkor nem ezt tennéd. - mondtam neki aki épp fel s alá járkál a nappali közepén. A mondatom ellenére meglepődik és felhorkant.
- Ne te mond meg mit csináljak. - mérgelődött.
- Tudom mit érzel, én is tettem hasonlót és elkövettem egy hibát. - meglepődtem magamon, hogy valaha is kimondom azt amit gondolok. Szavak embere vagyok de ennyire nem mint most.

Matt csak megállt egy helybe majd vissza ült a helyére. Felsóhajtott majd rám nézett.
- Doreen számára fontos személynek ígéretet tettem, hogy vigyázok rá. Bár nem emlékszik mi volt a baleset előtt de... - elhalkult. Innen sejtettem mit akart, így egy legyintéssel megállítottam.
- Elhiszem. De ahogy láttam a legelején, nem szerelemből teszed.
Kikerekedett szemekkel rám nézett és egyből tudtam, nekem van igazam.
- Enged el. Könnyű mondani, de ne birtokold őt. Tudom szeretet de nem szerelemből. Vigyázhatsz rá ez nincs eltiltva. - mondtam.
Jobban meglepődök magamon amiket mondtam, én ez lennék? Mióta vissza tértem illetve tértünk azóta Doreen körül forog nálam a világ, pedig semmit nem érzek iránta. Leonak szenteltem és így is marad. Kb ugyanazt érzem Matt de senkinek sem ígértem semmit, kivéve bátyámnak. Talán nem, vagy magam sem tudom. De ebben a helyzetben nem valami jó érzéseket érzek jelenleg.

- Kösz mindent. - mondta Matt.
Meglepve néztem rá majd bólintással befejeztem a vele való beszélgetést.

Mindenki hol elaludt, hol kiment a lakásból kis sétáért, vagy valamilyen elfoglaltságot csinált. Így Matt elment elintézni pár dolgot, míg én nappaliban gondolkozván elhatároztam magam bemegyek én is a szobában, hogy mi a helyzet Doreenal.

Oda érve mást nem hallok csak fájdalmas sóhajokat. Bátyám térdelve fogla a kezeit aki éppenséggel sírással küzd. Megszakadt a szívem. Mikor voltam én ennyire gyenge szívű? Igen, azóta mióta megláttam ismét az osztályba Doreent. Megváltoztam miatta.

Kegyetlen ezt végig nézni amit látok. Bátyámhoz mentem, az egyik kezem a vállára tettem és nagy sóhajtva néztem le rá majd a lányra.
- Sajnálom. - keservesen mondtam.
- Nem a te hibád. Csak... - félbe szakítottam.
- De igen. Mivel én hülye mondtam, hogy ne. Majd vadászás után. - mondtam elcsukló hangon de vissza fojtottam.

Leo ekkor felállt majd rám nézve szintén vállamra tette a kezét majd kiment a szobából.
Én oda mentem a lány ágyához majd enyhe "gyógyító puszit" adtam az arcára.
- Kérlek, tartsd ki. - súgtam.

*Leo szemszöge*

Nappalira érve leültem az egyik fotelba, sosem gondoltam volna, hogy az öcsém ilyeneket mond Mattnak vagy nekem. Mindig kőszívű, de elvégre belátta már mit tett és veszített. Azt is furcsálom, hogy a házban senki sincs rajtunk kívül amit meg is értek.

- Semmi változás? - kérdezte Matt.
Én meg annyira elgondolkozhattam, hogy észre sem vettem, mikor jött be.
- Fájdalmas sóhajain kívül semmi. - válaszoltam.
Ekkor az öcsém eltorzult arccal megjelent a nappaliban és szintén helyet foglalt.
- Szintén ugyanaz. - mondta öcsém Mattnak.

***

Órára nézve már hajnal 4.31 percet mutatott. Síri csend van, semmi mocorgás vagy hangos sóhajok. Mi hárman a saját gondolatainkban vagyunk elmélyülve, azon, hogy miképp tovább.

- Átkozott Aaron. - bosszankodott Matt.
- Valahogy tudtuk, hogy hamar itt lesz... - félbe szakított majd felállt.
- De nem ennyire. Nem rég az öcs3det kishíjén megfolytotta, ti lefeküdtetek most meg megharapta. Ki tudja megfertőzött-e vagy sem. - magyarázkodott hangosan.
Én is felálltal felindulásként és nem bírtam vissza fogni magam.
- Mi közöd van hozzá? Nem is szerelemből teszed. De tudod mit? Itt fejezzük be. Inkább Doreenra figyeljünk aztán jöhet a többi.

Adam ekkor hirtelen felállt mint aki sorkatonaként kötelezővé tették, hogy álljon fel. Egyszerre oda néztünk rá majd nagy szemekkel nézett ránk.

- Nagy a csend. - eltáltott szájjal hebegett majd fülelt, hátha van valami hallható zaj.
Egyből tudtuk, nem haljuk a fájdalmas nyögéseit, sem sóhajait, csak mintha valami perzselné vagy inkább csikarná a falat, nagyon halk mozzanat de ismétlődik az egész.

Legrosszabbra készültem, rohantam a szobájába, majd egy nagy sóhaj keretében éreztem a szív dobogását. Még él de akkor miért van becsukva az ajtó? Öcsém becsukta?
- Miért van becsukva? - fordultam öcsémhez.
- Nyitva hagytam mikor kijöttem.
Remegő kézzel azonnal ajtót nyitottam, majd oda rohantam a lányhoz.

Amit láttam, teljes egészében az agyamban nem tudtam felemészteni a látványt. Nem sóhajtozik, nem nyöszörög, nem könyörög semmiért sem. Csak karmolja a nyakát.
Csupa vér minden, de a legérdekesebb az mikor látom karmai vannak és a ahol karmolás nyomokat hagyott ott mintha a vére fehér színűvé válik.

Vér nem világít így, de nem is fehér inkáb vöröses de mégis fekete. Olyan mintha a fantasy filmekben, valaki sebet ejt vlakin és a seb helyén vér helyett fényeses kitörnek. De Doreenhoz hasonlóan ez más mint a filmekben.
Csak marcangolva a harapás nyomot, és morgás kiséretében sötét íriszeiben nézve eltáltott szájjal nézek rá.

- Megölöm Aaron Hughes-t. 

-----------------------------------------------------

Sziasztok! Csak szólok telefonról írom a storyt, ugyanis a laptopom feladta a szolgálatot így beadta az unalmast.
Azonban tekintsétek el tőlem a helyesírási hibákat, de ez a telefon valamiért nincs jóba a Wattpad-al... :/
De igyekszek vissza olvasni nem-e vannak hibák és javítom ezerrel!
Jó olvasást! :*