Hát remek, nem rég szexeltünk, titkol is és megvárta, hogy jobban közelebb engedjem magamhoz és titkolnom is kell. De egy pont azért jó, mert valamilyen szinten látom rajta, megbízik bennem ahogy Ő benne is.
- Megígérem. - mondtam.

***

Leo behunyta a szemeit közbe felsóhajtott, én meg vártam a választ.

- Tudom miért voltál a könyvtárba, még azt is tudom mit akarsz tenni illetve mi a célod. - mondta majd folytatta.
- El kell, hogy szomorítsalak az igazat megvallva nem a könyvekből tudod meg, és nem is az interneten... - folytatta volna tovább de félbe szakítottam.
- Térj a lényegre. - komoran mondtam.
- Adam azért nem mondta mert csak arra kellettél neki, semmi másra. Küzdött az érzéseivel és inkább ott hagyott ahogy eltervezte. De az tényleg nem volt szép tőle, hogy egész egy éven át semmit nem tudtál a hol létéről. Akarom mondtani az én létezésemről is. - magyarázta majd ment a konyha felé egy pohár vízért. Aztán vissza ült a helyére.
- De tudod mit, ide hívom inkább. - mondta. Nekem kitágultak a szemeim és haboztam.
- Ne, hogy ide hívd, még az hiányzik nekem. - mentegetőztem.
Gyorsan felpattantam majd rohantam be a szobába át öltözni. Ő is ugyanezt tette, majd csengettek. Rá pillantottam az órára és ledöbbenve néztem Leora.
- Meg is érkezett.

Kinyitottam az ajtót és Adammal néztem szembe magam aki kaján elvigyorgott. Be invitáltam és leült az egyik fotelba.
- Még is mi szél hozott reggel hat órakkor? - kérdeztem tőle.
- Bátyám hívott, hogy talált valamit... - folytatta volna tovább de testvére félbe szakította.
- Azaz megbeszélés, nem találtam valamit. Úgy, hogy itt az idő, hogy elmond az igazat. - szúrós tekintettel nézett az öccsére én meg vissza kanapéra ülve néztem köztük a haragot.

Adam arca eltorzult, látszott nem volt erre felkészülve. De nem is baj, szinte élveztem a helyzetet.
- Lefeküdtetek és máris követelőzöl? - dühöngött rá.
Szemem háromszorosan kidüllett, hogy hogy a francba tudja ezt.
Leo épp közbe szólt és vitatkoztak a fejem felett míg én a dohányzó asztalra csaptam egyet mikor ők ketten megijedve néztek rám. Szikrázó tekintettel néztem mindkettőjükre majd Adamra rá néztem.
- Nos Adam?! - követelőztem.
Cincogott mint egy kis egér szokása szerint majd dühösen rá pillantott a bátyjára majd rám szegezte a tekintetét.
- Semmilyen köteléket nem akartam tőled, még szerelemből sem, nem még, hogy szerettelek volna. - magyarázta, közbe a szívem darabokra tört.
- Sosem akartam tőled semmit, de még is lett. Semmit nem tudtál rólam és én ezt kihasználtam. Szinte élveztem. Viszont, nem csak én vagyok a bűnös, hanem Leo is. - vigyorodott el közbe testvérére nézett.
Én tátott szájjal néztem rá majd Leora. Leo egyből mellém ült és kézen fogva szemembe nézett aggódó de még is félelemmel teli tekintettel. Nem értettem ezt.
- Doreen még mielőtt meg tudod, tudd, hogy én mindig melletted voltam és szerettelek mint ahogy most is. - szinte könyörgött.

Ekkor Adam tapsolni kezdett és folytatta tovább.
- Még mielőtt lefeküdtünk utána mindig vitatkoztunk és Leoval szerepet cseréltem és ő vígasztalt meg. Csodálom, hogy még a farka nem robbant szét és nem nyúlt hozzád csak most. - vigyorogva hátra dölt, én meg könnycseppekkel küzdöttem.
Mi az, hogy szerepet cseréltek? Mi van? Nem értem.
Mintha olvasott volna Leo és elmagyarázta.
- Mielőtt össze vesztetek sokszor, megfenyegettem az öcsémet, hogy hadja abba amit veled művel. Mikor megtudtam, hogy barátság extrákkal vagytok együtt és távolból megismertelek egyből te voltál az aki kell nekem. Ezért tünt fel neked, hogy állítólagosan Adam kontaklencsét használ, hol ott az én voltam. Öcsém pedig, kihasználta az alkalmat és ment más-más nőkhöz akiket ágyba döngette. Én meg már nem bírtam ki. Főleg az utóbbi időkben mikor elkellett jönnünk. - magyarázta. Én meg megállás nélkül csak sírtam. Leo próbált átölelni, de eltaszítottam magamtól. Adamra néztem és láttam a szemeiben a furcsa csillogást. Nyilván megvetett, vagy undorodva néz rám.

- Nézd Doreen. Nem akartam tőled semmit, csak szimplán barátságot extrák nélkül. De nem jött össze. Vágytam rád, csak testileg. Ahogy a Leo mondja, az utóbbi időkben muszáj volt eltünnünk mivel.... - felsóhajtott. - ...mivel van egy dolog amit még nem tudhatsz. Viszont én sajnálom az egészet és nem is várom el tőled, hogy megbocsáss. Így inkább Leonak szenteltem. - magyarázta, majd a tekintetét a lábára szegezte.

Belőlem csak a fennhangon sírás tört belém. Szúrt a szívem, szinte éreztem, ha egy utolsó döfést végezne, ki szakad a szívem a helyéről. Nem néztem ki belőle, főleg, hogy úgy tekintettem rá mint testvérre de mégis későbbiekben többet éreztem iránta ami egy oldalú volt. Mikor elment illetve elmentek nagyon nehezen estem túl rajta. Szinte öncsonkításban is részt vettem. Akkora fájdalmat éreztem belül, hogy inkább a bőrömön akartam érezni. Inkább kívül mint belül.

- Miért? Miért nem ezzel kezdted már a legelején? Miért nem mondtad, hogy van testvéred hol ott sokszor kérdeztem? Miért tetted ezt velem? - elfolytott sírós hangon kérdeztem.
Adam egyéltelműen arra várt mikor vágom a földhöz és mikor folytom meg, ehelyett inkább meglepődve nézett rám, majd savanyú arcot vágott.
- Azért mert féltettelek mindentől. - elnézett a konyha felé én meg megfulladva a sírásom miatt még jobban sírtam. - Féltem attól, ha nem leszek önmagam, féltem attól, hogy Leot fogod választani. De később beismertem magamnak, nem vagyok hozzád való, hanem a bátyám. - magyarázta majd szomorúan a bátyára nézett.
Én is Leora néztem, és csak sírtam mint a szaros gyerek. Mellkasomban egy lyukat éreztem ami csak az üresség volt a helye, persze a szívem onnan eltünt és csak vérzett.
Furcsa módon a könnyeim alább hagyott, úgy éreztem kiürült a könnycsatornából az összes sós víz. Magam elé néztem és próbáltam vissza emlékezni amik történtek egészen idáig. Mind hiába, csak az ürességet és fájdalmat éreztem.

- Doreen, itt vagy? - legyezett a szemem előtt a mellettem lévő férfi akivel a mai napon volt egy szexuális aktusunk. Illetve nem csak egyszer volt, szerintem sokszor. Vagy ki tudja. Adam épp elém guggolt mikor hirtelen mozdulattal minden elsötétült elmémmel az egyik kezemmel a torkához szorítottam, szinte folytogattam.

Adam megremegett a kezem alatt, Leo próbált nyugtatni, de nem sok sikerrel.
- Kik vagytok Ti? - gúnyos hang nemmel tettem fel a kérdést feléjük mikor Adam mélyen a szemeiben néztem.

*Adam szemszöge*

Nagyon fájt bevallani az igazat, szerencsére csak az egy részét tudja már. Viszont azt hittem talált valamit a bátyám, de erre pont nem készültem fel rá. Hamár megtörtént akkor essünk túl rajta.

Épp Doreen elé guggoltam, mivel az én szívem is össze törött a látvány miatt,hiába vagyok hideg vérű balfasz nekem is cannak ugyanúgy érzéseim.
Épp szólásra akartam nyitni a számat de csak azt vettem észre, hogy zöld szemei helyett feketeséget láttam. Szó szerint. Aztán hirtelen kezet éreztem a nyakam körül.
Mi a franc? Honnan van ennyi ereje? Elhiszem, hogy most gyűlöl, de ekkora erővel sosem folytogatott vagy ütött volna. Mindig is gyenge lélek volt és ártatlan. De ez most egészen más. Honnan gyült össze ennyi erő egy vékony alkatú törékeny nőnek? És miért lett hirtelen üreges és szín tiszta fekete szeme? Eddig zöld volt, most meg?

- Mi a... - próbáltam szóhoz jutni de a levegő hiány miatt nem ment. Oda kaptam a kezéhez, hogy eltávolítsam a kezét magamtól, de mintha kiszívták volna belőlem az erőt. Úgy érzem megfulladok.

Leo megrázogatta lány vállát, hogy észhez térjen, de így sem ment. Enyhéz pofozgatta, ez sem sikerült. Meddig akar még ilyen erőből folytogatni?
Mikor már kezd homályosodni előttem a képek, oxigén nem jut az a szervezetembe, úgy éreztem már végem van. Lehunytam a szemeimet, és csak arra lettem figyelmes, hogy már földön fekszem.

Leo ébreszgetett, a lány aki az előbb folytogatott kanapén fekszik eszméletlenül. Kérdőn néztem a bátyámra majd kérdésre szólítottam.
- Mi a szart csináltál vele? - kérdeztem rekedtes hangon.
- Örülj annak, hogy életben vagy. - szólalt meg egy igen ellenséges ismerős hang a hátam mögött.
Hátra néztem és Mattal néztem szembe magam. Felálltam közbe a nyakamhoz értem, szinte fájt és égetett.
- Azt hittem megfolyt, vagy kitépi a nyelőcsövemet. - kínosan nevettem el magam majd köhögtem.
- Azt meghiszem. Hisz Ti vámpírok, nem haltok egy könnyen. - gúnyosan mondta.
- Matt, nem épp az ideje az ellenségesnek lenni. Inkább aggódjunk Doreen miatt. - magyarázta Leo.
- Amúgy mi történt? - kérdezte tőlem a bátyám.
- Olyan ereje van, mint még soha. Azt hittem a kezei között halok meg, pláne, hogy az össz energiámat elszívta valami belőlem. Pedig régen mindig gyenge törékeny volt... - nem folytattam tovább.

- Azt mondtad, hogy az ereje erős? - értetlenkedett Matt.
Csak bólogattam és gondolkoztam mi a fene folyik itt.
- Ha a valami elszívta az energiádat az nem más mint Ő. - mondta.
Értetlenül néztem Leoval aki szintén ő sem értett semmit, majd Mattra néztünk egyszerre.
- Jól hallottátok. Az nem valami volt, hanem valaki.
- Csak nem arra gondolsz? Már mint Aaronra? - hitetlenkedett bátyám.
- Nem. Doreen az. Mivel ő is ugyan olyan mint a bátya. - komorodott el.
Hirtelen megszédültem, és elgyengülve ültem le a földre. Ledermedve néztem magam elé és mindkét kezeimmel a hajamba túrtam.
- Öcskös, csak nem érzed jól magad? Ha vér kell öl állatot... - bosszankodott.
- Nem a vér kell, hanem a szeme érdekel. - mondtam.
Mattra rá nézve nem tudja miről beszélek. - Miről beszélsz? - kérdezte Leo. Ahogy sejtettem, ő sem érti.
- Szemei szine zöld, de mikor elé guggoltam szín tiszta fekete volt és nem a dühtől. - magyaráztam makd rá néztem a lányra. Előttem van az a kép jelenet mikor mélyen a szemeiben néztem, nem láttam mást csak ürességet és fájdalmat. Miken ment keresztül ez a nő, számomra igen felettébb különös.

- Várj. Azt mondtad fekete volt a szeme? - döbbentek le egyszerre. Bólogattam. Matt lehuppant a fotelba ahol én ültem a korábban.
- Francba. Hamarabb itt lesz mint gondoltam.
- Mi van? - egyszerre egy korusba kérdeztük a bátyámmal.
- Aaron teszi ezt vele. Hamarosan itt lesz, és ami még furcsább ami nem hagy nyugodni. Adam önszántából folytogatott vagy hallucinált? - kérdezte.
Pár percig gondolkoztam, vissza emlékeztem az megtörténtek alapján és rá jöttem, hogy igen. - Önszántából. - válaszoltam.

Matt szemei háromszorosára nőtt és nagyot nyelve ő is hajába túrt.
- Miért?
- Mert ha önszántából tette, akkor rosszabb a helyzet mint gondoltuk. - válaszolta.

Ami azt jelenti, hogy a lány bátya csak kis élet jelet mutatott az utóbbikor, de előttit nézzük akkor ott valami nincs rendjén. Mi a franc történik, most már én is szeretném tudni.

- Mihánt magához tért, mindent el kell mesélnünk neki. Nincs mese. - parancsolta Matt.