*Doreen szemszöge*

Nagy nehezen kelek ki az ágyból és azon gondolkozom, hogy is kerültem én a saját ágyamba. Mire leesett, hogy megszöktem egyértelmű, hogy keresni fognak. Főleg apám, akiről azt sem tudom, hogy igazi apám-e.
Megnézem a mobilomat és 50 nem fogadott hívás és pár sms. Meg se nézrm mert tudom kik kerestek vagyis ki.

Levánszorgok a konyhába kávét inni, hol ott tudom nem szabadna. De egy kis dopping kell a feladatomért. Ha már 1 hónapig suli és munka mentes leszek, ki kell használnom még mielőtt nem késő.
Napi teendőmet megcsináltam, aztán laptopot elővettem egy-két dolgoknak utána járása. Eddig eléggé hülyeségeket írtak így semmit nem találtam de ott van még a könyvtár ami épp kapóra jön. Pár utcányira van tőlem, úgy hogy irány a könyvtár.

Ahogy ide érkeztem, persze, hogy a recepciós érdeklődik irántam, milyen könyveket akarok olvasni. Elmagyaráztam mit keresek, majd bekisért ilyen irodai stílusú szobában ami hatalmas inkább magas a mennyezettel. Nem csoda mert azok a sok magas polcok inkább szekrénynek nevezném, rengetek könyvek vannak.
Magamra hagyott a recepciós hölgy és keresgélni kezdtem. Voltak romantikus, erotikus, szerelem szenvedéllyel tartalmazó könyvek. Voltak fantasy, thriller és még sorolhatnám milyen műfajok vannak még. De egyetlen egy dolgon akadt meg a szemem: "Természetfeletti erők". Nagy nehezen levettem egy könyvet, annak ellenére, a testmagasságom 162 centi, csoda, hogy nem borítottam magamra a polcot egész könyvekkel együtt. Majd földön ülve bele kezdtem az olvasásban.

Sok ideig illetve pár órás olvasásnál furcsáltam milyen brteges az egész. Ezek csak kitalált történetek, nem léteznek se vámpírok, vérfarkasok, hibridek és tündérek vagy mi a francok.
De valamilyen szinten csak emlékeztet Adamra, mikor kirohant a szobából, bár Leo sem volt valami nyugodt. Matt pedig utálja a Clark testvéreket, annak ellenére jól rudja Adam az exem volt. De itt valami nincs rendben. Előkaptam másik fajta dokumentációs könyvet ami "igaztörténet" alapon van. Na lássuk csak.

"Vámpírok már évezredeje léteznek, sosem mutatkoznak a közösségnek főleg nem nappal. Ugyanis a napfénytől porrá égnek. De ha csak enyhén illetve középsúlyos égési sérülésben nem halnak meg. Ahhoz, hogy gyorsan meggyógyuljanak halandó vért kell inniuk. Ami az illeti a vérfarkasok ellentétben, ők agresszívak. Parancsolgató stílusuk ez azonban a szerződés megkötés már régóta meg van kötve. Ha a vámpírok megölnek egy halandót vagy a vérét isszák, egytől egyik megölik őket."

Ilyen hülyeséget. Hiába igaztörténet, aki ezt lemerte írni, tuti nem volt százas. Viszont a hibridnél megakadt a szemem, valamiért felkeltette az érdeklődésemet.

"Hibrid más szóval: korcs illetve korcsok. Vámpír és vérfarkas vér folyik az ereiben. Sokkal nagyobb hatalma van mint bármelyik fajnak. Ez a faj nagyon ritka. Ahhoz, hogy hibriddé változzon valaki egy számos rituálén kell át esnie. Vámpír méreg és vérfarkas szérummal összekeverve intravénással adható. DE(!) kisebb az esélye, hogy túl éli. Rendkívülien veszélyes. Azonban minkét fajból meg vannak azok a képességek amikről inkább jobb ha nem tudni. Vámpírok gyorsasággal, gondolat olvasással, éles érzék szervük rendkívüliek, míg a vérfarkasok át tudnak változni, csak akkor ha van alfájuk...."

Hm... Alfahím?! Na jó nem gondolkodom semmilyen rosszra, még a végén beképzelem. Folytatom az olvasást hátha akad valami.

"....ez nem az jelenti, hogy csak akkor tudnak átváltozni, hanem legtöbbször teliholdkor. Hibrid pedig, eldöntheti mivél akar átváltozni. Tud vérfarkassá, de megmarad emberi alakban, azaz vámpírrá. Manipuláció, szempillantás alatt sokkal gyorsabbak, erősebbek, és vámpírokhoz hasonlóan bármilyen  érzelmeket tudnak kiváltani. Brutálus módon tudnak kivégezni akár vérfarkast vagy vámpírt de embert még jobban."

Ejha. Ilyeneket nem találtam a neten, de legalább a fantáziámat beindította. Nem hiszek az ilyen természetfeletti erőkben, illetve semmilyen más szar babonákban sem. Csak akkor hinném el, ha látom.

"Egyetlen egy gyenge pontjuk van, nem más mind...."

Ekkor megzavartak engem mivel a hölgy szólt, záróra van. Nem semmi, ilyen sokáig nem maradhattam. Kinéztem az ablakon, igen kezd sötétedni.

Ahogy közeledtem a házamhoz ismét a bizsergés elkapott. Most már kezd elegem lenni ez az érzés. Komolyan kivágom a tarkómon azt a részt és nem fogom többé érezni.
Ahogy a kapuhoz érek, furcsálom, hogy a kapu résnyire nyitva van. Pedig kulcsra zártam, akkor miért?
Körül néztem, még a járdáról is benéztem az udvarba, sehol senki. Még bent a lakásba sincs feloltva a villany. Így hát bementem minden félelmen kívül.

***

- Te jó ég! - kiáltottam el magam mikor a bejáratnál feloltottam a villanyt.
- Franc egyen beléd te lány. - üvöltötte Leo.
- Belém? Inkább beléd mint belém te pöcs, mit keresel te itt? - kérdeztem fenyegetően.
- Téged. Csezd meg! Mégis mit gondoltál? Azt, hogy szó nélkül lelépsz és mész a fejed után. Komolyan mondom te őrült vagy. Nem vagy komplett. - hitetlenkedett.
- Én komplett? Pont te beszélsz, aki résnyire nyitva hadja a kaput hol ott én kulcsra zártam, még a lakást is. Semmilyen pótkulcsom nincs. Sőt, sötétben itt kutakodsz a cuccaim közt mintha valamilyen bizonyítékot keresnél. Bazd meg! - vitatkozom fennhangon.

Meglepődött. Persze hátrál is, mintha átláttam volna rajta keresztül, úgy rűnik én nyertem.

- Na jó, ebbe igazad van! - lehajtott fejjel mondja az igazat. Én meg meglepődve figyelek rá, semmi beszólás semmi szófosása nem lesz, ehelyett inkább belátja. Nem néztem ki belőle, elvégre olyan mint Adam.
- Mi? - felvonom az egyik szemöldökömet.
- Mit mi? Igazat van, ennyi. - válaszolta.
- De mit keresel itt a házamba? Miért nem hívtál fel? - kérdezem.
- Kerestelek akarom mondani hívtalak nem is egyszer, fel se vetted és később ki volt kapcsolva a telefonod. - magyarázza.
- Oh, hát könyvtárba voltam és... - elhallgattam majd folytattam lehajtott fejjel. - ...szeretek olvasni és, jól esett kicsit kikapcsolódni. - félénken pillantottam fel rá közbe az alsó ajkamba bele haraptam.

Nem tudom mi van velem. Adammal nem volt ez, sem Mattel. Leoval érzek valamilyen kötődést pedig semmilyen kapcsolatunk nincs, de azt észre vettem. Ha a tarkóm bizseregni kezd ráadásul csak akkor mikor vele vagyok. Még ha nem is akkor olyan mintha jelenléte közelben van.

- Olvasni? - meglepődött. - Abba mi van? Ha szeresz olvasni az nagyon is épp jó szórakozás. Nos mondjuk én is szeretek olvasni, de legjobban gitározni. - mosolyodik el.
Valahogy mégis különbözik Adammal, mivel ő inkább a box volt a világa. Míg Leo, könyvmoly és gitározik. Ikrek, de mégis különböznek. Érdekes.

- Hamár itt vagy igyunk egy kis bort és mesélj, mit keresel a lakásomba és mi az ami kell neked. - mondtam, közbe bezártam az ajtót és konyha felé mentem.
- Vág az eszed. Nem is vagy olyan rossz. - neveti el magát.
- Hé, ez kész rágalom. Ezért meg kell, hogy vígasztalj. - kacsintok rá közbe mosolygok.
Jól érzem magam vele. Túlságosan is. Két pohár meg egy üveg bor aztán lazsáljunk a kanapén.
- Nos? - követelem.
- Követelőző vagy. - mondja nevetve.

Nem rudom hanyadik pohárnál iszom, de azt rudom, hogy Leo valamilyen szinten jól bírja a piát. Elmesélte, hogy azért jött ide, mert nem bírta ki, hogy személyesen megkeressen, így inkább idejött. Aggódott értem, de akkor sem tudom miért, hisz semmi közöm nincs hozzám. Bár nem mondanám, hogy barátok vagyunk mivel még csak pár hete, hogy ismerem.

- Tudad, hogy a bor nagyobb vágyakat terjeszt az ember testében? - kajánul vigyorog.
- Ezt meg hogy érted? - csuklok egyet aztán elmosolyodok.
- Talán ezt... - oda hajol hozzám vészesen közel, szinte az orrunk hegye egymáshoz ér majd az egyik kezével a tarkómhoz nyúl. - ...ami mindig bizsereg mikor egymás illetve akarom mondani ha közel vagyunk. Mégha nem is akkor is közelbe vagyunk. - mélyen a szemembe néz majd az ajkaimra vándorolnak a tekintete, aztán bele harap az alsó ajkába.
Nekem pedig eláll a lélegzetem, honnan a fenébe tudta ezt? De mind ezek által, szinte élvezem a közelségét, nagyon is.
Nagyot nyelek miközbe a barna íriszeibe nézek, majd megveszek a a tekintetében. Annyira gyönyörűek.
- Nem tudom miről beszélsz Leo. - kéjesen felsóhajtok az egyre közelsége miatt. Letette a poharainkat majd ismét vissza tért hozzám, megsimogatta az arcom majd az hüvelykujjával végig simogatta az alsó ajkamat. Remegve veszem a levegőt és várom mi lesz a következő.
- Ha tudnád milyen régóta várok rád és, hogy mennyire szeretlek! -mondta halkan de  szenvedéllyel.
Érzem a meleg leheletét az ajkaimon, keze hidegsége végig fut a hátamon, az érintése mégis valamilyen szinten feltüzel. Annyira érzem, hogy az arcom szinte ég.
- Leo?! - lihegve nézek rá szinte könyörögve, hogy ne kínozzon. Ehelyett inkább mosolygott és megtörtént ami meg kellett. Megcsókolt. Hideg de mégis jól esően érzéki tele vággyal.

Pár perc csók után sem váltunk el, hanem rögtön a kapanéra lefektetett, persze, hogy a férdiak vannak felül, de most ő az aki irányít. Teljesen megbabonázott. Elvesztettem az eszem, bor a hibás, vagy inkább ő? Mi az, hogy oly régóta vár rám? Nem értem. Eldöntöttem, hogy nem gondolkozom tovább, hanem adom magam az élvezetnek. Nem érdekel semmi, senki, de még Matt sem, csak Ő.
Hirtelen félbe szakítja a csókot én pedig nyöszörögve kérdő nézek rá.

- Akarlak... - suttogta a fülembe.