*James szemszöge*

Jól kezdődött a buli, igaz nehézkesen de ment. Abba viszont igen meglepődtem Doreen kitalált játékán. Nos hát, be kell, hogy valljam bele valós a kiscsaj. Abba viszont nem, hogy valójaban ki is ő. Persze az nekem sem tetszett Clark testvérek megjelenése. Mikor épp a hintaágy felé pillantottam, gyilkos tekintetet láttam Doreen szeméből. Hamar rá jöttem miért, és csak a fejemet fogtam. Józanul is hülye de még részegen még hülyébb az egyszer biztos. Pedig odáig van Doreenért. Igen, Matt-ről beszélek. Mikor vissza néztem a lányra, csak azt vettem észre az egyik Clark testvérrel mennek sétálni a város felé.
Kénytelen voltam sunyiban és észrevétlenül utánuk menni, ugyanis Doreen marhára életveszélyben van.
Darabig követtem őket, majd szemelől tévesztettem. Szerencsére a szaglásom meg a hallásomnak köszönhetően jól tudtam merre lehetnek. Illetve akarom mondani, jók a képességeim, de ezt senki nem tudja csak Matt és a bandáink. Mindenkinek más-más a képessége, de a szaglás, hallás és akár a látás egyformán érzékeljük. Mikor végre megtaláltam őket, kb 10 méterrel voltam tőlünk, beszélgettek de sajnos nem hallottam semmit úgy igazán. Viszont az igen ami nem tetszett. Megcsókolta a lányt. Mi? Megcsókolta?
Ez valami kész vicc, de azért jobban megnéztem igaz-e amit látok és sajnos igaz. Hezitálás nélkül vissza mentem a többiekhez, félre hívtam Matt-et.
Igaz kicsit feldúrt voltam a látvány miatt, de jobban inkább az, hogy hogyan fog reagálni ezek után Matt.
- Matt, beszélhetnénk?
- Okés. - válaszolta. - Feszült vagy James, minden oké? - kérdezte.
- Mekkora egy pöcs vagy, bazd meg. Lesmárolod azt a csajt erre Doreen mindent látott. Szerintem megérdemelted amit most fogok mondani. - magyarázkodtam.
- Piától nem tudtam uralkodni, meg amúgy is csak egy csók volt, semmi több. - gúnyolódott.
- Igazán? Csak, hogy tudd Doreen-nak Adam exe, most pedig láttam őket sétálni majd lekapta Doreen-t Leo. - szintén gúnyosan mondtam.
Meglepődve és tátott szájjal nézett rám.
- Ha tényleg szereted és megakarod védeni, akkor viselkedj is az ő méltósággal. Komolyan nem hiszem el, te vagy az alfa erre én oktatlak ki. - dühösen törtem ki.
Csak bólogatott,nagyot sóhajtott majd valamit megérzett. Hátra néztem, vissza is értek. Csak annyit vettem észre Matt megindult feléjük illetve Leo felé. Torkánál fogva megrakadta és szinte láttam bele remegett. Adam furcsa módon oda sietett, de láttam rajta valamire készül. Astor épp kérdezni akart volna tőlem valamit ekkora már Adam Matt mellett állt pillanatok alatt. Hogy a fenébe csinálta? Na mindegy, csak ne ilyenkor kezdjenek balhézni, főleg nem a többiek előtt de leginkább Doreen nem tudhatja kik vagyunk mi.
Oda mentem hozzájuk és próbáltam higgadt hangnemmel beszélni Matt fejével, ami sikerült is. Majd megköszöttük a meghívást és mentünk is.
- Tiszta hülye vagy. Nem tudhatja senki kik vagyunk, főleg nem Doreen. - okoskodtam.
- Tudom, felfogtam.
Majd a közeli erdő felé vettük az irányt és átváltoztunk.

*Adam szemszöge*

Tudtam, hogy ez lesz. Matt egy csajjal smárolgat, Doreen tekintete üreges de vérbe folytó. Ilyennek még nem láttam, pedig nagyon jól ismerem mint Leo. Igen, volt olyan időszakunk, hogy egyáltalán nem akartam a lánnyal lenni így cseréltünk Leo-val. Mind végig azt hitte én vagyok. Kész vicc, de jól elszórakoztunk. Viszont arra nem számítottam, hogy sétálni mennek, aztán James utánuk megy. Hiába küldtem sms-t a bátyámnak akkor sem reagált semmire. Lehet látta vagy olvasta, de semmi. Csak nem lesz ebből baj.
Később vissza tért James és Matt-el beszélgetett, szerencsémre ki hallgattam őket. Bár nekem sem tetszett amit tett Leo, de mindig is tudtam szereti. Több időt volt Doreen-al mint velem. Na jó, azért annyira nem, de a legutóbbi időkben igen. Mikor vissza tértek, ekkor Matt rávetette magát a bátyámra. - Ebből baj lesz. - gondoltam magamba. Szempillantás alatt ott voltam és szorosan megfogtam Matt vállát, hogy tudja kivel szórakozik. Persze a gyorsaságomat megpróbáltam nem észre vehetően, remélem senkinek nem tünt fel.
- Valakinek bántódása lesz... és az nem mi leszünk. - mondtam sejtelmesen Matt-nek.
Végül James is közbe lépett és tette a dolgát. Majd megköszönték és mentek is.
Szóltam Leo-nak, hogy segítsünk a többieknek pakolászni. Láttam Doreen-t nagyon megviselte az egész, de a szemeiben nem ezt láttam. Oda mentem hozzá, hátha sikerül felvidítanom, nem sikerült. Leo csöndbe segített a többieknek, majd útnak indultunk. Leo még elbeszélgetett a lánnyal, majd jött utánam.
- Ugye tudod, hogy sejtik? - kérdeztem.
- Tudom, mind végig követett James és látta a jelenetet. - mondta Leo. - Előbb vagy utóbb neki kell eldöntenie ki, melyik oldalán áll. - magyarázta.
- Van valami ami aggaszt. Doreen túlságosan is megváltozott,már nem olyan mint régen. Valami nagyon bánthatja őt, de mintha ő maga se tudná. - mondtam.
- Ez nekem is feltünt. De van ennél fontosabb dolgunk. Még pedig a rohadt vérfarkasok.
- Hol kezdjük? - széles vigyorral kérdeztem Leo -t.
- A raktár.

*Doreen szemszöge*

A buli után olyan voltam mint a mosott szar. Hiába próbáltam felkelni az ágyból, nem vett rá a lélek. Azonban a tegnapi folyamán azaz amik történtek az valami undorító. Egyszerűen nem tudom feldolgozni. Miért mondta Leo ne bízzak Matt-be? Miért csókolt meg? Miért mondta, hogy hiányzom? Hol ott csak a suliban láttam meg először Adam mellett. Tudtom nélkül nem is akartam elhinni, hogy ikrek.
- Anyám, mihez kezdjek velük? - hangosan gondolkodtam. Annyira bele merültem és csak pörgött az agyam. Egyszer csak nehezen kaptam a levegőt, izzadni kezdtem, remegni és hőemelkedésem lett. Csak nem beteg leszek? Vagy ez pánik? Nem gondolkodtam tovább, fürdőbe vettem az irányt, engedtem ki jó meleg fürdőt, levetkőztem és befeküdtem. A jóleső meleg víz ölelgetett mindenhol, az izmaim hirtelen megfeszültek majd nyugodt állapotba merültek. Nagyokat sóhajtoztam és lehunytam a szemeimet és csak relaxáltam.
Bizsergés megint elkapott, de nem törődtem vele. Egyre erősebb lett és megint hallucináltam,egint a suttogások. Kezdek bele őrülni, egyszerűen elviselhetetlen. Próbáltam nem arra figyelni csak saját magamra. Annyira belemerültem, hogy szinte elaludtam. Hideget éreztem, hideg érintést, mikor már feleszméltem még mindig a kádba feküdtem. Nem csoda, hisz elaludtam. Fejfájás gyötör, ittam egy pohár vizet, enni nem tudtam semmit, ez a másnaposság jelei. Nappaliba mentem és csak lestem ki a fejemből. Viszont furcsáltam, a telefonom a fotelba volt, beültem a fotelba és nézegettem a készüléket. - De jó ég, mennyien kerestek meg sok sms. - gondoltam magamba.
Csak a szokásos, Hayley, Astor és Saci keresett, no meg persze Leo. Leo? Hogy a fenébe tudja a számom? Mindegy, lényegtelen, már gondolkozni se birok.
Majd megcsörren a telefon, pedig örültem annak, hogy végre nyugtom lesz erre tessék. Meg se néztem ki hív, csak felvettem.

Én: Halló, tessék?
Idegen: Szia. Láthatlak? - kérdeztem számomra ismerős hang.
Én: Kivel beszélek? - kérdeztem.
Idegen: Leo. Meg sem ismersz? - kuncogott.
Én: Bocsi, de nem vagyok valami jól, egyedül szeretnél lenni. - mondtam.
Leo: Pedig van valami amit elszeretnék mondani, és jobb ha tőlem tudod. - magyarázta.
Nagyot sóhajtoztam.
Én: Rendben. De nem akarok most kimozdulni a lakásból, gyere amikor akarsz, csak ne este. Holnap nekem meló. - mondtam ki végül.
Leo: Oké, félórán belül ott leszek. Addig is szia.
Én: Ok. Szia.
Hívás bontva, közbe sms jött Matt-től.
Megnyitottam és olvastam.

Matt: " Sajnálom ami történt este, nem tudom mi ütött belém. Remélem tartani fog a kapcsolatunk ahhoz képest amit tettem. Tényleg sajnálom. Persze nem kérem, hogy megbocsáss, Szeretlek!"

Vissza írjak vagy sem? Ez itt a kérdés.
Végül csak megírtam ami a szívem mélyén legeslegbelül már ki akartam mondtani.

Én: "Én sajnálom. Csak erőltettem magam erre tessék, ez lett belőle. Jobb ha csak barátok leszünk, semmi több."

Küldés gombra nyomtam és azon tűnődöm, helyes ez amit leírtam? Jól döntöttem, hogy csak barátok? Kedvelem Matt-et, de amiket tesz az túlzás, főleg a titkolózás. Elején jó volt a kapcsolat, de mostanra már inkább hanyagoljuk az egészet. Egy jó darabig senkivel nem akarok lenni.
Gondolat menetemet egy csengőhang zavarta meg. Ajtóhoz indultam, kinyitottam és mosollyal üdvözölt. Nem bírtam, hogy ne mosolyogjak, annyira aranyosan mosolyog, mint egy kisfiú de mégis kis rakoncátlan arccal néz rám. Enyhén borostás arcbőr, gyönyörű mogyoró barna szemek és barna haj. Ez nekem pont az ideálom, egyszerűen nem tudok betelni nála. Annyira, de annyira....
- Valami baj van? - szakított félbe aggódó tekintettel.
- Öhm, nem. Nincs. Gyere beljebb.
Beljebb jött majd én automatikusan a konyhára vettem az irányt.
- Kérsz valamit? - kérdeztem.
- Nem, köszi. - válaszolt.
Magamnak egy pohár vizet öntöttem és mentem vissza hozzá.
- Gyere a nappaliba és foglalj helyet.
Elhelyzkedtem közbe iszogatom a pohár tartalmát.
- Nem nézel ki valami jól, orvost ne hívjak? - tette fel a kérdést.
- Leo, ez a másnaposság. Szerencsére nem hánytam. - nevettem el magam. - Nos, miről akarsz beszélni? - kérdeztem.
Egy pár másodpercig csend ült közénk, majd megtörte.
- Nagyon sajnálom a tegnap estét, meg sok mindent.
Láttam a szemein a sajnálkozást, tényleg sajnálja.
- Mit is? - vágtam hozzá.
- Nem emlékszel?
Csak bólogattam, hogy de emlélszem, felvont szemöldökkel.
- Azt hittem nem fogsz. Nos hát, azt tudod, hogy sajnálom az egészet, de... - hangsúlyozta a "de" szót. -  ...van ezen kívül más is. - célozvatott.
- Micsoda? - kérdeztem komyol tekintettel. Majd mellém ült.
Bizsergés egyre erősödött, tarkómhoz nyúltam és masszírozni kezdtem.
- Fáj a tarkód?
- Ne tereld a témát Leo. - komoran néztem rá. - Csak valamiért bizserek, néha a csuklóm is.
- Mióta? - kérdezte aggodalmasan.
- Lassan egy hónapja. - válaszoltam.
- Rosszulétek vannak?
- Mi ez, kihallgatás? Vagy orvososat játszunk? - gúnyolódtam.
Majd felállt és oda vissza sétálgatott, az öklét össze szorítva tette a tarkójához.
- Neked most mi bajod van? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
Egy darabig hezitált, majd szemembe nézett végre.
- Semmi. - vállat vont majd megint szembe velem ült le.
- Neked kell rá jönnöd miért érzed a bizsergést, neked kell megtudnod azt a dolgot ami körülötted forog. Doreen, veszélyben vagy. - vágott a közepére.
- Hogy mi van? - értetlenül néztem rá.
- Matt nem az a srác akit az elején ismertél meg. Teljesen más mint mi.
- Mégis miben? Konkrét válaszokat kérek nem pedig találós kérdéseket. - vágtam vissza hangosan.
- Doreen. - sóhajtott egyet. - Matt nem csak ember. Hanem vérfarkas. Jobb ha távol maradsz tőle, hogy megvédjelek.
Kikerekedtek a szemeim, majd elnevettem magam.
- Anyám, te aztán nagyon vicces vagy. Ilyen viccet még nem hallottam. - kuncogtam.
Majd Leo ismét mellém ült, valamiért a testem megfeszült, zúgott a fejem, szédültem. Ismét azok a suttogások mikor futni voltam ott. Bizseregni kezdett a csuklóm, a tarkómnál nem is beszélve. Leo beszélt hozzám, de semmot sem értettem. Fel akartam állni csak valami akadályozta az útvonalamat. Leo alakját alig láttam, csak az érintését. Valamit magyaráz, de nem értem. Teljesen elgyengültem, elsötétült minden előttem. Nem tudom mi történt, csak sötétséget láttam magam előtt. Suhogást hallottam, mint mikor a szél suhog.
Valakinek a hangját hallom, nem értem mit. Ki lehet az? Mit akar tőlem? Mi történik velem?
Érzem, hogy a sötétség felemészt. Érzem, hogy a testem egyre gyengébb. Nem vagyok önmagam. Álmos vagyok, fáradt. Kimerültem, lehet aludnom kellene. Alszom is, vagy nem? Megint hallom a suttogásokat, fokozatosan erősödik a hang felém, és próbálom megérteni mit mond, erősen koncetrálok de semmi.

- "Térj vissza, Estella!"

Egyszer csak valamit meghallok. Miért pont én? Ki szólít? Valahonnan ismerős a hang, de nem emlékszem rá! Ki ő?