Bulizás 2. rész

Mint ahogy mondtam. Giliszta játék avagy kihívás. Igaz, nem volt eső a napokban de hátha akad egy két giliszta.
Felgyelmezetten néztem a többiekre és mondtam a játék szabályt.
- Nos akkor a játék szabály az, hogy keresni kell gilisztát. Ha egy akkor egy, ha többet találtál az sem baj. De! Ha fél lábon le tudsz húzni 5 felest egyszerre akkor gyors rágással meg kell enni.
Többiek elszörnyedve meredtek rám, némelyik azaz a cicababák ökledezni kezdtek, nos igen, ők nem ettek még homokot gyerekkorukba az tuti.
- Fúj. Mi ez a játék Doreen? - kérdezte elszörnyedve Hayley.
- Ezt mi találtuk ki gyerek korunkba. Igaz nem piával tettük meg, hanem kólával. - szólt közbe Adam.
- Nos akkor vágjunk bele. - mondta Saci.
Többiek inkább undorodtak az ötletért de nagy nehezen bele mentek.
- Nekem az 5 feles nem vág fejbe, nem még hogy a giliszta. - vigyorgott Matt.
- Ha ilyen kemény legénynek tartod magad akkor menj és keress gilisztát. - grimaszoltam.
Bele vágtunk a keresésbe, hát több-kevesebbért megérte. Sötétbe hiába adott fényt a tűz akkor is telefon vakujával keresték a többiek persze én is. Hayley inkább kiszállt a játékból ugyanis bogarat ültetett a fejembe, kell valakinek józan lenni aki tartja a játék tempót és pontozza. Ahogy mindenki talált magának gilisztát. Lehúzták volna a felest a fiúk mikor közbe léptem.
- Álljunk meg egy pillanatra. Lányoké az 5 feles, nektek pedig 10. Duplázzunk. - vigyorogtam el magam.
Ahogy a fiúk bele lendültek egyszerre máris meg is ették. Eközbe én meg nagy széles vigyorral nem bírtam ki, miket szerencsétlenkednek. Úgy tűnik jól bírom a gusztustalan dolgokat.
Most már mi lányok maradtunk, cica ribancok vagy minek nevezném őket inkább eldobták és lehúzták az 5 felest fél lábon.
- Doreen te jössz. - mondta Adam.
- Nem hagyom ki a maradék két gilisztát. Nem vagyok cicababa. - gúnyolódtam a lányok felé kivételesen Hayley-re nem.
Nagy nehéz keresés után megtaláltam a kettőt, majd 5 feles helyett 10 feles lett.
- Basszus, jó rég volt már. - káromkodtam hangosan magamba. Majd megtettem amit kellett. Keserű de nagyon, viszont még egy felest lehúztam öblítésként. Ahogy a többieket elnézve, nagy szemekkel és tátott szájjal lestek rám, nem tudtam mi bajuk van. Leesett a tantusz, bemertem vállalni ezt, nos igen, szeretem a kihívásokat.
Ahogy vége lett ennek az játéknak, mindenki a maga útján ivott és táncolt. Fejemben éreztem beütött a pia, így inkább maradok a sörnél és vissza a hinta ágyba többiekre nézve. Láttam nagyon jól el vannak, nem mintha én nem de valami nagyon zavar. Leo folyamatosan bámul, mégha észre sem veszi, én igen. Matt oda jött hozzám kissé görbén megy az útja, illetve neki is fejébe szállt a sok pia.
- Kis csillag, minden oké? - kérdezte, közbe leült mellém.
- Igen, csak érzem a fejembe. - mondtam.
- Nekem meg se ártott.
- Mégis görbe az út. - nevettem el magam.
- Figyelj, van valami amit el akarom mondani, de én úgy látom nem jött még el az idő. - komolyságot éreztem a mondatában.
- Mond ha már bele kezdtél.
- Még nem. Nem vagy felkészülve rá.
- Mégis mire? - kérdeztem.
Válasz nem jött, szokás szerint mivel a Miss picsa Rachel vagy kicsoda magával rángatta táncolni. Jobb is. Valamiért Matt számomra mint egy barát, semmi extra, csókon kívül nem volt más, vagyis, inkább de volt, az megint más.
- Anyám, te aztán nem vagy semmi. - szólalt meg egy ismeretlen hang hátulról, majd megjelent előttem és leült mellettem.
- Miért is? - tettem fel a kérdést.
- Mert azok a csajok nem olyanok mint te. Belevalós vagy és kemény. - mosolyogva mondta.
Nos igen, ki is ült mellém? Leo. Hasonló hangjuk van, illetve rekedtes, de Leo-nak férfias rekedtes hangja van, amolyan igéző. Arc vonásai tiszta Adam, ami való igaz ikrek. Áldom az istent az ikrekért. Illetve szidom, hogy mi a francért kell nekem fájdalmat okozni és eldönteni kit válasszak.
- Nagyon gondolkozol. - szólalt meg Leo.
- Miért titkolta el tőlem, hogy ikrek vagyok? És miért nem tudtam egy egész éven át semmit róla illetve rólatok? - vágtak a kérdéseket hozzá.
- Nézd Doreen, vannak olyan dolgok amit jobb elhallgatattni mint tudni az egészről, pláne, hogy Adam éppenséggel smárolgat azzal a csajjal, na meg persze Matt-ről se feletkezz.
Ahogy kimondta a nevét és oda néztem egy pillanatra majd vissza megint, a düh elkapott. Matt pedig részeg pöcs, szeretni szeret, de erre mit látok? Rachel-el felfalják egymást.
- Menjünk sétálni? - kérdezte Leo.
Nem mondtam semmit csak bólogattam. Kimentünk az utcára és sétáltunk a város felé. Csend volt közöttünk, de a bizsergés egyre erősebb lett. Hirtelen a tarkómhoz nyúltam, masszírozgattam, míg mikor templomhoz értünk felnéztem, hogy felmérjem a terepet.
- Öhm, szerintem menjünk vissza. - mondtam remegő hangon.
Értetlenül nézett rám, majd parkon keresztül lerövidítettük az utat. Azonban sötétebb részre mentük át, és éreztem melegséget a csípőmön.
- Doreen, ha tudnád mi folyik itt azaz mi történt, nem hinnél nekünk. - mondta.
Közbe ellenkezni próbáltam de egy vastag fa törzshöz szorított egy kicsit. Ekkor a szívem már olyan volt mint a gyors vonat, levegő megakadt a torkomon és legszívesebben ordítani tudtam volna.
- Nem bízz Matt-be, meg akarunk védeni téged. - sejtelmesen mondta. Egyre közelebb került hozzám, leheletét éreztem az ajkaimon, sötétben nem láttam tisztán a szemét de halovány kis fénytől csak láttam az arcát. Mit akar ez tőlem? Miért reagál az érzékszerveim az illatára? Miért izgulok a közelségétől? Az egyszer biztos, ahogy az ajkai lassacskán az enyémhez tapad nem bírtam ki, hogy az alsó ajkamba haraphassak. Gondolom láthatja vagy egyszerűen ösztönösen teszi ezt velem, de azt tudom, olyan mit Adam.
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem.
- Ha azt tudnád. Tulajdonképpen, téged. - vágott rá.
Meglepődve néztem rá, bár igaz, sötétben nem annyira láttam. Szinte éreztem ahogy mosolyog a reakciómért de erre nem számítottam. Lehajtottam a fejem erre ő egy ujjával az állam alá nyúlt és megemelte.
- Csak téged. - suttogta, közbe leheletnyi érintést tett az ajkaival az enyémen.
- Ne tedd, kérlek. - levegőért kapkodva mondtam. Feszül az egész testem, bizsergéstől szét robbanok, szinte nem tudok uralkodni amit tesz. Elveszi az eszem, nem tudok parancsolni az érzéseimnek. Akarom. Akarom azt a csókot. Szinte éhesek az ajkaim miatta. Mintha tudta volna mi kell nekem és meg tette.
Lágy érzéki kis gyengéd csók, mintha félne attól, hogy darabokra török. Inkább feltüzelt a csókjaival. Ilyen csók sosem volt az életem során. Matt csókja durva, Adam csókja pedig durvaság és a vadság közötti, de a Leoé érzéki és erotikus. Bizsergés pedig átjárta az egész testemet, ez teszi velem?
Mikor levegőt alig kaptunk a csók alatt, azonnal ellöktem magamról és mentem is el.
- Meg vagy huzatva? Matt-et szeretem. - mérgelődtem, közbe menekülve illetve gyors lépésekkel haladtam a fény felé. Hallottam, ahogyan kuncog.
- Te is kívántál, ne tagadd. - kuncogta el magát.
- Te is olyan vagy mint Adam. Mi a fasz volt ez? Nem vagytok normálisak az egyszer biztos. - mondtam.
Hiába volt tömény alkohol a szervezetembe és hiába ütött be, de ez ami most történt egyből kijózanodtam. Viszont valamilyen szinten nem tagadom, kívántam, de nem őt, hanem magát a csókot. Mintha manipulált volna azzal, hogy megcsókolhasson.
Vissza érve a házhoz azaz a bulihoz, láttam Matt-et megindulásból jött felém. Felém? Inkább Leo felé és behúzott egyet de olyat, hogy hallottam a csont reccsenését.
- Ne merj még egyszer a közelébe menni. - torkánál fogva fogta Leot.
Én csak lestem, mi volt ez az egész nagy lendület, de közéjük álltam volna míg Adam szempillantás alatt Matt mellett termedt. Hogy csinálta ezt? Az előbb még a bejárati ajtó előtt volt, most meg itt.
- Valakinek bántódása lesz... - szorította meg Adam Matt vállát. - ...és az nem mi leszünk. - célzott rám, majd elengedte Leot. Hátra nézett rám, majd gyilkos tekintetével méregetett.
- Mintha nem láttam volna, befejeztem veled. - vágtam hozzá, ami nagy szemekkel nézett rám szó nélkül.
Menni készültem volna a tábor tűzhöz ekkor megjelent James is.
- Ideje mennük Matt. - szólt rá James.
Kis hezitálás után útnak indultak haza, viszont "megköszönték, hogy itt lehettek a házavató bulin". Én meg mentem a megadott célomért, szerencsémre a ribanckák nem voltak már itt, mert különben darabokra szaggattam volna mint a nokeldit.
Astor és a többiek segítettek, vagyis hát önmaguk tették a dolgukat, pakolásztak helyettem. Látták rajtam, nem vagyok valami jó passzban. Adam próbálkozott legalább egy kis halovány mosolyt csalni az arcomra, de semmi. Leo inkább csönbe segített a többieknek. Mire végeztek elmentek, kivéve Leo.
- Sajnálom. Remélem még találkozunk. - láttam a szemébe a sajnálatot és az őszinteséget.
- Majd lesz jobb is, de nem most. - mondtam.
Épp zártam volna be a kaput erre ő hirtelen mozdulattam megölelt, nyakhajlatomba bújtatta a fejét én meg kikerekedett szemekkel semmire nem tudtam reagálni.
- Hiányoztál... - oly halkan mondta amit csak én hallottam, vagy talán hangosan gondolkozott. Még hogy hiányoztam? Mi van?
Elköszöntünk, spuri fürdés és ágyba be. Jó volt, oké minden de ez mi volt? Matt felindulása kétszer is és Leo csókja és "hiányoztál" szöveg. Annyira nem bírtam tovább gondolkodni, így a mély álomba zuhantam.