"- Sajnálom, fiam . Nincs több pénzünk , magunkat sem tudjuk ellátni, titeket meg főleg . De jót akartunk mindanyiótoknak ! 14 vagy , majdnem 15 . Egyetlen megoldasunk az , hogy egy gazdag család szolgálatába küldünk , ahol dolgozni fogsz , és ezért kapott fizetésből ellátott magad . Bolaték majdbiztosítanak tetőt a fejed felé . Őszintén sajnálom! "

- De apám , nem teheted ezt velünk !

- Én jót akarok neked , fiam ! Menj , magadat kell ellátnod. - mondta

Könnyes szemmel néztem édesapámra . Szétszakítjuk a családot az életben maradasért. Mások gimnáziumba járnak , nekem saját magamról kell gondoskodni , és szolgálónak mennem  . Dehát ez borzalmas !

...
Pár hónappal később...

Nem mondom , hogy nem gondolok arra, hogyan kerültem ide . Minden áldott nap csak a szüleim és testvéreim felbukkanására várok , arra hogy hazavigyenek . De már kezdem megszokni. Lehet , hogy sohatöbbé nem látom őket . Egyetlen szerencsém , hogy Bolaték rendesek .
Bár Serkannal keveset beszélek , csaknem olyan mint a bátyám.
Bolaték másik fia sajnos meghalt , így mintha én lennék helyette...
Legjobb barátaim pedig a lovak lettek . Serkan szüleit a sajátjaimnak tekintem néha , hogy ne érezzem sajátjaim hiányát .

Aztán egy nap minden megváltozott.
Alptekin bácsi rábeszélte Aydan asszonyt , hogy fogadjanak örökbe egy kislányt . Vagyis 13-14 éves , tehát csak alig 1 év van köztük , lehet olyanok leszünk mint a testvérek . Vagy lesz végre egy barátom, akivel tudok beszélgetni . Vagyis így hittem . Én is vártam az érkezését. Aztán hétvége lett . A fekete kocsi megállt az udvarban , belőle pedig Bolaték , valamint egy alacsony , szőkésbarna hajú lány szállt ki . De nem magától . Hívták Bolaték, de a lány nem mozdult . Alptekin bácsi kivette az autóból . A lány csak reszketett és lehajtott fejjel bámulta a füvet .
Aydan asszony elsietett , hogy vizet hozzon a lánynak , azonban ő nem fogadta el . Alptekin bácsi bevezette őt a kertbe , majd elmentek Aydannal és Serkannal , hogy ő maga fedezhesse fel a helyet , mint én nemrég . Nem titkolom, én is hasonlóan viselkedtem akkor .
Ottmaradtam a lánnyal . Nem is akartam elmenni , csak néztem mit csinál . A lány nem mozdult , lehajtott fejjel remegett , majd hangosan sírni kezdett . Odamentem hozzá .

- Szia ... ne sírj . - mondtam neki , de nem érkezett válasz. - egyébként Seyfi vagyok . - folytattam , de nem figyelt rám .

- Figyelj , hiszel nekem vagy sem , én is hasonlón mentem keresztül , úgy alig fél éve ... Ne sírj , Bolaték rendes emberek ! Majd meglátod , hogy ők otthont adnak neked .
Néhány hónappal ezelőtt édesapám szólgálóbak küldött ide , szüleim elhagytak a pénzhiány miatt . Én még mindig dühös vagyok rájuk , és szomorú , hogy ez történt.  Tényleg, csak várom hogy hazamehessek .
Ne add  fel a reményt ! Feladtad mikor az árvaházban laktál? De Alptekin bácsi megmentett, nem?Nem tudom honnan jöttél , mi történt veled, de itt új otthonod lehet, és rám számíthatsz, oké? - mondtam

A lány végre szép lassan felemelte a fejét , majd könnyes arcát megtörölve rámnézett gyönyörűszép szemeivel ...

- Tényleg? -kérdezte , arra célozva hogy segítenék-e neki .

- Tényleg...- mondtam neki .

- Öhm én ... szóval Seyfi vagyok ... Hogy hívnak ?

- Aysun ... -mondta .

- Szia Aysun !

- Szia...

- Gyere , körbevezetlek !

- Jó . - mondta végre mosolyogva ,majd elindultunk a kertben, és beszélgettünk, megismertük egymást ,megtudtuk ki miért és hogyan került ide és hogy mit tudok Bolatékról , meg hogy hogyan élnek....

......
.

...to be countined ...