*** Inuyasha szemszög:

**** A középkori japán 2 évvel ezelőtt **** 

Boldog voltam, de nagyon mert van rá mód, hogy örökre Kikyoval maradjak. Ő elment a négy lélek ékövéért ami emberré változta. Éppen őt vártam amikor elsüvített egy nyílvessző a fejem mellett. Amikor megfordultam Kikyo ált ott kezében íjjal, és éppen egy újabb nyilat helyezett a húrra.

Én elkezdtem menekülni nem értettem, hogy mi történik. Amikor a szent fához értünk sikerült szíven lőnie. Ezután minden elsötétült előttem. 

*** Kagome szemszög:

**** 50 évvel később a középkori Japánban ****

A kút mintha feneketlen lett volna, mert már percek óta zuhantam. Aztán valami történt mert mellettem csontokból elkezdet összeállni egy fura félig százlábú félig nő szörny. Rám akaszkodott, de a kezemből kilövő rózsaszín fénysegítségével leszedtem.

Aztán már nem zuhantam tovább, kimásztam a kútból, és nem tudom hova jutottam. Kicsit távolabb mentem a kúttól, és egy fához jutottam, amire egy fiú volt szegezve. Oda mentem hozzá és végig mértem. Fehér hosszú haja ki volt engedve amiben két füle volt, egy vörös kimonót viselt. A szemszínét nem láttam, mert a szeme levolt hunyva. Aztán hirtelen kinyitotta a szemét.

- Na mi van Kikyo, jöttél megnézni, hogy mit tettél velem?- kérdezte a fiú.

- Én nem Kikyo vagyok, az én nevem Kagome.- mondtam kissé sértődötten.

- Hé nézzétek, felébresztett a kutyaszellemet! – kiáltotta egy férfi hang, a hátam mögül.

Ezután elkaptak, és elvittek egy faluba, ahol mindenki körül állt, és susmorgott valamit. Aztán megjelenet egy öreg hölgy, a hátán íjjal és telitegezzel.  

*** Soffia szemszög:

**** 7 év múlva Japánban **** 

Buyo előbújt az árnyékból, és véletlenül fellökte Kagomét aki beleestt a kútba. Én nem haboztam és utána ugrottam, nem törődve Sotával, és azzal, hogy teljesen le van sokkolva. 

A kútból fény csapott ki és tudtam ez mit jelent, át kerültem a középkori Japánba. Amikor kiértem a túloldalra, két erős kar nyúlt értem, és kiemeltek. 

Amikor megláttam a kezek gazdáját könnybe lábadt a szemem.

- Felix, annyira örülők, hogy újra látlak.

- Én is, de mi szél hozott?

- Az egyik barátnőm beesett a családi kutjukba, és én utána mentem.

- Értem, akkor keressük meg.

- Oké. 

Így neki álltunk, hogy elkezdjük keresni, de sajnos nem jártunk sikerrel, és azt átjáró is valamiért lezárult. Ezért Felixel megkerestük, a bunkerunkat az erdőben, miután meglett megvacsoráztunk, és elmentünk aludin. Másnap pedig reggeli után újult erővel álltunk neki a keresésnek. 

*** Kagome szemszög:

- Szóval te nem a halott nővérem vagy. – mondta, az öregnő.

- Sajnálom, de nem hiszem, hogy én ő vagyok.

- Semmi baj.

- Esetleg elárulná a nevét.

- Igen gyermekem, Kaede vagyok, és téged, hogy hívnak?

- Kagome.

- Örülök, hogy találkoztunk.

- Nem, az enyém az öröm, hogy.....

- Vááááááááááá, egy szellem!

- Segítsééééééééég!

Kaede anyóval kimentünk megnézni, hogy mi történik. A százlábú szörny tomból éppen. A falusiak megpróbálták legyőzni, de nem sikerült.

- Azt hiszem segítséget kéne kérnünk a félszelemtől. Kagome, te vagy az egyetlen aki kitudja szabadítani. A szentfánál van.

- Igen látom az a rózsaszín ragyogásnál. - mondtam, és elindultam arra amerről 

- Hogyan láthatja a fényeket? – kérdezte Kaede.

A kérdéssel nem törődve rohantam kiszabadítani a szellemet. Amint oda értem felkapaszkodtam a növényzetre.

- Na mi van Kikyo vissza jöttél? - kérdezi flegmán.

- Még egyszer mondom, én nem Kikyo vagyok! Az én nevem K- a – g – o – m – e! – üvöltöttem le a fejét.

Aztán a százlábú hirtelen ott termett, és a fához szorított. Alig kaptam levegőt, de nem adtam fel a harcot, hogy kiszabaduljak. Az egyik kezem sikerült kirántanom a szorításból, megfogtam a nyílvesszőt, ami eltűnt, és a félszellem kiszabadult.

A karmaival ketté vágta a százlábút ami eltűnt, de a százlábúnak így is megsebesített az oldalam, ahonnan, egy fél csillogó kő esett ki. Gyorsan felkaptam, és elrejtettem, mielőtt még valaki meglátja. De sajnos nem voltam, elég gyors, és a szellem meglátta.

- A négy lélek szent ékköve mit keres nálad?

- Nem tudom, és elnézést, de hogy hívnak?

- Inuyasha.- mondta a hátam mögűl Kaede anyó aki közben ideért a falusiakkal.

- Hú Kaede, de megöregedtél.- mondta ezek szerint Inuyasha.

- Eltelt ötven év, és sok minden történt. – mondta Kaede.

- Ötven? – kérdezte a szellem.

- Igen, Inuyasha ötven év. 

- Az, hogy lehet, mintha csak tegnap lett volna, hogy Kikyo a fának szögezett. Apropó ő hol van?

- Inuyasha. Kikyo meghalt. – mondta az anyó.

„Úgy tűnik bárki is volt ez a Kikyo nagyon fontos ember lehetett. „ – gondoltam magamban.

Fel akartam állni, és elmenni, de túlsok vért vesztettem. Megpróbáltam még egyszer, de csak vissza huppantam a földre.      

*** Inuyasha szemszög:

„ Kagome próbált felállni, de nem sikerült neki, ezért segítettem. Nem ő tűzött neki, a szentfának, de ő szabadított ki. Ezért elviszem Kaede kunyhójához, hogy meggyógyítsa, és miután elaludt elveszem tőle az ékkövet. Vagyis hát csak a felét, a másik felét meg megkeresem és elveszem. Aztán teljesen szellemé válok. „ – eszeltem ki magamban a tervet.

Miután elértünk a kunyhóhoz, bementem, és letettem Kagomét. Aztán kimentem a házból, mert nem akartam zavarni.

Párperc után Kaede is befutott, és neki látott a gyógyításnak. Végül a tervem, mert sikerült be aludnom, és valahogy egy nyaklánc került a nyakamba. Amit nem igazán tudtam leszedni, és emellett még azt sem értettem mire jó. 

*** Kagome szemszög:

Tegnap miután Kaede anyó ellátott, megvártuk amíg Inuyasha elalszik. Amint ez megtörtént, az anyó rakott egy nyakláncot a nyakába, hogy biztos ne tudja ellopni az ékkövet.

Én pedig kitaláltam egy, szót amivel megállíthatom, ha valami rosszra készül.  

Az anyónak köszönhetően nagyon jól gyógyulok, ma már képes voltam sétálni egykicsit. Másnap pedig már úsz hattam is a közeli tóban, ami egy kicsit hidegvolt de megérte. Amint felöltöztem, és vissza mentem a faluba mindenki arról sustorgott, hogy tényleg úgy nézek ki mint Kikyo.

De én ő vagyok, és bármennyre is szeretnék, hogy Kikyo legyek. Akkor sem leszek ő mert, talán a reinkarnációja vagyok, talán nem. Miért nem tudnak úgy elfogadni ahogy vagyok.  

Éppen sétáltam az erdőben, amikor hirtelen minden elsötétült. Mikor felébredtem, egy házban voltam, ami tele volt férfiakkal. Akik körbe álltak, és engem néztek. 

Aztán a gondolom főnükük egyszerűen csak elkezdte kiírtan a félbagázst. Nagyon fura volt, mert az embere se értették, hogy mi történik. De amint sikerült kiutat találnunk, a férfi mellkasából kiszállt egy madár. Ami az ékkövet akarta, én pedig elhajítottam jó messzire. Amég a madár kereste addig mi kimásztunk az épületből, ami egyszerűen össze omlott. 

Inuyasha a semmiből ugrott elő, és nem csak engem ijesztett meg, de még a férfiakat is akik amennyire tudtak elmenekültek.

- Hol van az ékkő? – kérdezte.

- Eldobtam.

- Eldobtaaaad?

- Igen.

- Te megőrültél, ha a szellem megtalálja akkor nagybajbab leszünk.

- És ha te találd meg akkor nem?

Miközben mi vitatkoztunk, a szellemnek volt ideje megtalálni az ékkövet, és megenni. Amitől átváltozott, és a falu felé vette az irányt. Én felkaptam egy tegezt, és egy íjat amit ott hagytak. 

- Minek az neked, úgyse tudsz vele bánni. – mondta cinikusan Inuyasha.

- Talán most szerencsém lesz.

- Te tudod.

Amint felkapaszkodtam a vállára, egy erős villanást láttunk, aztán szikra eső. De nem a madár halt meg hanem valami más.

„ Van itt még más is rajtunk kívül, és ő is papnő." – gondoltam magamban.

Amint felébredtünk a sokkból elindultunk. A folyó felől hangokat hallottunk, a madár elkapott egy kisgyereket. Leszálltam Inuyasha hátáról, aki megcélozta a szellem lábat ahonnan kiestt a fiú a folyóba. Én beugrottam érte, és kihúztam a partra. Elővettem egy nyílvesszőt és rákötöttem a lábat, céloztam, és lőttem. A szellem elporladt, és a fél ékkő az előzőhőz hasonlóan eltört.

- Te eltörted a négy lélek ékkövét? – kérdezte a hátam mögül egy nagyon mérges Inuyasha.

- Igen.

- Akkor hát nincs más hátra mint hogy segítesz megkeresni a szilánkokat.

Így kezdőtek el kalandjaink az ékkő szilánkok nyomába.