Shaera:

A bálra való készülődés itt is nagy mozgolódással járt. Az elkövetkezendő napokban óriási volt a felfordulás. A folyosókon őrök és szolgálók rohangásztak. Kyel is edzeni kezdett Asgrimmel, így egyre ritkábban hagytam el a szobámat. De talán jobb is volt az így. Eleinte túl sokat voltunk együtt. A szolgák már pletykáltak rólunk, de Kaia, ha meghallotta, azonnal leállította őket.

Kerannal is találkoztam. Még szóba is elegyedett velem, de vele sokkal formálisabb kellett lennem és ő is az volt. Semleges témákról el tudtunk beszélgetni. Ha meg olyasmiről jött szó, mint részéről a hadiügyek és a harc, részemről pedig az eddigi életem és mivel töltöm szívesen az időmet, meghallgattuk egymást, de érdemben nem igazán tudtunk hozzátenni a témához. Bár kívülről nagyon hasonlítottunk viselkedés terén, Kyellel sokkal felszabadultabban tudtam beszélgetni. De nem volt Keran se ellenszenves. Csak más.

Úgy két napig ültem a szekrényem előtt és fogalmam sem volt, mit veszek fel. Kaiat is hívtam, hogy segitsen, de azt mondta várjak még ezzel. Nem értettem. Az bál napja egyre inkább közeledett, én pedig kezdtem kifutni az időből. A bál reggelén Kaia izgatottan lépett be a szobámba. Két ruha volt az ágyamon, épp azon gondolkodtam, vajon melyik nyer. Az egyik csipkés volt és túl egyszerű, míg a másik kövekkel díszített, de túlzottan is, és nem tudtam magam elképzelni benne. Kaia fintorogva állt meg mellettem. Maga mellé egy nagyobb dobozt tett, amiről azt hittem valami feladata van vele, így figyelemre sem méltattam csak kérdőn fordultam felé.

-Egyik sem te vagy. Bár mindkettő gyönyörűen állna rajtad.

-A kövesben jobban el tudnálak képzelni téged. -jelentettem ki mire a lány felnevetett.

-Talán, de sajna lesz elég munka estére.

-Nem mondanám.

-Hogy érted? -lepődött meg.

-Nem szóltak még, hogy a kíséretemhez fogsz tartozni?

-Komolyan mondod? -ragyogott fel a szeme.

Bólintottam.

-Megkértem a királyt és elengedett. Bár a szolgálók szerintem irigykednek. Ezért nem tudod még.

-Biztosan! -szája fülig ért. -Sajnos nekem meg végképp nincs ruhám.

-Akkor már van. -emeltem meg a köveset. -Én még keresgélek.

-Ezt nem fogadhatom el.

-Ragaszkodom hozzá. Te vagy itt a legjobb barátom. Úgyhogy a kedvemért viseld majd ezt. Én majd kitalálok valamit.

-Köszönöm, Shaera! -szorított magához, én pedig viszonoztam az ölelését. Majd mikor elengedett sejtelmesen elmosolyodott.

-Egyébként hoztam valamit. -emelte meg a dobozt, ami gyönyörűen be volt csomagolva. -Kyel küldte. Én csak futár vagyok.

-Köszönöm. -vettem el a dobozt, mely igen nehéznek bizonyult.

-Bontsd ki én addig megyek elkészülök. Nemsoká visszajövök! -intett és el is tűnt az ajtó mögött. A dobozra egy levél volt erősítve.

Kedves Shaera!

Nem tudom tetszeni fog-e, amit a doboz rejt, de be kell vallanom valamit. A köveket a királyságodból loptam. Mentségemre szolgáljon, hogy nem mostanában történt.

Felnevettem.

De mielőtt megijednél a király engedélyezte, hogy ezt elkészítsük neked. Édesanyám nagy segítség volt. Bár hogy a kövek honnan vannak, arról hazudtam. Azt mondtam egy kereskedőtől vettem a határon. Persze így is jól megrángatták a fülem érte, de úgy hiszem megérte. Remélem, te is így gondolod majd.

Este találkozunk.

Őszinte tisztelettel: Kyel, avagy a makacs lázadó.

Szememet forgatva tettem le a levelet. Az aggodalmam kissé csillapodott. Pedig az elmúlt napokban egyre nőtt. Elképzeltem ahogy Kyel leírja az utolsó sorokat. Fogadni mertem volna, hogy az a jellegzetes mosoly ott bújkált a szája szegletén. Minden szó, amit írt jókedvvel töltött el. És kíváncsivá tett.

Nekiestem a doboznak. Amikor végre szét tudtam szedni a lélegzetem is elakadt. Egy gyönyörű vörös ruha volt benne, melynek dereka fehér kövekkel volt kirakva. Vajon mióta voltak Kyelnél a kövek, és miért lopott?

Úgy döntöttem, majd rákérdezek. A ruhához minden egyéb kiegészítőt megtaláltam. Az ékszerek is gyönyörűek voltak. Ám volt a csomagban valami, ami az összesen túl tett, talán a ruha kivételével. Egy hófehér rózsa volt, középén kővel. Újra elakadt a lélegzetem. A rózsa számomra egy új esélyt jelentett. Kyel tudta ezt.

Nem bírtam kivárni, hogy Kaja visszatérjen. Magamra öltöttem a ruhát, csak a fűzőt nem tudtam teljesen megszorítani. Minden szempontból tökéletes volt.

-Nem hiszem el, hogy nem vártál meg! -mondta a lány, miközben a hajammal ügyködött. Eddig soha nem hagytam, hogy mások hozzányúljanak. Ám úgy éreztem, szükségem volt a változásra. Emellett Kyel is egyszer megjegyezte, hogy kíváncsi volna milyen lenne, kontyba fogva a hajam. Így hát rászántam magam és Kaia gyönyörű munkát végzett. A tükörből valaki egész más nézet vissza rám. És tetszett, amit láttam.

-Szerintem többször kellene felfogni a hajad. Így még talán Keran is beléd fog szeretni.

-Ugyan. -legyintettem. -Várj! Hogy értetted azt, hogy "is"?

-Hát, amitől ilyen ajándékot kapsz, az már felér egy vallomással.

Elhallgattam. Valóban így lenne? Nem. Nem lehet. Megráztam a fejem.

-Biztosan csak szánalom. Emellett sokan segítettek neki.

-Nem hinném, hogy az a lány, ott a tükörben szánalomra szorulna. És mit számit ki segitett? Fogadok, ha Kyel értene a varráshoz, ő maga varrta volna fel az összes követ. Máskülönben, rengeteget változott, már csak mióta idejöttél. Igaz, az apjával még mindig nem értenek egyet sokmindenben. De legalább enyhülnek a dolgok.

Nem tudtam mit mondani, így hallgattam. Kedveltem Kyelt. De egy hercegnő élete szinte soha nem úgy alakul ahogyan szeretné. Így nem engedhettem magamnak a szerelmet. Ez a gondolat pedig borzasztóan fájt. Mert ő volt az egyetlen aki ilyen érzéseket váltott ki belőlem. Hevesebben vert a szívem ha bárhol meghallottam a lépteit. És akkor is, amikor Kaia a vallomásról beszélt. De el kellett vetnem ezeket a gondolatokat. Viszont arról fogalmán sem volt, meddig tudom ezt megtenni.

Vicces, hogy mind két történetbe bál jön. Még az is, hogy most ebbe lendültem bele inkább a másikkal meg szenvedek😅 De azért igyekszem😘