Vadul dobogott a szívem, sőt szinte már kikívánkozott a helyéről olyan tempóban járt, ahogy ültem a könyvtárban és szokásosan a tesi órát kerültem, hogy olvashassak. Egyfolytában a bejelentkezés gombok szuggeráltam, hátha valamilyen különleges erő folytán megnyomódik és nem nekem kell végrehajtani ezt a nehéz procedúrát, tartottam attól, hogy mi fog fogadni, ha belépek. Talán az, hogy nem írt csak a megszokott értesítések fognak várni rám, esetleg attól féltem, hogy választ kaptam, bár amennyiben ezt a helyzet állt volna fenn, a szívem biztos megállt volna munkájában. Mivel hallottam a csengőt, mi az óra kezdetét jelezte, tudtam, hogy hamarosan Yoongi is megérkezik a társaságomba, s talán még Taehyung is vele tart, hogy szaftos pletykát hallhasson általam.

-Szia, Jeon. - vágódott le mellém Yoongi.

-Sziasztok, milyen sok cuki fiú jött össze itt. - érkezett meg Taehyung is hozzánk.

Némán néztem végig, ahogy szinte szenvedve helyezkedett el köztem és osztálytársa között, miközben azt hajtogatta, hogy mennyire utálja a tesit. Lassan alapíthatunk egy ilyen testnevelés gyűlölő klubbot is, mert mindig itt bujkálunk, legalábbis Yoonginak meg nekem ez már törzshelyünkké vált.

-Jungkook, mi a helyzet veled? - hajtotta ölembe fejét Taehung. - Valami jó történet? Beszéltél a csajjal? - csillantak fel szemei. - Mondd, hogy igen, mert meghalok ma, annyira unatkozom.

-Nem beszéltem vele, nem is ismer...Lehet vissza sem írt nekem. Főleg, ha Yoongi írt neki, az ő stílusa még üzenetben is ijesztő. - pillantottam az idősebbre, aki csak vállat rántva nyomogatta tovább a telefonját.

-Kookie, ne legyél ennyire félénk már. - pöckölte meg a homlokomat. - Lép be és nézd meg. Soha többet nem akarsz tőle olvasni vagy mi?

Sóhajtva vettem kezembe a telefonomat, mert sajnos igazat kellett adnom Taehyungnak. Kettő napja nem néztem fel arra, s így kettő résszel le is lettem maradva, pedig a lehető legérdekesebb részt sikerült félbeszakítaniuk. Botorság volt tőlem, amiért ennyire féltem egy üzenet miatt, valószínűleg nem én voltam az első, aki valami oltári nagy baromsággal írt rá.

-Na? - lökött oldalba Taehyung. - Írt?

-Aha. - dobtam el a telefonomat tőlem messzebb. - Jézusom, tényleg írt. Yoongi, mit írtál neki? Ha valami hülyeséget, én kinyírlak.

-Nézd meg, már nem tudom. - vont vállat unottan. - Valami olyasmit, hogy bírod meg minden ilyen, amit a nyáladzó rajongók szoktak a soha nem látott szerelmüknek. De nyugi, nem olyan elmebeteg módon írtam, ahogy eleinte akartam, szóval még meg is köszönheted ezt nekem.

Kissé sokkolva néztem rá, ahogy ezt az információt megosztotta velem. Eddig is féltem megnézni az üzenetet, sőt még azt is, ami a nevembe lett írva, most meg aggódhattam amiatt, hogy esetleg azt közölte velem, hogy rám hívja a rendőrséget.

-Mit írt? - kelt fel rólam Taehyung. - Ne hallgass Yoongira, szerintem aranyos, hogy ennyire szeretsz valakit. Mindenkinek van ilyenje. Halljam, mit írt?

-Ne velem törődj. - fintorogtam. - Te elmondanád, ha ilyet lenne veled? - vontam fel a szemöldökömet.

-El. - forgatta meg a szemeit. - Képzeld el, írt is valami csávó. Annyi különbséggel, hogy én vissza merek írni, te nyuszi. - nevetett fel. - Yoongs, veled történt valami? KooKoo nem szórakoztat engem. - nyöszörögte.

-Nem, nem szoktam vissza írni az embereknek. Egyedül csak ti nem vagyok annyira idegesítőek. Téged már megszoktalak, Jeon meg általában csöndben van és csak olvas.

-Jó, akkor mesélek én, mert ti nem tudjátok magatokat aktivizálni. - feküdt vissza a helyére, ez esetben az ölembe. - Térjünk vissza rád, Jungkook.

-Kérlek, ne.

-Jajj már, ez nem nagy cucc. Én is meg tudtam tenni, akkor te is. Ez csak egy üzenet, engem sem evett meg az, aki írt. Sőt egész aranyos volt.

Sóhajtva döntöttem a polcnak a hátamat, majd a gondolataimba merültem, figyelmen kívül hagyva Taehyungot, akinek be nem állt a szája. Igazából csak egy dolog miatt nem akartam pont előttük megnézni azt az üzenetet, nem akartam, hogy nagyjából olyan vörös legyen a fejem, mint egy paradicsomnak, bár még így is közel álltam hozzá. Ha valamilyen oknál fogva tudok még találkozni is vele, meg kell köszönjem nekik, úgy ezerszer.