Elrabolták a feleséget, aki néma és nem engedi a férje, hogy átadja nekem az információit. Biztos csak nagyon paranoiás. Vagy mégsem és valami baj van? Vagy nem akarnak elmondani valamit?
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben temetkeztem bele az irodai munka unalmas papírjaiba. Olvasgattam a számlákat és kitöltöttem pár dokumentumot. Aznap kellett elintéznem minde ilyen értelmetlen vackot.
Mosolyt csalt a gondolat az arcomra, hogy ez az utolsó papír. Leírtam az utolsó betűt is és megkönnyebbülten dőltem hátra a székemben.
Szombat, az egyik legnyugisabb nap.
Az. Főleg ha egy ilyen cukisággal töltöd.
A lábammal az asztal alatt kezdtem keresgélni. Élmosolyodtam ahogy éreztem, hogy semmi hang nem jön onnan. Lassan lenéztem az asztal alá és láttam, hogy szundikál.
Sumo edesen aludt ott a földön. S, hogy miért volt nálam, mert aznap szellőztettem a házát és nem akartam, hogy elszökjön, így együtt töltöttük az időt.
Úgy gondoltam megnézek valami filmet és ezért betettem egy adag popcorn-t a mikróba.
Bekapcsoltam valami jó filmet és ledobtam magam a kanapéra.
Sumo felébredt a popcorn pattogás hangjára és ő is csatlakozott. A lábamhoz bújt és mancsára tamasztotta fejét, unottan felnezett rám.
- Unatkozol Sumo? - hajoltam le hozzá - Ha ezt megnéztem, elviszlek. Oké? - mosolyogtam rá
A szemeben valami megcsillant. Igen megszerettem azt az àllatot, ami most ugy nézett rám, mint ki mindjárt belehal a szomorúságba. Soha eddigi életemben nem láttam még olyannak. A lázadás óta voltam már vele sétálni néhány alkalommal, de még hosszabb ideig nem volt nálam. Egyetlen egy dolog miatt bánkodott és én biztosan tudtam mi az. Hank, Hank hiányzott neki annyira. Ő még mindig csak nézett vissza rám.
- Ő hianyzik neked, igaz? Nem jó, ha a gazdi elmegy, mi? - mosolyogtam - Hidd el nekem is hiányzik. De haza fog jönni! Apa hazajön. - mondtam komolyan
Egy percre talán én is úgy néztem ki, mint egy kutya. Egy hatalmas fekete, barna és fehér bernipásztor.
Kivettem a popcorn-t és visszaültem. Ő felugrott mellém és így neztük meg a filmet, együtt.
Mikor vége lett elvittem őt sétálni, ami egyértelműen javított a hangulatán.

Hank szemszöge:

Egy évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy barhol jó, de ott a legjobb ott, ahol nincsen az a műanyag idióta. De azóta sok mindenre jöttem rá. Peldául, hogy:
- Az androidok lehetnek jófejek.
- Connor több annál, mint aminek mutatja magát.
- Nem is vagyok túl igazságos ezzel a pofátlan megkülönböztetéssel.
- Ja és a pofaszakáll még mindig nem menő, bár ezt nem bánom.
Úgy gondolkodtam magamban a szálloda agyán fetrengve. Mit rontottam igazán el az életemben. Cole hiányát betöltötte az android fiam Connor és a kutyám Sumo. Valahogy mégis hiányérzetem volt. Nyomorult jól éreztem magam az első pár napban, de lehet akármennyi buli és akármennyi tengerpart, de az élet nem lesz szebb.
Csak feküdtem az ágyon és erőltettem magam, hogy sikerüljön rájönnöm.

Kara szemszöge:

Alice a hétvége első napját is azzal töltötte, akár a többit.
Elmehetünk Connor bácsihoz?
Mikor megyünk?
Meddig lehetünk ott?
Szóval aznap elhatároztam, hogy elmegyünk hozzá, de meglepetés képpen érkezünk meg. Bár nem akartam csak úgy feltűnni a háza előtt, de ő ragaszkodott hozzá, hogy meglepetés legyen.
Felszálltunk a buszra és elmentünk a parkba. Connor említette, hogy a körül a park körül lakik. Körbejártuk a házakat és megnéztük a kiírásokat.
Vagy a hetefiket nézhettük:
Connor Anderson Hadnagy
Alice becsöngetett es egy perccel később mar nyílt is az ajtó.
- Sziasztok. - mosolygott Connor - Miért jöttetek? - tette fel a kérdést
- Alice szeretett volna elmenni az itteni játszótérre és gondoltuk elhívunk téged is. - mosolyogtam vissza
- Persze, egy perc.
Azzal becsukta az ajtót és egy perccel később egy kutyussal jelent meg.

Connor szemszöge:

- A te kutyád Connor bácsi? - kérdezte Alice izgatottan - Imádom a kutyusokat.
- Nem az én kutyám, az egyik barátomé és én vigyázok rá. Nyugodt szívvel megsimogathatod, nem harap. - erre azonnal térdelt le a kislány
Alice megsimogatta Sumo-t és elindultunk. Mikor kiértünk a parkba.
Alice felült a hintára és úgy latszott, jól el van ott egyedül. Himbálózott rajta és egy mellette ülő kislannyal társalgott nagyokat nevetgélve.
- Jól el van. - mosolygott Kara
- Igen, remekül. - néztem rá
- Köszönöm, hogy eljöttél. - mosolya hálás volt és kedves
- Semmiség. - intettem - Amúgy is, el szerettem volna hozni Sumo - t a parkba sétalni, tudod, meg sosem vokt nálam. - vallottam be
- Szerintem jól gondoskodsz róla. - hajolt le hozzá a pad alá - Szia drága. Remekül megvagy ott lent, mi? Te kis szőrgombolyag. - simogatta meg a fejét és felegyenesedett - Szép kutya. - dícsérte meg
- Ráadásul nagyon barátságos. - tettem hozza büszkén - Szeretek vele lenni, ha apa, vagyis Hank, - javítottam ki magam gyorsan - nincs itthon.
- Biztosan szeret téged. - mondta kedvesen
- Connor bácsi, meglököd a hintát? - jött vissza reménykedve a kislány
- Hát persze Alice. - bólogattam
Ffelálltam a padról és egy utolsó pillantást vetettem Karára, aki boldognak látszott. Oda sétáltam és megfogtam a láncot és vártam, hogy ő felugorjon rá, ami hamar be is következett. Kara felállt és velük szembe sétált, hogy láthassa az eseményeket.
- Készen állsz? - kérdeztem
- De még mennyire! - jött az izgatott válasz
Én erősen meglöktem és ő hangos nevetgélésben tört ki. Az előttünk álldogáló asszisztensem is csak kuncogott. Egyre gyorsabban löktem a hintát. Elmosolyodtam és akkor és ott elpattant bennem valami, ami egészen eddig akadályozott engem, valaami újat éreztem.
Apa szerettem volna lenni.

Sziasztok.
Tudom, tudom, gonosz vagyok, mert csak ilyen későn hoztam a részt és sajnálom, de sokat kellett tanulnom és minden keresztbe tett nekem az elmúlt napokban. Viszont nektek kellemes nemsokára bekövetkezendő ünnepeket kívánok.🎉🎉🎉🕯🕯🕯
Puszika!