Connor szemszöge:

- Tudod már kit viszel az esküvőre? - ült le mellém Hank és átnyújtotta a sörömet
- Téged? - néztem rá - Vagy ez emberi mércével kínos volna? - tudakoltam
- Jaj Connor, figyelj! - tette le az ő üvegét - Én szívesen elmennék veled, de te egy érett, okos nyomozó vagy. Nem azt érdemled, hogy az Elnököd esküvőjére egy toprongyos és leharcolt rendőrtisztel menj. - próbálta megértetni velem
- De akkor ki mást vigyek? - értetlenkedtem
- Az asszisztensedet, Karát! Ki mást, te tuskó? - nevette el magát - Csinos és kedves lány, biztos, hogy nagyon örülne, ha egy hozzád hasonló macsó és befolyásos pasi elhívná. - lökött rajtam - Na, mit gondolsz?
- Szerintem egyértelműen tudja, hogy én nen akarok tőle semmit, ami túlmutat egy hivatalos kapcsolaton. Barátok és munkatársak vagyunk, ezen nem változtathat semmi. Én nem erzek, olyat, hogy vonzódás. - tisztáztam összeráncolt szemöldökkel
- Világos, hogy most még nem, de majd biztos valami jó dögös ruhát vesz fel. Akkor majd tetszeni fog. - mosolygott a maga sejtelmes módján
- El lehet hívni egy lányt, szimpla barátként egy esküvőre? - érdeklődtem meg - Vagy ilyen nincs?
- De van. - pártolt - De sosem gondoltál még arra, hogy ő esetleg többet érez irántad? - fordult felém
- Voltak rá kissebb utalások, de erősen kétlem. Kara egy egyenes nő, a tudtomra adná, ha többre vágyna tőlem. - próbáltam magyarázni
- Ó Connor, azt nem mondja meg. Arra vár, hogy te tedd meg az első lépést. - vetette fel - Minden nő ezt csinálja.
- Hogyan tudom vele közölni, hogy az egyetlen társam a láthatáron a munka és a kötelesség? - kérdeztem kétségbeesetten
- Nem tudom, hívd el az esküvőre, aztán majd ott megmondod. - tanácsolta - Nem ronthat a helyzeten.
- Akkor szerinted elhívjam?
- Mindenképp. Connor te egy jóképű és hírhedt Hadnagy vagy, megérdemled, hogy igazi nővel menj. - bíztatott
- De Kara nem nő. Az androidoknál nincsenek nemek. Csak eggyik nemtelen műanyaghalmaz a másiknak. - közöltem vele
- Te komolyan úgy gondolsz magadra, mint egy műanyaghalmazra? - kérdezte szomorúan - Az eg szerelmére Connor! Te annál sokkal többet érsz. Neked vannak érzelmeid, a véleményed ugyanannyit ér, mint az emberi vélemény. Te nem vagy kevesebb senkinél. Ezt nem szabad elhinned magadnak.
- Jól van apa. - bólintottam

Kara szemszöge:

Délután mentünk csak munkába, mert Adam valami ügyet intézett, és ma nem akartuk elkezdeni nélküle.
Én úgy fél kettőre értem oda, és a többiek már vártak rám.
Connor, aki látszólag remekül volt, Scott, aki nagyon vidámnak látszott és Adam, akinek a szemében és az arcán nem látszott semmilyen érzelem. Szó szerint semmi.
- Sziasztok! - köszöntem
- Szia! - szóltak egyszerre
- Megvan már az ügyünk? - érdeklődtem meg
- Igen. - nézett rám Connor - Hatalmas borzadály. - fogta a fejét és sóhajtott - Egy kisgyereket megöltek. A szüleinek nincs pénze magannyomozásra, és a kormánynak nincs szabad nyomozója, aki foglalkozna vele rajtam kívül, de én ezen a héten papíron csak is kizárólag magannyomozhatok. Szóval ez grátisz ügy. - mondta
- Ez nagyon kedves dolog tőled Connor. - vallotta be Adam, és halványan elmosolyodott
A kezét nyújtotta feltehetőleg egy pacsiért, de ez kissé érdekesre sikeredett. Az alapvetően külsőleg rémesen magának való férfi végre egy kicsit megnyílt, ami elég meglepő volt.
Connor viszont látszólag nem volt tisztába ezzel az emberi interakcióval, mivel csak egy kissé oldalra billentette a fejét és érdeklődve nézte a másik tenyerét.
Kicsit közelebb léptem hozzá és mögé léptem.
- Mosolyogj és csapja bele a tenyerébe! - adtam ki neki az utaaítást
Connor bólintott. Felvett egy kedves mosolyt és belecsapott a tenyerébe.
- Így kell ezt! - mosolygott Scott
Connor vetett nekem egy hálás pillantást.
- Amúgy mi az a grátisz ügy? - léptem az asztalomhoz
- A grátisz ügy olyan, amiért nem jár pénz és ezeket az ügyeket időnként illik vállalni, mert ez jobb megitélést eredményez. - magyarázta Connor
- Ez tényleg kedves dolog tőled Connor. - veregette meg a vállát Scott
Én is kinyílvánítottam csodálatomat ez egyben, de mintha Connor nem örült volna.
Kedvesen bólogatott, olyan hálásan, mint egy kiskutya, de a szemével nem volt valami rendben. Olyan sötét volt, mintha valami régi emlék vagy borús gondolat járna a fejében. Láttam, hogy valamivel kapcsolatban nem biztos magában.
Ezután megvitattuk, hogy miképpen akarunk eljárni, részleteket elemezni is kellett egy keveset és szalakat kerestünk, amiken elindulhattunk a megoldas felé.
Egészen estig bent voltunk, amikor Connor rendes szálat talált, ami már megtette biztos pontnak.
Scott ment el előszöt, de par percre rá Adam is követte őt a sötét éjszakába.
Connorral együtt maradtunk ott az örs előtt.
A kinti lámpa az ő arcát megvilágította, de nekem a szemembe sütött, így lehajtottam a fejemet.
- Hát Connor, köszönöm a csodás munkanapot. - mosolyogat, aztan nagy nehezen a szemébe néztem - A pénzért ezer hála, ezzel megmentettél, a szó legszorosabb értelmében. Nagyon halás vagyok.
- Szavad ne feledd! Kara, szimplán baráti alapon volna kedved eljönni velem Markus esküvőjére?
- Mit szívesebben? - ugrottam a nyakába
Még percekig így maradtam, aztán jött egy kissé kellemetlen búcsú.
Az egészben az volt az érdekes, hogy Connor mintha nem akart volna elengedni, és én sem akartam őt. Szükségem volt rá.

Sziasztok!
Kérlek írjátok meg szerintetek, hogy fog folytatódni a sztori. Kíváncsi vagyok!
Köszike, puszi!
Gitta, a legkedvencebb olvasóinak!
Imádlak titeket!