11. Fejezet
Kara szemszöge:
Az igazat megvalllva, nehezen álltak vissza a dolgok Connor esete óta. Az androidok Elnöke jelentkezett és aznapra találkozót kért a nyomozótól.
Kértem, hogy had legyek benn, de egy idő után rájöttem, hogy én sem bírtam volna csak ott ülni és várni azt, hogy ő és az elnök kellemesen elbeszéljenek olyan dolgokról, amikből én az égvilág szinén még semmit sem tudok. Szóval inkább leültem az asztalomhoz és kihúztam magam. Lenéztem az irat kzpacra, ami az asztalomon.
Még Connor tette oda nekem, hogy töltsem ki. Kérés kérés és ő a főnököm volt, szóval elkezdtem.
- Jól van Connor. - mosolyogtam - Akkor jó! Vágjunk bele!
Connor szemszöge:
Beültem a székembe. Leporoltam az ingem és meggondoltam a dolgot.
Szóval Connor most az andtoidok elnökével fog tárgyalni.
Olyvá fest.
Ez nagy fejlődés.
Bizony az. Emlékezz, mikor még nem voltunk szabadok! Minden más volt.
Rémes volt!
Szerintem nem sok minden változott.
Ezzel lezártam a témát. Erről nem sok mindent lehetett volna mondani. Annyit biztosan tudtam, hogy nem nyomozó androidra van szüksége pontosan. Talán egy testőrre lenne szükség, vagy nem tudom. Csak annyi volt a lényeg, hogy egyre nagyobb emberek és androidok kerestek fel.
- Nem tudom, lehet, hogy kint kéne maradnom. - hallatszott egy hang
- Jaj, ne csináld ezt! Gyere csak be! - hallatszott egy másik kedvesen
- Srácok. Sietnünk kéne, mindjárt elkésünk. - momdta egy másik
- Igazad van. - helyeselt egy új
Gyorsan felálltam és odahúztam négy széket, mivel ennyi látogatóra nem számítottam.
Pont leültem, mire kinyitották az ajtót és beléptek. Mind a négy android volt. Az egyik egy vörös hajú, komoly arcú nő volt. Volt egy szőke férfi és egy barna bőrű is köztük. Na meg persze az Elnök úr, Markus. Igazából, ahogy jobban belegondoltam Jericho ostrománál mindet láttam, de a szemépyiségüket sosem ismertem különösebben meg.
- Jónapot kívánok! - ráztam mindenkivel kezet
- Viszont. - felelték
- Kérem, foglaljanak helyet! - mutattam a székekre
Ők leültek, aztán én is.
- És miért szerettek volna velem találkozni? - kérdeztem
- Az egyik támogatóm szeretett volna egy nyomozót, aki csak neki dolgozik. Viszont ez a dolog megy a kukába. - kezdte az elnök - Mivel rémes dolgok keringenek róla és így felbontottuk a szerződést vele.
- Kiröl lenne szó? - tettem fel a kérdést
- Jack Candle. - jelentette ki - Egy üzletember.
- Igen, ismerem. Az öccse után nyomozok már egy kevés ideje. - magyaráztam - A gyilkosságot én kutatom ki.
- Mekkora egybeesés. - nevette el magát a szőke
- De milyen udvariatlanok is vagyunk. - mosolygott az elnök - Én Markus vagyok, az androidok közös elnöke.
- Simon. Alelnök. - mosolygott a szőke
- North. Titkár. - jelentette ki a nő
- Josh. Ügyintéző. - mondta a barna bőrű
- Akkor, bár engem már ismernek. Connor Anderson Hadnagy. Detroiti rendőrség, nyomozótiszt. - magyaráztam el
- De nem is ezért vagyunk itt. - tért vissza a témára - A munkáját szeretnénk igénybe venni. North látott valamit, amit talán nem kellett volnia. - fejezte be
- Mi volna az? - érdeklődtem
- Hát. Egy alkalommal, ahogy kimentem a hivatalból meghallottam, ahogy beszélt egy emberrel, nem tudom kivel telefonált. Olyanokról beszélt, hogy majd elsikálják meg minden, meg, hogy nem lesz baj. - fejezte be
Kara szemszöge:
Connor nemsokára kijött.
- Na mi történt? - kérdeztem izgatott hangon
- Kara, mostantól az elnök nyomozója és segédje vagyunk. - mosolygott
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top