Connor szemszöge:

Aznap nagyon korán keltem fel. Az egész áldott éjszakámat virrasztással töltöttem, egy percet sem tudtam pihentetni a rendszerem.
Kínzott a gondolat, hogy miattam sokan haltak meg a hajón még a lázadás ideje alatt. De végül mégis a jó útra tértem, márha az a jó út volt.
Na, de az akkor mindegy volt, hiszen remek napom volt. Aznap kellett, hogy megérkezzen az asszisztensem, akit a kormány mellém rendelt, ajandék képpen, azért mivel én lettem az első android hadnagy.
Bár ezt nem tudtam volna megtagadni, mégha nem is nagyon tetszett az ötlet. Persze az könnyített a lelkiismeretemen, hogy a társam elméletileg android.
Az mondjuk jó nem?
Hát ha úgy vesszük legalább megért majd.
Felvettem az egyik kedvenc ingemet, amin még rajta díszelgett a típusszámom. A jelzés ellenére nagyon kedveltem azt a darabot. Egyetlen teljesen sötétkék nyakkendőmet is felvettem és megreggeliztem. Felhúztan a cipőm és megfésülködtem a fürdőben, valamint fogatmostam.
Belenéztem a tükörbe.
Egész jól nézel ki.
Igazad van. Előnyös ez a nyakkendő.
Az.
Kimentem a házból és bekulcsoltam azt. Aztán beültem a sötétkék autómba és beindítottam a motort.
Nagyot sóhajtottam és elmosolyodtam. Remek nap volt az számomra és nem feltétlenül az asszisztens miatt. Aznap akartam este pizzázni Hankkel.
10 percbe telt mire megérkeztem.
Kiszálltam a kocsiból és bementem az örsre. Megláttam Hanket ezért odasiettem hozzá.
- Szia Hank!
- Szia Connor! - intett nekem és letette az aktát, amit a kezében tartott
- Készülődsz az útra? - kérdeztem mosolyogva - Hosszú hét lesz nélküled.
- Kell a pihenés is. - mosolyodott el - Persze te ezt nem értheted, mert te nem is fáradsz bele a munkádba. Viszont én nem is te vagyok.
- Azért jó nyaralást. - intettem
- Köszönöm, fiam. De találkozunk este még. Tudod?
- Tudom.
- Rendben.- bólintott és kiment az ajtón
Kicsit szomorúnak éreztem magam, de semmi időm nem volt arra, hogy sajnáltassam magam. Leültem az asztalomhoz és az órára néztem.
07:15
Megkönnyebbültem, mert még volt negyedórám. Lassan besétáltam az gyik irodába, mivel ott szoktak találkozókat rendezni és azt most én foglaltam le.
Benyitottam a szobába. Teljes csönd volt. Na ez viszont nagyon jól esett a forgalmas utakon való kocsikázás után.
Na most valami kis nyugalom is jut neked, Connor.
Hihetetlen jó érzés.
Azt tudom.
- Connor! - kiáltotta a nő, amint belépett az ajtón
- Kara! - nyílt tágra a szemem
Úgy tudtam, hogy Kara a kislánnyal Kanadába költöztek és új életet kezdtek. Persze akkor ezt cáfolta az, hogy ott ált előttem.
A haja azóta is ugyanúgy volt vágva és ugyanaz a szürkés-hidrogénszőkés színű volt. Egy elegáns, de nem túl kirívó fekete szoknya volt rajta. Fekete  harisnyában volt egy fekete magassarkúval és egy fehér blúzban. Igazán csinos volt.
- De te nem Kanadába mentél Alice-zal? - kérdeztem értetlenkedve
- Az úgy volt, de nehéz lett volna ott megélnünk. Itt csak a lázadás után kerestek asszisztenseket rendes, emberséges pénzekért. - vont vállat - Így visszajöttünk ide. Alice-t beirattam egy közeli iskolába én pedig idejöttem dolgozni. - mosolygott - A külvárosba költöztünk, de azért messze a régi otthonától. Rémes dolgokat élt ott át. Nem akartam, hogy véletlenül akár, de ránk akadjon az apja.
- Sajnálom. - mondtam őszintén - Biztosan rémes életetek volt.
- Nem baj. - mosolyodott el gyengén - Most a jelent éljük. Miért lettem korábban behivatva?
- Nos azért, mert szeretnék az új munkakörről tárgyalni veled. - fogta komolyra a szót - Van pár alapelvem;
1. Én tisztelem az alám beosztottakat is. Szóval nem kell magáznod, ha nem akarsz. Engem nem zavar.
2. Azért mégis én vagyok a nyomozó. Olyan dolgokba nem ütöd az orrod, ami nem rád tartozik.
3. Csak akkor, és csakis kizárólag akkor, jöhetsz az akciókra, ha azt mondom.
4. Ha bármi gyanúsat találsz a nyonozással kapcsolatban azt el kell mondanod. Ezt nem én, hanem a munkakönyved szabja meg.
5. Minden nyomozásrólaktát fogunk összeállítani. Na ezeket az aktákat csak akkor viheted haza, ha arra kérlek.
Ez volt az 5 alapelvem, amit minden alkalmazottammal be tartattam volna, ha azelőtt lett volna asszisztensem. Persze ezekhez a szabályokhoz magam nem tudtam tartani, mert ugy ezek a velem való eggyüttműködéshez voltak szükségesek én mégis mindig ehhez a rendszerhez tartottam magam.
- Értem. - bólintott kis idő múlva az új segédem
- A fizetésed pedig postán küldöm át minden hónapban. Persze ahhoz is viszonyítva a bónuszt, hogy mennyire remekelsz abban az ügyben. Jó lesz az ajánlat? - mosolyogtam és feláltam, a kezemet nyújtottam neki
- Természetesen. - rázta meg kezem
Egy pillanatra összenéztünk és magam se tudtam miért kínos volt egy másik androiddal érintkezni, elég furcsa érzés volt.