Az a régi Halloween megmaradt Destiny emlékezetében. Nem is maga az ünnep napja, hanem az azt megelőző este. A gimnázium utolsó évét taposták. Unalmas ünnepi estének nézett elébe: hagyományos vacsora a szüleivel, azután a szokásos képmutatás. Hiszen a Faith családban mindennek tökéletesnek kellett lennie. Mindig. Csak a valóságban semmi sem volt az.

Rossz kedve volt, most az iskolában is nehezen viselte a többiek képmutatását, meg a saját maga által kényszerűen játszott szerepet. Olyat tett hát, ami egyáltalán nem vallott rá: bánatában elment vásárolni. Felpróbált egy csomó ruhát. Mindegyik szép volt, mégsem mozgattak meg benne semmit. Találomra megvett egyet, majd egy turmixot kortyolgatva hazafelé indult.

- Nem vásároltad fel a boltot? - hallott egy ismerős hangot egy reklámtábla mögül.

- Leskelődsz utánam, Brian?

- Igen - vont vállat lezseren a fiú. - Sajnos a próbafülkébe nem láttam be, pedig szívesen megnéznélek fehérneműben. Anélkül is, ami azt illeti.

- Hülye!

- Nem. Csak egy mindenki által melegnek tartott, heteró srác, aki egy senki által meg nem értett, biszex bombanővel barátkozik.

- Nekem ehhez nincs most türelmem - fordított hátat Des.

- Eljössz velem moziba? - akasztotta meg mozdulat közben Brian hangja.

- Mi?

- Tudod, az a hely a sok székkel, ahol mindenféle filmeket vetítenek.

- Nem mondod? És hogyan, zsenikém? Elfelejted, hogy nem láthatnak minket együtt?

- Majd megoldod, zsenikém. Szeretnél velem mozizni az uncsi egyedüllét helyett? Vagy elhívott másvalaki? Esetleg valami más izgalmasat tervezel a szobád magányában?

- Idióta! - sziszegte Des.

- Ezt vehetem igennek?

- Vedd.

- Mikor és hol?

- Este hatkor itt. Kóvályogj észrevétlenül a mozi környékén. Ne keress, majd megtalállak. Mindent elintézek. Nesze, egy kis pénz, hogy tudj popcornt venni.

- Kösz, felség! Hatkor a mozinál várlak.

*

Hamar kiszúrta a tömegben tébláboló fiút. Brian most viszonylag normálisan öltözött fel, hogy ne keltsen feltűnést. Így egyszerűen csak egy életúnt tinédzsernek látszott a sok közül, aki könnyedén elvegyült az emberek között.

- Itt van a jegyed - mormolta Des, ahogy rá sem pillantva megállt mellette, mintha a plakátot tanulmányozná, mérsékelt érdeklődéssel. - Vegyél popcornt, vagy amit akarsz.

- Bocs, de elfogyott a zseton...

- Veled is csak többen vagyunk! - morogta a lány. - Nesze, itt egy ötvenes. Oszd be! Én most bemegyek. Pár perc múlva gyere utánam feltűnés nélkül.

Faképnél hagyta Briant, rá se nézett, mintha idegenek volnának. Bebaktatott a terembe, és elfoglalta a helyét. Öt-hat perccel később a fiú is megjelent, a helyüket keresve. Végül egy elégedett vigyorral levetette magát Des mellé.

- A leghátsó sor! Tökéletes. Tudod, hogy mi mindent lehet itt csinálni?

- Filmet nézni.

- Hm, nem pont erre gondoltam.

- Tudom, Brian - morogta Destiny. - Tisztázzuk: ha tapizni próbálsz a sötétben, letöröm a kezed! Minden, amit egy lánnyal csinálnál itt, az velem tabu, vagy kicsinállak.

- Ártatlan vagyok!

- Én meg pomponlány.

- Mit nézünk meg? - kérdezte kicsit túl gyorsan témát váltva Brian. - Láttam, hogy most adják azt a nyálas romantikus filmet. A kedvedért hajlandó vagyok végigszenvedni veled.

- Hála Istennek! Igazán nagylelkű vagy. Ha romantikára vágysz, akkor húzz a francba, és hozd el Amandát.

- Tehát mire vettél jegyet?

- A másik premierre.

- De az egy kemény akcióthriller!

- És? Úgyis gyilkos kedvemben vagyok.

- Ezek szerint nem kell bátorításul fognom a kezed, és nem fogsz reszketve a vállamra borulni egy-egy húzósabb jelenetnél...

- Nem bizony, Brian. Én nem az a lány vagyok. De ha netán félnél, szívesen megvédelek.

*

- Tényleg ennyire bírtad az akciófilmeket? - mosolyodott el Nate önkéntelenül. - Vagy csak Brian barátodnak akartál imponálni?

- A fene se akart neki imponálni! - méltatlankodott Des. - Barátok voltunk, és minden hülyesége ellenére jól éreztem magam vele. De észnél kellett lennem, mert bármikor szívesen beférkőzött volna a bugyimba. Rendszeresen emlegette, és nem csak azért, hogy húzza vele az agyamat. De legalább nyílt lapokkal játszott, és sosem akart megtéveszteni. Egyedül ő volt őszinte hozzám.

- Hm... - töprengett Nate. - És honnan jött az akciófilm rajongásod?

- Rajongásnak azért nem nevezném. Eleinte lázadás volt ez is, mint a horrorfilmek.

- Horrort is néztél?!

- Miért ne? Ezek csak filmek. De hamar meguntam az értelmetlen vérengzést. Azután már az igényesebb lélektanit kerestem. Az akcióban is. Sose értettem, hogy sok lány mitől van úgy betojva. Engem mindig a motiváció érdekelt, próbáltam kitalálni, mi fog történni, vagy ki lehet a tettes. Ez később jól jött a rendőrségnél és az FBI-nál.

- Érdekes lány lehettél... Szerintem kedveltelek volna. Próbálom elképzelni, milyen voltál akkor.

- Nem sokat változtam - ingatta a fejét Des. - Jó, persze, húsz évvel idősebb lettem, ez azért meglátszik. Nagyjából ilyen testalkatom volt, és barna hajam. Belsőleg változtam rengeteget. Nem hinném, hogy kedveltél volna. Senki sem kedvelt igazán.

- Meg sem próbálták, Briant kivéve, és te sem nagyon igyekeztél.

- Jogos - ismerte be Destiny.

- Apa! Apa! Ugye nézhetünk filmet? - robbant be a nappaliba Josh, a nyomában Tracyvel. - Én választok!

- A frászt, Josh! - visította Trace. - Nem akarok megint egy hülye sportfilmet nézni!

- Elég! - emelte fel a kezét Nate.

- De Apa, én akarok...

- Ne hagyd neki, Nate!

- Mi lenne, ha most Des választana? - kérdezte ördögi mosollyal a férfi.

- Jaj, ne! - nyögte Josh.

- Jaj, ne! - méltatlankodott Tracy.

- Ennyire nem rossz az ízlése.

- Ezt csak azért mondod, mert szerelmes vagy bele! - háborgott a fia. - Nem akarunk valami nyálas csajfilmet, vagy Barbie legújabb kalandjait!

- De hátha Tracy...

- U-tá-lom! - szótagolta méla undorral az arcán a kislány.

- Horrort mégsem nézhettek! - vetette ellene a nevelőapja.

- A múltkor Josh mutatott egyet - árulkodott Tracy.

- Ne árulkodj! - sziszegte a fiú. - Különben is végigröhögted!

- Mert röhejes volt! Az apukám kábszerkereskedő volt, nem fogok beszarni egy...

- Szétmegy a fejem tőletek! - szólt közbe egy műásítás kíséretében Des. - Mondhatom az ajánlataim? Trónok harca, Vaják, vagy egy jó krimi?

- Tudtam! - fintorgott Josh, és Tracy lelkesen utánozta a mostohabátyját.

- Jó, felőlem választhattok ti - legyintett Des. - De van két feltételem. Egy: nem mondod el anyukádnak, Josh. Kettő: úgy nézzétek, hogy próbáljátok meg kitalálni, mi miért történik, kinek mi a motivációja, ki mit akar elérni valójában, és a végén megbeszéljük.

- Ne már! - tiltakozott a fiú. - Így nem lehet élvezni egy filmet!

- Ez egy kihívás, Josh. Kell a szabadság, vagy nem?

- Oké - egyezett bele megadóan a két gyerek, majd Nate rábólintása után sólyomként csaptak le a távirányítóra.

- Biztos jó ötlet ez, Des? - pillantott rá kétkedve Nate.

- Nos, elég öntörvényűek és koraérettek a srácok. Meglátjuk, milyen a mozizás Mancuso módra.