- Mire valók ezek a gyertyák? - kíváncsiskodott Tracy.

 - Sokféle dologra használják az emberek. Nem csak világítani, jelezni valakinek, ijesztgetni, megnyugtatni, hanem emlékezni is - magyarázta neki Des.

 - Mire?

 - Azokra, akiket szerettünk, de ma már nem lehetnek velünk.

 - Akik elmentek messzire?

 - Igen.

 - És akik meghaltak?

 - Rájuk is. Tudod, hogy ez mit jelent?

 - Igen - bólintott komolyan Tracy. - Mint az apukám. Meghalt, mert valami olyat csinált, amit nem szabadna, és ezért lelőtték.

 - Emlékszel rá?

 - Kicsit.

 - Hiányzik?

 - Kicsit. Erős volt, mint Nate. De Nate nem kiabál, nem bántja az anyukámat, nem iszik, és nem hoz zacsikat a házba, amikhez nem szabad hozzányúlnom.

Szívszorító szavak egy gyerek szájából. Destiny azt is érezte, hogy Tracy nagyjából érti, hogy mi történt vele és körülötte. Bárkik is voltak a szülei, a kislány korát és helyzetét meghazudtoló értelemmel bírt.

 - Akarsz gyújtani egy gyertyát az emlékére?

 - Szabad? - emelte rá tiszta tekintetét Trace.

 - Igen. Csináljuk együtt.

 - Te kire akarsz emlékezni, Des?

 - Naomira. A nagymamámra és a nagypapámra. A szüleimre. Brianre.

 - Ki az a Brian?

 - Az iskolában az egyetlen barátom volt. Sokat piszkált, de vele mégis jól éreztem magam. Tőle kaptam életem első csókját is.

 - Hű! Szerelmes volt beléd?

 - Nem. Akkor kaptam, amikor elbúcsúztunk, mert elköltöztünk a szüleimmel. Azt akarta, hogy vigyek magammal egy szép emléket is.

 - És milyen volt? - vigyorgott kíváncsian Tracy.

 - Jó. Jólesett. A maga módján biztosan kedvelt engem.

 - Mi lett vele?

 - Valami olyasmi, mint apukáddal.

 - Kár. És a szüleid? Furcsán beszélsz róluk. Nem szeretted őket?

 - Ők nem szerettek engem.

 - De miért?

 - Mert nem olyan voltam, amilyen szerették volna, hogy legyek. Szerintük nem voltam jó gyerek.

 - Haragszol rájuk? - firtatta a kislány.

 - Sokáig haragudtam. Ma már nem. Amióta megismertelek. Most, hogy a nevelőanyukád lehetek, kezdek pár dolgot másképp látni. Vagy csak felnőttem.

 - És a nagymamádék?

 - Őket nagyon szerettem.

 - Miért akarsz az anyukám lenni, Des? - nézett komolyan a szemébe Tracy.

 - Mert szeretlek.

 - Miért?

 - Miért szeretünk valakit, Trace? Nem tudom, egyszerűen csak érzem.

 - Mert hasonlítok Naomira?

 - Kicsit hasonlítasz rá, de nem ezért. Azért figyeltem fel rád talán, de önmagadért szeretlek. Kicsit te is egy pici gyertya vagy az életemben, egy csodálatos fény.

 - Sokszor csinálok olyat, ami nem tetszik neked.

 - Én is sok olyat csináltam, ami nem tetszett másoknak. Mégsem veszekszem veled.

 - Miért?

 - Mert okos vagy, és előbb-utóbb megérted, amit tanítani szeretnék neked. Nem kell mindig jónak lenni, csak ne csinálj nagyon rosszat. Ne rosszaságból vagy gonoszságból viselkedj rosszul.

 - Nate is ezt gondolja?

 - Kérdezd meg tőle. Szerintem igen. Elég sok dologban hasonlóan gondolkodunk.

 - Látom! - grimaszolt Tracy.

 - Olyan rossz ez? - mosolyodott el Des.

 - Nem - húzta el a száját a kislány. - Tetszik, hogy nem veszekedtek, nem bántjátok egymást. Jó veletek. Aranyos, amikor civakodtok. Olyan, mintha barátok lennétek és játszanátok. 

 - Nate a legjobb barátom volt.

 - Tőle is kaptál első csókot?

 - Azt nem, de sok olyat, ami ugyanolyan jó.

 - Szereted őt, Des?

 - De nehezeket kérdezel! Nem tudom, mit mondjak, Trace.

 - Miért?

 - Mert félek - sóhajtott Destiny.

 - Mitől?

 - Attól, hogy ha azt érezném, vagy ha kimondanám, akkor elveszíteném őt is, mint Naomit. Nem akarom elveszíteni. Ő az új lámpás az életemben, meg te és Josh, ti vagytok a családom.

 - Olyan buta vagy, Des! - simogatta meg az arcát Tracy.

 - Miért?

 - Nekem már sokszor mondtad, hogy szeretsz, mégsem veszítettél el.

A szavak szíven találták Destinyt. Volt bennük valami gyermeki, ártatlan igazság. Egy könnycsepp szökött a szemébe tőle.

 - Gyere, gyújtsuk meg a gyertyákat! - fogta meg a kezét Tracy.

Des szót fogadott a lányának. Meggyújtották a gyertyákat, és emlékeztek, mindazokra, akik már nem lehettek velük. És a pislákoló fény a remény lángja is volt, hogy velük, a közös életükkel egy tiszta lapra írt, új fejezet kezdődött a Sors könyvében.