5. Jaj, ne! Koránkelő vagy?

Akkoriban történt, amikor összejöttek Naomival, és Naomi kezdett egyre többször ott aludni Desnél. Egyik nap Destiny már hajnalban motoszkálásra riadt fel. Szokatlan zajnak tűnt, szinte fülsértőnek érezte a megszokott csendben. Kábán felemelte a fejét, a zaj forrását keresve.

 - Szia! - szólította meg egy enyhén lihegő hang, és a padlón izzadó Naomival találta magát szemben.

 - Mit csinálsz? - kerekedtek el értetlenül Des szemei.

 - Edzek - jött a válasz.

 - Hajnalban?!

 - Már elmúlt hat óra.

 - Te nem vagy észnél?

 - Miért, te nem szoktál edzeni, Des?

 - Dehogynem, de nem az éjszaka közepén!

 - Reggel hat már korántsem az éjszaka. Mit sipákolsz, mint valami vénasszony? Jaj, ne! Te koránkelő vagy, Naomi Parker? Éltél volna az én családomban, és megtudtad volna, mi a kemény kiképzés! Apám - amikor otthon volt - minden hajnalban felkeltett, és együtt futottunk, meg tornáztunk. Nincs is ennél jobb ébresztő.

 - Terroristák vagytok - dünnyögte Des, magára húzva a takarót.

 - Na, azt már nem! - szökkent fel Naomi. - Nem hagyom, hogy lustálkodj. Az én barátnőm nem lehet puhány!

Megragadta a paplan szélét, és erővel lecibálta azt a makacsul ellenálló szőkéről. 

 - Most pedig ideje felkelni, szépségem. Emeld csak fel azt a formás fenekedet, húzz ki a fürdőszobába, igyál egy kávét, aztán itt a helyed mellettem!

 - Nem!

 - De bizony! - kezdte csiklandozni Naomi, Des pedig tehetetlenül vergődött a kezei között. A barna lány végül abbahagyta, és lihegve hajolt fölé. - Kelj fel, légy szíves, mert teljesen be fogok zsongani tőled, idebújok melléd, és lőttek a mai edzésprogramomnak. Mit mondjak majd a tréneremnek? Bocsi, én tényleg akartam, de a barátnőm annyira igéző, hogy az edzés végül erotikába torkollott?

 - Bolond vagy! - nyögte Destiny. - Jó, kelek már, mert úgysem hagysz békén. Nem akarom, hogy azért hagyj el, mert egy tohonya tehén vagyok.

 - Eszem ágában sincs elhagyni téged, gyönyörűm! - vigyorgott Naomi. - Majd szép lassan belejössz mellettem. Ígérem, hogy kíméletes leszek. Pár hónap múlva meg már észre se fogod venni, olyan lesz, mintha mindig is ezt csináltad volna. Hidd el, nagyon jó lesz.

 - Na, engedj akkor felkelni! - morogta nyűgösen Des.

Kibotorkált a szobából, és Naomi kuncogva hallgatta, ahogy az orra alatt dünnyögi: "Te terrorista!".

*

 - És igaza lett? - firtatta Nate.

 - Szerinted? - fújt egy nagyot Des.

Együtt kocogtak e korai órán. Tracy még az igazak álmát aludta.

 - Nekem úgy tűnik, most már élvezed.

 - A futást igen. Az mára a részemmé vált. De az olyan komoly tornagyakorlatokra, amiket ő csinált, sose vitt rá a lélek. Szerencsére nem erőszakoskodott, beérte azzal is, hogy együtt futok vele.

 - Látod, mégse lettél tohonya tehén.

 - Vigyázz a szádra, Nate!

 - Különben? - húzta fel a szemöldökét kihívóan a férfi. - Mit szólnál egy nemes párbajhoz? Egy sprint hazáig? Aki veszít, az mosogat reggeli után.

 - Kösd fel a gatyád, Mancuso ügynök!

 - Álmodozz csak, királylány!

*

Lassan befejezték a reggelit. Tracy még álmosan nyammogott a palacsintáján. Des összeszedegette és kihordta a konyhába a tányérokat, poharakat, evőeszközöket. Egy nagy sóhajjal a kezébe vette a szivacsot, és pár csepp mosogatószert nyomott rá, majd Nate kezébe nyomta.

 - Jó munkát, drágám! - közölte angyali mosollyal, még a szempilláit is rezegtetve hozzá.

 - Ördögi vagy! - morogta a férfi.

 - Ne légy már morci! - törleszkedett hozzá hízelegve Destiny, teljesen élethűen játszva a "szőke nőt".

Még Tracy is kuncogni kezdett rajtuk, félig még félálomban.

 - Na, megállj csak, kisasszony! - fenyegette meg Nate. - Neked is keresünk valamilyen testhezálló sportot az iskolában. Hamarosan vége a lustálkodásnak.

 - Ne!

 - De bizony!

 - Terroristák! - motyogta sötét tekintettel a kislány.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top