Kedves Naplóm!

Nem vagyok jó naplóíró. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy ez az első és utolsó bejegyzésem beléd. A nagymamámtól kaptalak, hogy kiönthessem neked a szívem, és rád bízhassam a titkaimat. Nagyon szeretem a nagymamámat, és megírom ezt a bejegyzést, hogy ne maradj üresen. De nem bízom rád a titkaimat. Azok csak akkor vannak biztonságban, ha megtartom őket magamnak. Van talán, vagy lesz talán olyan, aki még tudhatja majd. Szóban. De a leírt szavak nincsenek biztonságban. Nem a te hibád. Talán az enyém, vagy az emberi természeté. Talán egyszer megérem, hogy legyen valaki a közelemben, akiben megbízhatok, aki elfogad, annak, aki vagyok. Majd kiderül. Sajnálom, hogy hozzám kerültél, mert én nem adhatok neked semmi olyat, ami egy napló létezésének értelme. Jobb sorsot érdemelnél nálam. Ne haragudj.

Köszönt, és egyben búcsúzik tőled:
Destiny (Faith) Chambers

*

Kedves Naplóm!

Hű, de régen találkoztunk már! Szégyellhetném a pofám! Hűtlen lény az ember, felnőve könnyen elfeledkezik gyerekkora legbizalmasabb barátjáról. Azt hisszük, felnőttként már ciki naplót írni. Hülyeség! Ha ez igaz volna, senki se írna blogot. Na, ugye, hogy igazam van?

Én is ebbe a hibába estem. De most, hogy újra rád találtam, úgy érzem, meg kell osztanom veled a boldogságomat.

Megismerkedtem egy Angyallal!

Így, nagy kezdőbetűvel. Sose hittem bennük. De most, szellemi képességeim viszonylagos birtokában kijelenthetem, hogy mostantól hiszek az angyalokban. Egyben egészen biztosan. Megismertem Destinyt, aki maga a végzetem. Tökéletlenül tökéletes. Okos, gyönyörű, csupaszív, igazi jótét lélek, és szeret! Eskü, hogy mindjárt magam alá olvadok. Bocs.

De komolyan: szerelmes vagyok! Tudom, mondtam már ezt néhányszor, és mindig azt is hittem, az is voltam. De most megtudtam, mit is jelent ez valójában. Amikor a fejed búbjától a kisujjad hegyéig átjár az Érzés. Képtelen vagyok betelni vele. Nem akarok itt dicshimnuszt zengeni róla. Vannak hibái. Csupa olyan, amivel boldogan együtt tudok élni. Most először érzem azt, hogy akarom őt, egy életre! Jézusom! Nagyon beleestem...

Nem húzom tovább az időt. Inkább megyek, és megmondom neki a szemébe. Izgulok, mint szűzlány az első randin. Pedig rég volt már a holdraszállás.

Bocsi, Napló! De most muszáj mennem. Egész éjjel (és ha lehetne, nappal is) szerelmeskedni akarok a szuper barátnőmmel.

Szóval, most megyek. Kívánj szerencsét!

Naomi Parker most kiszáll

*

Kedves Naplóm!

Bizony, rég volt már, hogy utoljára írtam beléd. Az ember gyerekként vágyik egy bizalmas barátra. Időnként akkor is, amikor már vannak bizalmas barátai. Mert jól jön egy titkos barát. Sok titkomat őrizted, miután már rád mertem bízni őket, és elhittem a szüleimnek, hogy nem fogják a hátam mögött elolvasni. Még meg sem köszöntem neked. Ezúton is köszönöm.

Évekig vezettelek, és évek teltek el azóta, hogy már nem. Az évek tovaszállnak, mielőtt észbekapnánk, és felnövünk csendben. Tegnap még kislány voltam, aki a helyét keresi a világban. Holnaptól pedig már megkezdem az egyetemet. A kettő között hová tűntek az évek? Ott vannak mind az emlékeinkben. Szépek és csúnyák, de összességében pozitívak.

Nem hittem volna. Nem indultam túl jó esélyekkel. A végzet időnként mégis rácáfol az előzetes várakozásokra. Végül is ki gondolná, hogy egy drogdíler és egy prostituált lánya egyszer normális életet élhet, egyetemre mehet, satöbbi? A Harvardra, anyám! És el is érkeztünk a legfontosabb összetevőhöz. Az Anyám. Nélküle nem lennék itt.

Tessék, kimondtam, amit neki sohasem fogok tudni méltóképpen megköszönni. Azt, hogy nem adta fel, hogy nem hagyott ott az otthonban az első találkozás után, vagy amikor folyamatosan bunkóztam vele. El akartam őt marni, mert nem bíztam benne, nem bíztam senkiben, nem bíztam magamban, és még nem értettem, hogy hiábavaló küzdeni a végzet ellen. Ő tudta ezt vajon? Fogalmam sincs. Talán nem, csak tette, amit szokott. Megy előre, törődik velünk, és meg nem áll, míg meg nem töri az ellenállásunkat.

Nem tudom, milyen volt azelőtt, de félelmetes FBI ügynök lehetett, ha olyan volt, mint üzletasszonynak és anyának. Az ő makacssága nélkül nem tartanánk itt. Jó, kellett hozzá Apa nagyvonalúsága is. Ők ketten a nyerő páros. Nekik köszönhetem a gyerekkorom. Meg Josh-nak, a bátyámnak. A családomnak.

Kicsi koromban a valódi szüleimnek volt pénzük. Szeretetünk nem volt, és piszkos pénz volt az. Semmim sem maradt, mikor elveszítettem őket. Most bármit megkaphatok, amit csak kivánok. De már nem akarok követelőzni. Mindenem megvan, ami igazán fontos. Családom, barátaim, jövőm. Szülők, nagyszülők, egy testvér. Nainika és Ben, a legjobb barátaim. Mostantól ritkábban látjuk majd egymást, de ez sem állhat közénk. Ott akarok lenni az esküvőjükön! Mert biztos vagyok benne, hogy lesz, őket az összes keresztény, zsidó és hindu istenek is egymásnak teremtették.

Josh az MIT-n tanul. Nagyon oda van magával. Könnyű neki, három évvel idősebb. De attól még nagyon szeretem. Ő az én nagy mamlasz bátyám. Szerencsére a nagyszüleim is jó egészségnek örvendenek. Jack, Karen, Tessa és Ted. Nektek is köszönöm, hogy gyönyörűvé varázsoltátok egy kislány gyerekkorát. Nem hagyhatom ki Sally nénit és Owen bácsit sem, meg a fiaikat, Samuelt és Stant.

Bárcsak Max is itt lehetne! Imádtam a kutyámat. Öreg kutya volt, árva, mint én, és a leghűségesebb lény a világon. Csodálatos éveket töltöttünk együtt. Azután egy nap csak úgy elaludt. Békésen, fájdalmak nélkül. Nagyon sokat sírtam miatta. Csak az vigasztal, hogy boldog kutyaélete volt mellettünk. Egy jó kutyától megtanulhatod, milyen is igazán, feltételek nélkül szeretni.

Félek a holnaptól. Tudom, butaság, hiszen erre vágytam. De mégis, most megyek el először itthonról hosszabb időre. Egyedül kell ott boldogulnom. Elő kell vennem minden bátorságom, meg azt, amit Anyától tanultam. Holnap új élet kezdődik. Nem leszek színésznő, az megmarad varázslatos álomnak. Már nem bánom. Már tudom, hogy nem vagyok elég tehetséges hozzá. Nyugi, amatőr társulatokban, vagy egyetemi színjátszókörben azért ezután is szívesen fellépek. Meg fogom találni a nekem való hivatást, mert egy Mancuso mindig a talpára esik.

Sok köszönettel tartozom mindannyiótoknak. Problémás gyerek voltam, és türelemmel fordultatok felém. Igyekezni fogok megszolgálni a bizalmat és a szeretetet. Ne féljetek, nem leszek mindig ilyen érzelgős. Maradt bennem azért sok szeszély és csibészség. Tracy soha nem lesz igazi angyal. Nem is kell annak lennünk. Megsúgom neked, Naplóm, hogy Anya sem angyal, bármit is terjesztenek róla. De a legjobb, akit csak ismerek. Azt hiszem, pontosan rá volt szükségem. És mindig is szükségem lesz rá. Meg persze Apára. Des és Nate Mancuso, ti vagytok a legszuperebbek!

Lassan mennem kell csomagolni. Szokás szerint az utolsó pillanatra hagyok mindent. Nem fogok ám varázsütésre megváltozni, arról ne is álmodjatok! Unalmas lenne az életetek az igazi Tracy nélkül. Szerencsére ettől nem kell félnetek.

Hát, azt hiszem, ennyi. Minden más még a jövő titka. De valóra váltom, ezt megígérem. Mert van jövő, és érdemes küzdenünk érte.

Legyetek jók, ha tudtok! Helyettem is. A következő találkozásig pedig maradok, aki vagyok:

Tracy Horn Mancuso (az egyetlen és eredeti)