Tessa Mancuso talán már megbánta, hogy rábólintott erre a piknikre. Ez sokkal inkább hasonlított egy motoros találkozó és egy oldtimer autós bemutató keverékére, mint bármilyen általa elképzelt családi programra. Csak a férje és a fiúk kedvéért vágott jó képet hozzá (mivel Ted, Nate és Josh egyaránt mániákusan imádták e benzingőzös szörnyeket), és már előre sajnálta szegény Tracyt és Dest. A jelek szerint azonban tévedett.

Tracy teljesen bezsongott a látványtól. Ide-oda rohangált Josh-sal, lóerőkről, végsebességről, meg mindenféle érthetetlen műszaki tulajdonságokról faggatózott, Tessa nagyi legnagyobb megrökönyödésére. Megfejthetetlen volt, hogy már eleve "automobilos" génekkel született, vagy pedig az újdonsült apjától "örökölte" ezt, de ugyanolyan lelkesedéssel nézelődött itt, mint a bátyja. Az autók mellett a motorok is lenyűgözték, Nate-nek résen kellett lennie, nehogy elkössön egyet.

- Szegénykém, te aztán jól kifogtad velük! - sajnálkozott Tessa, miközben Des és ő a piknikes kosarakból készítették elő az elemózsiát a földre terített kockás plédekre. - Bírod még?

- Hadd hódoljanak a szenvedélyüknek! - mosolygott elnézően Des. - Most vagyunk először együtt ilyen rendezvényen, mióta...

- Nagyon boldogok vagyunk Teddel, hogy sikerült az örökbefogadás. Annyira jó, hogy végre hivatalosan is megtörténhetett!

- Mi is, főleg, hogy még Trace nagykorúsága előtt jóváhagyták.

- Sokat vártatok rá.

- Rettenetesen sokat. Közben végig rettegtem, hogy csak nehogy történjen valami gikszer - borzongott meg Destiny. - Tudom, hogy egy tragédia gyorsította meg a folyamatot, emiatt bűntudatom is van, másfelől viszont megkönnyebbültem.

- Nem lehet könnyű Tracy anyukájaként, ráadásul Josh-sal is törődsz, és Nate sem egyszerű eset... - sóhajtott Tessa.

- Nem vettem zsákbamacskát, mikor belevágtam - rázta meg a fejét Des. - Mindannyiukat ismertem valamennyire, és a problémáikkal együtt akartam bevállalni őket. Tudod, semmit sem bántam meg. A fiad remek társ ehhez az Életnek nevezett társasjátékhoz. Elviseli a defektes lényemet, amiért hálás vagyok neki.

- Van már kaja? - toppant be Josh, a nyomában Teddel, meg a rúgkapálva tiltakozó Tracyt cipelő Nate-tel.

- Hogyne lenne, fiatalúr, ha rendesen leteszed a fenekedet! - pirított rá a nagyanyja.

- Nem akaroook! - visított Tracy, magukra vonva a környékbeliek figyelmét.

- Evés után folytathatod, de most ebédidő - szólt közbe Des, majd a lánya duzzogó arcát látva felvonta a szemöldökét. - Esetleg van ellene kifogásod, Tracy Horn Mancuso?

Nem emelte fel a hangját, mégis volt benne valami nyomatékos szigorúság, amitől Trace morcosan megadta magát.

- De csak ha eljössz velem motorozni! - vágta rá, hogy az övé legyen az utolsó szó.

- Aligha engednek felülni, de üsse kavics.

- Lehet, hogy Des nem is szereti a motorokat - jegyezte meg Tessa nagyi.

- Az FBI-nál minden létező közúti járművet meg kellett tanulnunk vezetni - vigyorgott Nate. - Az én kismadaram kitűnően és gyorsan vezet, ha kell, bár kétségtelenül utálja az oktalan száguldozást.

- Beszari! - álcázta köhögésnek a véleményét Trace.

- Hallottam ám! - fenyegette meg az apja. - Még nem vagy hollywoodi ikon, csak egy kis dugó. És akkor sem beszélhetnél így anyáddal!

- Jól van, bocs, Anya! - tartotta fel a kezét a lány. - Bocsánatot kérek. Azért, hogy meghallottad.

- Tudod mit, te kis istencsapása? Evés után azért is elviszlek motorozni!

- Ajaj! - nevetett fel jóízűen Nate. - Te még csak nem is sejted, mi vár rád, kislányom! Felpiszkáltad az alvó anyaoroszlánt. Kösd fel jól a fehérneműt!

- Nagyon vicces vagy, Apa!

- Én jót fogok mulatni - vigyorgott rá kihívóan az apja.

*

Szegény Tessa nagyi oda se mert nézni. Des valahogy elintézte, hogy kapjanak kölcsönbe egy  pöpec motort a kétkerekű lovagoktól. Nem árulta el a titkát, de bizonyára megkönnyítheti a kérés teljesítését, ha egy egynyolcvan magas, egész estét betöltő lábakkal rendelkező, szőke bombázó kéri azt. Kaptak kölcsön két sisakot, azután Des gázt adott, és Tracy nem győzött kapaszkodni és visítani. Iszonyúan élvezte az egészet.

- Na, hát lehet ezt a nőt nem szeretni? - pillantott körbe büszkén Nate.

- Jó az ízlésed, Apa! - füttyentett elismerően Josh.

- Gratulálok, haver! - veregette meg a vállát a nagydarab, hosszú hajú, skandináv fickó, aki Larsként mutatkozott be, és kölcsönadta kicsit a motorját. - Pusztító a csajod! Lehet, hogy valójában viking, és Vörös Erikkel jött Amerikába?

- Simán kinézem belőle - vigyorodott el Nate, és kezet nyújtott Larsnak. - Kösz a segítséget!

- Nincs mit. Ez a látvány mindent megér. Nincs is szebb annál, mint egy dögös nő egy dögös moci nyergében. Már bocs, haver. Úgy látom, a lányotok is élvezi.

- A fene se gondolta volna, hogy Tracynek is benzin folyik az ereiben.

- Volt kitől eltanulnia, fiam - csatlakozott hozzájuk Ted is. - Ez alapvető a családunkban.

- Beszélj a magad nevében! - dünnyögte a felesége.

*

- Ez oltári volt, Anya! - lelkendezett még mindig Tracy. - Hű, a büdös mindenit! Ezt hol rejtegetted eddig?

- Szánalmas, amikor az embernek a saját gyerekét kell lenyűgöznie, hogy ne nézze begyepesedett öregasszonynak - rázta hátra a sisak alatt teljesen összekócolódott szőke haját Destiny.

- Aha, öregasszony... - morogta a lány, és nem kerülte el a figyelmét, hogy a motoros mutatványa után hány pasi bámulta meg Des előbbi mozdulatát. - Ezennel ünnepélyesen bocsánatot kérek tőled. Eskü, hogy soha többé nem nevezlek annak, amit hallani véltél.

- Éljen, egy ötperces ígéret!

- Talán kitart az hat percig is. Menő csaj vagy, Anya! Tessék, még bókolni is tudok.

- Köszönöm, művésznő!

- Tetszik ez a piknik. Mondjak valami cikit?

- Mondd! Vagy ahogy Jack papi mondaná: Oszolj! Mármint: Ó, szólj!

- Ha-ha... Ettől függetlenül irtóra büszke vagyok ám, hogy te vagy az anyukám!

- Részemről a megtiszteltetés. És - mint tudod - én is nagyon büszke vagyok rád, hogy te vagy a lányom, Trace. Sose feledd, hogy amit ma tettem, az egyfelől persze nagyon menő, másfelől azonban értelmetlen hősködés, amit nem engedhetsz meg magadnak, ha anya vagy, és gyereked van.

- Én ezt nem értem.

- Sebaj. Majd megtanulod. Én is minden nap tanulok valami újat veled. Éppen ettől szép az élet. Tőletek, a családomtól.

Lassan visszaindultak a többiekhez. "Vajon büszke lennél rám, ha most látnál, Naomi? Cikinek tartanád, ha kimondanám, hogy imádok élni?" - gondolta Des.