- Hallottad? - zuttyant le Rose Whitman a kávézóbeli törzshelyére, a pult előtt álló egyik bárszékre.

- Aligha! - nevetett fel hisztérikusan Amanda, a gyerekkori legjobb barátnője. - Kezdem már teljesen feleslegesnek érezni itt magam!

Amanda kiborulása valahol érthető volt. Emberemlékezet óta ő számított a város legnagyobb pletykafészkének, aki mindent is tudott mindenkiről, akár megtörtént az, akár nem, de az utóbbi időben, ha Rose így kezdte a mondandóját, arról egészen biztosan most fog hallani először. Amandát rettenetesen zavarta ez, Rose pedig talán észre se vette, vagy pedig nem érdekelte, csak élvezte azt, hogy a polgármester feleségeként sok mindent tudhat első kézből, amit rajta kívül senki más.

- Visszajön! - újságolta lelkesen Rose, oda se hederítve Amanda fancsali képére.

- Kicsoda? - sóhajtotta a barátnője.

- A királylány. Jövő hétvégén. Állítólag hozza az egész pereputtyát is.

- Mi közöm hozzá? - vont vállat Amanda durcásan. - Úgyse nálunk száll meg. A Collins Hotel nem elég jó neki. Úgyis Sally panziójába mennek.

- Ne csodálkozz, hiszen barátnők, és ők a kis Sam keresztszülei is.

- Csak tudnám, hogy' a fenébe barátkoztak így össze!

- Az rejtély - vont vállat Rose.

- És állófogadást is kell rendeznetek őfelsége tiszteletére?

- Szó sincs róla. Robert tervezett ugyan valami kis ünnepséget a városházán, de Destiny mondta, hogy nem akar semmiféle felhajtást. Meglepően szerényen viselkedik egyébként. Kivéve, ha üzleti ügyekről van szó, akkor kőkemény tárgyalópartner.

- Persze mindenki hajbókol neki...

- Azt talán nem - ingatta a fejét Rose. - Mindenesetre tagadhatatlan, hogy a pénzének köszönhetően sokat fejlődik a városunk. Te is látod, Amanda. Sőt, a családod is kapott fejlesztési támogatást tőle a hoteletekre, nem csupán Sally.

- Tudom - sóhajtott Amanda. - Csak nem jó érzés a lekötelezettjének lenni.

- Fogd fel érdekházasságnak - tanácsolta a barátnője. - Robert távlatokban gondolkodik, a közösség érdekében, és ehhez Destiny Faith-en át vezet az egyik út. Meg, bevallom, amióta rendszeres hivatalos kapcsolatban vagyunk vele, kezdek rájönni, hogy nem is olyan rossz ember ő. Talán attól változott meg, hogy családja van.

- Család?! - cicceget Amanda. - Egy elvált pasas, egy mostohafiú, meg egy színesbőrű nevelt lány!

- Jaj, ne legyél már ilyen előítéletes! Ha ő így boldog... Engem nem zavar. És szemlátomást szereti a lányát.

- És ugyanolyan kis sznobot nevel belőle, mint amilyen ő maga is.

- Az már legyen az ő gondjuk - csusszant le a székről Rose, hogy a dolgára induljon. - Szerencsére nem itt élnek. Néha-néha pár napig meg valahogy csak elviseljük őket.

*

- Isten hozott! - ölelte át boldogan Sally Tracyt, Nate-et, végül indokolatlanul hosszan Dest.

- Egy icipicikét a Mercedes Benz is - motyogta Destiny.

- Hello, Owen! - üdvözölte Nate Sally férjét, és a két férfi melegen kezet rázott. - Hogy áll a Green Bay?

- Jobban, mint a Patriots! - vigyorgott Owen. - Mi újság az FBI-nál?

- Csak a szokásos, hétköznapi államtitkok.

- Szia, Sam! - csapott le Tracy a kisfiúra, és összepuszilgatta, amit az megadóan tűrt. - Sokat fogunk ám játszani, míg itt vagyunk.

- Hát, Samuel fiam, komoly tanítómesterre leltél - simogatta meg a gyerek fejét Owen. - Vigyázz rá, Trace!

- Tudod, hogy vigyázok, Owen bácsi.

- Tudom.

Tracy ki is vitte magával az udvarra Samet, és hamarosan már behallatszott a gondtalan kacagásuk.

- Akartok enni? - kérdezte Sally.

- Majd ha a gyerekek kijátszották magukat - intett Des.

- Mikor lesz a városházi fogadás?

- Sohanapján, Sal. Hozzátok jöttünk, gondoljon bárki bármit. Holnap leülünk azért Roberttel és a városi tanáccsal egyeztetni, meg néhány jelentősebb vállalkozóval, átbeszélni az újabb fejlesztési ötleteket.

- Na, szép! És engem meg sem hívtok?! - méltatlankodott játékosan Sally.

- Te vagy a legjobb barátnőm, és veled mindig, mindenkinél előbb, közvetlenül beszélünk meg mindent - mutatott rá Des. - Mit is sérelmezel akkor pontosan? Ők csak álmodhatnak arról, ami számodra mindennapi valóság. Három embernek van meg a városban a közvetlen üzleti telefonszámom, a többieknek be kell érniük az asszisztensemmel. Te és Owen ismeritek egyedül a privát elérhetőségeimet. Ne mondd, hogy elhanyagollak.

- Ne haragudj!

- Te meg ne hülyéskedj, Sal. Mondtam már neked, hogy rád nem tudnék haragudni, és nincs is miért.

- Hallottad a hírt? - terelte másra a szót Sally.

Még mindig zavarba hozta egy kicsit, ha Des erről beszélt, pedig már rég tudta az okát, és voltaképpen nem is volt ebben semmi rossz. Kicsit talán hízelgett is a lelkének, hogy a barátnője egykor romantikus érzéseket táplált iránta. Destinyt ismerve ezt ma már kifejezetten megtisztelőnek érezte. Jó érzés volt arra gondolnia, hogy ő, az akkoriban jelentéktelen kis Sally White volt Des életének első szerelme.

- Miféle hírt? - zökkentette ki gondolataiból Des dallamos, mély hangja.

- Amandát és Jeffet. Állítólag összejöttek pár hónapja. Biztos sokat ihattak. Együtt gyűrték a lepedőt néhány hétig, aztán összekaptak valamin, és azóta szóba se állnak egymással, Jeff pedig ki van tiltva a kávézóból és a hotelből.

- Csodálkozom, hogy Amanda egyáltalán kezdett a sráccal. Régen se csípte különösebben.

- Amanda senkit se csípett igazán - vont vállat Sally. - Csak megjátszotta magát mindenki előtt. Újabban engem se csíp annyira, hogy versenytársak lettünk.

- Sajnálom. Hiszen jó barátnők voltatok.

- Ő és Rose voltak a gyerekkori barátnőim. Rose-zal még mindig jóban is vagyunk. Csak megváltoztunk időközben. Felnőttünk. És rájöttem, hogy a régi barátaim nem annyira tökéletesek, és a legjobb barátom valójában éppen az, akit régen ki nem állhattam, mert hittem a látszatoknak és az előítéleteknek. Olyan sokszor ítélünk meg másokat tévesen. Jó leckét kaptam az élettől.

- De te legalább túlléptél az előítéleteken, Sal. Jó ember vagy. Látod, nem véletlenül szerettem beléd tinédzserként.

- Zavarba akarsz hozni, Des?

- Persze! - mosolyodott el Destiny lágyan. - Imádom nézni, amikor elpirulsz.

*

Amanda mogorván tett-vett. A kávézó sem ment már olyan jól, mint régebben. Lehet okolni a gazdasági nehézségeket, a konkurenciát, akármit, a tény attól még tény maradt. Bezzeg Sally egyre sikeresebb... Ráadásul az a hülye Jeff is! Tényleg jó volt az ágyban, de legalább akkora az egója, mint a szerszáma, ha nem nagyobb. Már bánta, hogy belement ebbe az egészbe. Józanul biztosan nem került volna rá sor. Csak éppen a padlón volt érzelmileg: se normális párkapcsolat, és az üzlet is visszaesett.

Az ajtócsengő csilingelésére kapta fel a fejét. Végre egy új vendég! Azután a belépő láttán le is lohadt a lelkesedése.

- Szia, Amanda! - szólította meg a nyugodt, mély hang.

- Hello, Destiny. Mit adhatok? - kérdezte fáradtan.

- Lepj meg valamivel.

- Tessék?

- Azt hallottam, egy zseni vagy, ha kávéról van szó. Kíváncsi vagyok. Légy szíves, készíts nekem valami különlegesen finomat. Engedd szabadon a fantáziádat.

- De ez...

- Kérlek.

Amanda egy lemondó sóhajjal nekilátott. Kicsoda ő, hogy ellentmondjon a nagyságos Faith kisasszonynak? Destiny állítása igaz volt: Amanda imádta a kávét. Számára több volt ez egy egyszerű italnál, sokkal több. Maga volt a szenvedély.

- Tessék - tette le a csészét a mindig elegáns szőke nő elé.

Destiny lassan belekortyolt. Látható élvezettel ízlelgette.

- Szeretem a csokoládét - mormolta.

- Emlékszem - bólintott Amanda.

- Köszönöm - nézett a szemébe a szőke. - Tényleg kreatív és tehetséges vagy. Ez nagyon finom.

- Kösz.

- Hogy megy sorod?

- Láthatod - intett körbe fanyarul Amanda. - És bizonyára hallottál már rólam és Jeffről is.

- Sok mindenről hallok - kortyolt a kávéjából Des. - De nem minden igaz, amiről szól a szóbeszéd. Te is hallottad, hogy Destiny Faith egy másokat lenéző, beképzelt, gazdag, sznob kurva, ugye?

- Mit akarsz?

- Elmondani, hogy nem minden az, aminek látszik, és nem mindig azok vagyunk, akinek mások látni akarnak bennünket. Azt is, hogy nem mindig reménytelen kitörni ebből a körből.

- Ezért jöttél ide, hogy ezt a fejemhez vágd?!

- Nem. Beszélgessünk, Amanda.

- Miről akarsz beszélgetni?

- Van számodra egy ajánlatom.

- Miféle ajánlat?

- Üzleti. Te imádod a kávét. Én is. Te jól is csinálod. Mit szólnál egy saját kávézólánchoz a környéken?

- Micsoda?

- Jól hallottad - emelte rá komoly tekintetét Destiny. - Tisztelem a tehetséget és a szenvedélyt. Benned mindkettő ott van. Ezt becsülöm, ha szakértelemmel és elhivatottsággal párosul. Tudom, hogy te öröklöd majd a szüleid üzletét, de addig is ajánlok neked egy sajátot. A kávézó a te igazi világod. Abban tudsz a legjobban kiteljesedni. Lehetőséget kínálok neked erre.

- Miért?

- Mert soha nem késő, Amanda.

- És mit szólna hozzá Sally?

- Ez a kettőnk dolga, Amanda. Senkinek semmi köze hozzá. Gondold végig. Tudod jól, hogy mi mindent adhatok a városnak. Neked is megadhatom a saját álmaidat. Nem várok érte semmit, csak korrekt üzleti partnerséget. Tisztességet és kölcsönös tiszteletet. Bizalmat. Szerintem egyik sem lehetetlen.

- Mit akarsz igazából? Mi a hátsó szándékod?

- Nem tudom, találd ki te - állt fel Des. - Semmit sem muszáj. Gondold végig nyugodtan. Ha érdekelne, vagy kérdéseid lennének, a héten itt vagyunk. Itt van a telefonszámom is, ha szükséged lenne rá.

- Mi lenne ebben a jó neked? - kérdezősködött tovább feszülten Amanda.

- Ki tudunk találni egy olyan üzleti modellt, amivel mindketten jól járunk. Kérdezd meg nyugodtan az ismerőseidet a városban, akikkel már együtt dolgozunk. Ők elmondhatják a tapasztalataikat. Nézd, nem kell barátoknak lennünk. Az üzletben pedig mindig korrekt vagyok, ha a másik fél is az. Te döntesz, Amanda. Szia.

Amanda magára maradt a kávézóban, a második otthonában, amit annyira szeretett, és percek múlva is csak a fejét csóválta hitetlenkedve. Ez lehetetlen. Ez valami csapda.

*

Nagyjából egy hónappal később új pletyka kezdett el terjedni a városban, mint a futótűz, vagy a búvópatak: "Hallottad? Destiny Faith megvette Amanda Collinst is!".

Amanda közben élete legnehezebb döntésének következményeit nyögte. Megfordult a fejében, hogy visszacsinálja az egészet. De nem vitte rá a lélek. Az álmai nem engedték. Amikor végül, keserű szájízzel elfogadta Destiny ajánlatát, és a szőke felvázolta neki az elképzeléseit, Amanda ledöbbent. Olyan távlatok és lehetőségek villantak fel a lelki szemei előtt, amikről korábban álmodni sem mert. Destiny Faith pedig tálcán nyújtotta át ezeket neki. Az ismerőseitől közben már megtudta (óvatosan kitudakolva), hogy ezek nem üres ígéretek, hanem számtalanszor bizonyított üzleti tények.

- Miért? - kérdezte újból, még mindig értetlenül, mikor aláírták a megállapodást.

- Azért, mert mindenki megérdemelhet egy második esélyt - felelte rejtélyes kis mosollyal Des. - A többi meg majd menet közben kialakul.