- Honnan tudjuk, ki a lelki társunk? - tette fel a szokásos könnyű esti kérdését Tracy, és szemlátomást válaszra várt.

- Fogalmam sincs - felelte bizonytalanul Des.

- Neked nem volt lelki társad?!

- Talán Brian? - segített be készségesen Nate.

- Brian? - Destiny felröhögött a feltételezés hallatán. - Ja, ő biztosan az volt. Egy kezdő drogdíler?

- Egy drogdílerrel randiztál?! - háborgott Tracy.

- Honnan veszed ezt a butaságot? Dehogy randiztam vele! Csak barátkoztunk az iskola számkivetettjeiként. Meg egyszer csókolóztunk.

- Mi?! - bámult rá elkerekedett szemekkel a lánya.

- Most mi van? Búcsúzásképpen történt. Különben is, beszéljünk csak Nate-ről!

- Nekem nincs miről mesélnem - dőlt hátra lezseren a széken a férfi. - Én rögtön tudtam. Jó, nem azonnal, de viszonylag hamar ráéreztem, hogy te vagy a lelki társam, Des.

- Ezzel nem tudok vitatkozni - mosolygott rá gyengéden Destiny. - Talán számomra is az voltál, bár mindig a legjobb barátomként emlegettelek.

- De honnan tudtad? - faggatózott tovább Tracy.

- Nem tudom, ezt csak érezni lehet - vont vállat a nevelőapja. - Teljesen egy hullámhosszon vagytok, szavak nélkül is értitek egymás gondolatait, meg ilyenek. Nincs rá definíció.

- Mi nincs rá?

- Szabály, ami mindig érvényes - segítette ki Destiny. - Ha így vesszük, akár Naomi is lehetett a lelki társam. Vagy az utóbbi években Sally. Sosem töprengtem rajta.

- De miért nem?

- Mert szerintem nincs jelentősége.

- Hogy mondhatsz ilyet? - háborodott fel a kislány.

- Nem azért barátkoztam a barátaimmal, mert lelki társat kerestem. Azért barátkoztunk, mert szeretem őket. Ennyi.

- Hm, szerintem nekem Nainika a lelki társam - töprengett hangosan Tracy. - Igen, az lesz. Elhívhatom egyszer hozzánk?

- Miért ne hívhatnád? - csodálkozott Nate. - Azt hívsz meg, akit csak akarsz, amíg nem csináltok disznóólat a házunkból, illetve nem köztörvényes bűnöző az illető. Ebben ne vegyél példát Desről.

- Brian nem volt bűnöző, amíg barátok voltunk! - torkollta le Des. - Talán nem is válik azzá, ha barátok maradtunk volna.

- Azért, mert te angyal vagy, ő még nem vált volna azzá.

- Brian nem volt se gonosz, se született bűnöző. És én sem vagyok angyal.

- Ez igaz - jegyezte meg Tracy.

- Ezzel vitába szállnék - mondta vele egy időben Nate, majd észbe kapott, hogy mit is mondott a lánya. - Mi van? Te most beszóltál a nevelőanyádnak?

- Hát, az angyalokat másmilyennek képzelném - feleselt a lány.

- Azt hiszem, rád férne egy kis nevelés.

- Azzal már elkéstél. Maholnap tíz éves vagyok.

- Szegény Trace! Nyakadon a nyugdíj - szólt közbe ártatlan arckifejezéssel Des. - Inkább azt találjuk ki, mivel vendégeljük meg Nainikát. Valami eredeti indiait szeretne (amit úgysem tudok megfőzni), vagy megfelelő neki egy finom amerikai, esetleg olasz ebéd? Mert a lelki társaknak is szükségük van testi táplálékra.

*

- Jó napot, Mr. és Mrs. Mancuso! Nainika Chandra vagyok - köszönt illedelmesen a fekete hajú kislány. Tracy jól mondta, valóban gyönyörű szempárral áldotta meg a teremtő.

- Isten hozott minálunk! - üdvözölte Nate.

- Még kell némi idő az ebédnek - mosolygott rá a vendégre Des. - Addig menjetek csak fel, Trace megmutatja a birodalmát.

- Gyere! - ragadta karon a barátnőjét Tracy, és együtt feltrappoltak az emeletre. - Ez itt a rezidenciám.

- Szép - pillantott körbe Nainika. - Szerinted..., nem voltam nagyon béna odalent?

- Miért lettél volna az?

- Hát, én csak egy egyszerű indiai lány vagyok, akinek az apukája nem csillagász, nincs maharadzsa a rokonságban, nincs elefántunk, és nincs családi éttermünk se. Mindezek nélkül igazából kicsit unalmasak vagyunk.

- És ezt csak most mondod?! - hüledezett Tracy kuncogva.

- A te szüleid mivel foglalkoznak?

- Az igaziak, vagy a nevelőszüleim? - kérdezett vissza Trace, csak a miheztartás végett. - Az igazi apám drogdíler volt, és lelőtték egy bandaháborúban. Az igazi anyukám egy narkós prostituált, bármit is jelentsen az, hogy "narkós". A nevelőszüleim meg... Des sikeres üzletasszony, Nate pedig FBI ügynök. Az igazi nagyszüleimet sosem ismertem. Nate oldaláról a mostoha-nagyszüleim tanárok. Des igazi szülei már nem élnek, így az ex-barátnője, Naomi szülei lettek az ő pótszülei, és így az én újdonsült pót-nagyszüleim.

Nainika tátott szájjal bámulta. Azután halvány mosoly jelent meg az arcán.

- Azt hiszem, így már nyugodtan lehetünk legjobb barátnők, és lelki társak.