- Kölcsönvehetem valamelyik ruhádat, Des?

 - Miért ne vehetnéd, Naomi? Ott vannak a szekrényben. De mit is szeretnél velük pontosan? Aligha hiszem, hogy bármelyik is jó volna rád, hiszen más a testalkatunk, és jóval magasabb is vagyok.

 - Kellett neked ilyen nagyra nőni?!

 - Ez aligha rajtam múlott - kuncogott Destiny. - Nyugodtan azt csinálsz velük, amit csak akarsz. Tudod, hogy mindenem a tiéd.

 - Te egy angyal vagy! - morogta az orra alatt Naomi, hogy Des lehetőleg meg ne hallja.

Pedig komolyan gondolta. Legyen bármilyen nyálas és közhelyes is, de pontosan annak tartotta a szíve mélyén a párját. Egy angyalnak, aki megváltoztatta az életét. A kapcsolatuk kezdetén nem is számított erre, ám azóta Destiny beitta magát a bőre alá, a lelkébe és a szívébe. A szeretetével, a gondoskodásával, a gyengédségével, az egész lényével. Nem volt fogható Naomi egyik korábbi kedveséhez sem. Azok a lányok a nyomába sem értek ennek a szőke, viking istennőnek.

 - Nincs egy normális göncöd se?! - morgolódott a kávébarna bőrű lány, a szekrényben turkálva.

 - Mi a bajod velük? - sóhajtotta egy elfojtott mosollyal Des.

 - Az, hogy rohadt drága és elegáns mind! Nem tudsz egy francos tréningruhát se venni, ami nem Gucci vagy Versace legalább?!

 - Dehogynem. És nem veszek mindig olyat. Van Nike cipőm is.

 - Pfff! - fujtatott Naomi.

 - Egyáltalán, mihez kellene neked?

 - Meghívtak egy rendőrbálba - nyögte ki Naomi. - Valami összevont farsangi és Valentin napi, tematikus hülyeség. Hozd el a párod, és viseljetek valamit egymás ruháiból. Hogy a fenébe?

 - El szeretnél vinni?

 - Aha - hangzott a válasz zavartan.

 - Miért vagy zavarban? - ölelte át hátulról Des.

 - Mert..., mert nem tudom, hogy szeretnél-e eljönni velem - pirult el Naomi. - Akkor mindenki megtudná, hogy együtt vagyunk, és...

 - Zavarna?

 - Nem! Én büszke vagyok rád, csak mit szólnának mások?

 - Számít ez? - kérdezte halkan Des, és megpuszilta a nyakát. - Szeretlek. És kettőnk közül egyébként is te vagy a bevállalósabb. Ha valóban azt szeretnéd, szívesen elmegyek veled, és megtáncoltatlak.

 - Tudsz táncolni?

 - Jó nevelést kaptam - grimaszolt a szőke lány. - Ha akarod, leszek én a "fiú" a táncparketten.

 - De a ruhák...

 - Muszáj egymás ruháiba bújnunk? Nem öltözhetünk csak egymásnak? Te egy gazdag és sznob örökösnőnek, én meg egy szigorú rendőrtisztnek.

 - Jaj, de vicces!

 - Nem, drágám, ezt úgy hívják: alternatíva.

 - Muszáj folyton okoskodnod? - dörmögte Naomi, kibújva Des öleléséből, majd szembefordult vele, és vágyakozva nézte az arcát és az ajkait, azután lassan megérintette, és közelebb hajolt hozzá. - Legyen így. De most, ha megbocsátasz, legalább fél órán át nem akarok se hallani, se beszélni semmiféle ruháról. Látni a legkevésbé. Csak téged.

Destiny engedelmeskedett Naomi akaratának. Mint szinte mindig. "Te tényleg egy angyal vagy!" - gondolta a barna lány, és a szíve csordultig telt szerelemmel.

*

 - Kölcsönadod egy ruhádat, Des?

 - Mihez, Trace?

 - A suliban farsangi jelmezbál lesz, és szeretnék tündérnek öltözni.

 - Értem. De attól tartok, kicsit nagy lenne még rád.

 - De én akarom!

 - Attól még nem változik át a méretedre, Tracy. És nem tudok varázsolni. Mit szólnál egy kompromisszumhoz?

 - Az mi? - bámult fel rá Tracy.

 - Olyan megállapodás, ami mindenkinek jó. Van egy ötletem.

 - Mi?

 - Mit szólnál hozzá, ha ma este itthon beöltözhetnél tündérnek? Bármelyik ruhámba, amelyikbe csak szeretnél. Csinálok neked szép tündéres frizurát, meg ezüstszínű varázspöttyöket az arcodra, meg egy varázspálcát. Gyönyörű leszel. Le is fényképezlek. Holnap délután pedig elmegyünk, és veszek neked egy ugyanilyen szép ruhát a jelmezbálra, a te méretedben.

 - Jó! - lelkesült fel Tracy, és már rohant is feltépni a szekrény ajtaját.

 - Lassabban, Szélvész kisasszony! - dünnyögte Des, de a nevelt lánya oda se bagózott rá, már a ruhái között turkált a kis kezeivel.

 - Te voltál jelmezbálba'? - kérdezte kotorászás közben Tracy.

 - Voltam. Egyszer.

 - Te is tündérnek öltöztél?

 - Nem. Én egy tündér kísérője voltam - felelte Destiny elmerengve.

Az a jelmezbál, akkor régen, egy csodálatosan szép emlék maradt mindkettejüknek Naomival. És most a kislánya készül jelmezbálba. Hogy múlik az idő! És Tracy is szép lesz, akárcsak egykor Naomi volt. Talán Naomi figyeli most őket a túlvilágról, mosolyog magában, és a szelleme egy kicsit tovább él Tracyben?

Des lopva kitörölt egy könnycseppet a szeméből. Talán Naomi szelleme odafentről vigyáz mindannyiukra, az egész családjára: Tracyre, Josh-ra, Nate-re. "Őrangyallá lettél, szívem!" - gondolta, és a szíve megtelt hálával.

Ebben a pillanatban Destiny Faith is hinni kezdett az angyalokban. Mint tette azt mindenki más - már oly régóta -, aki egy kicsit is jobban ismerte őt.