2.fejezet.

Hát igen. Èn örök èletembe nem voltam úgy igazán szerelmes csak nèhány napos fellángolások.
Ha mar itt tartunk bemutatkozok.
Park Jimin vagyok. 18 èves. Most fogom majd járni az utolsó èvemet a közèpiskolában.

Igazából nem vagyok valami különleges, nem tudok mesèlni semmit magamról. Ezèrt nincsenek barátaim mert unalmas vagyok , gyenge,èrzèkeny ès nèhány ember azt is mondta hogy kegyetlen amit mèg mindig nem tudtam megfejteni hogy mièrt.
Na mindegy.

~Time skip~
~2 ès fèl óra múlva~

-Anyaaa. Mikor leszünk ott?-kèrdezte húgom már 10-dik alkalommal.
-Ne nyafogj folyton! Várd ki amíg megèrkezünk.-mondtam majd újra a tájat tanulmányoztam. Bekapcsoltam egy kis zenèt ès bedugtam a fülembe a fülhallgatót.
Annyira figyeltem a tájat hogy èszre se vettem hogy anya megállt a kocsival.

-Mièrt álltunk meg??-kèrdeztem a füles egyik felett kiszedve .
-Anya most segíteni akarsz nekik?-kèrdezte a húgom.
-Igen segítünk nekik kislányom.Mit tanítottam?-kèrdezte kicsatolta az övet.
-Segítsünk másokon.-mondtuk egyszerre a húgommal.
-De kiknek?!-kèrdeztem mire egyikük  se válaszolt csak kiszálltak a kocsiból ès elmentek egy........... másik kocsihoz?

-Kösz a választ.-morogtam majd kiszálltam a kocsikból ès elmentem egy kicsit távolabb felhívni egyetlen barátomat aki csak is miattam jön Koreába tanulnia .

-Szia Tea. Mizu? Hol vagytok?-kèrdeztem.

-Mi már itt vagyunk. Kollégiumba fogsz járni?

-Nem tudom.-mondtam.

-Majd kèrdezd meg. De mièrt? Ti hol vagytok?-kèrdezte.

-Anya megállt segíteni egy családon mert lerobbant a kocsijuk.-mondtam szememet forgatva.

-Hát jó. Majd írj ha be èrtetek Koreába.

-Okè. Szia.

-Szia.-köszönt el majd le is tette.

Vissza mentem anyáèkhoz akik èp a kocsival bajlodtak . A húgom meg egy fiút akar felszedni aki kb 8 èvel idösebb mint ő?

-Te! Mit mondtam neked? Ne kezd ki olyanokkal akik jóval idösebbek nálad.-mondtam mire szemet forgatva elsètált.

-Bocsán...-nem tudtam be fejezni mert mikor megláttam....te jó isten...mikor lett gyereked?
-Baj van?-kèrdezte.
-Bo.. bocsánat a húgom miatt. Otthon már van pasija de neki nem elèg egy.-mondtam mire felnevetett ès erre nekem is mosoly szökött a számra.
-Jimin.-mondtam a kezemet nyújtva.
-Jungkook............



Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top