Egy újabb reggel. Újabb 4 óra.

Anyámmal èlek mert apám elhunyt mikor 10 èves voltam.
Anyu mindig más-más országokban kap munkát így mindig költöznünk kell.
Elsőre nagyon fájt hogy ott kelet hagynom a barátaimat meg a szülő városomat.
De mostanra már meg se kottyan.

Ma megint költözünk. Koreába. Vagyis új iskola, új város, új barátok ami számomra a legnehezebb mert nem vagyok valami társasági ember.

Van egy húgom a neve Park Rose.
Ő mèg csak 9 èves de már most többet tud a szerelemről mint èn.
Ha már így a szerelemnèl tartunk.
Nem volt egy párkapcsolatok se mivel hogy èn a fèrfiakhoz vonzódok. De mèg egy embert se ismertem aki ugyan ilyen lenne mint èn....meg hát ki szeretne egy olyan ocsmány lènyt mint èn?
Nem tudom hogy mit hiszek. Majd jön valaki aki megvèd az iskolákban meg a külvilágtól?