Arina Moretti

2024.05.26.

Montoggio

A bejárati ajtón belépve tompán jóízű nevetés hallatszott. A cipőinket levéve a nappalin keresztül a hátsó udvarra nyíló terasz felé mentünk, Arthur végig mögöttem volt. A házat majdnem teljes sötétség borította, csak a konyha hangulatvilágítása és a teraszon égő szúnyogirtó gyertyák kellemes fénye adott némi világosságot. Az üvegajtóhoz lépve mély levegőt vettem, majd lassan kifújva azt kinyitottam az ajtót. Az arcomra igyekeztem lágy mosolyt varázsolni a fáradtságom ellenére is, de egyértelműen féltem, mi lesz a barátom reakciója a teraszon ülő fiatal férfi látványára. 

A fogadtatásunk meglehetősen vegyesre sikeredett, mit ne mondjak.

- Szép estét mindenkinek! - köszöntünk Arthurral kórusban, ahogy átléptük a küszöböt.

- Szia Édesem! Már azt hittem, sosem értek ide. - édesanyám majd' kicsattant a boldogságtól.

- Arina, Kincsem! Örülök, hogy hazaértetek. Arthur. - bólintott neki apa. Tudom, hogy csak kívülről akar szigorúnak tűnni és, hogy egyre közelebb áll ahhoz, hogy megbocsátson a fiúnak. Vagyis nem tudom, csak megérzés, de nekem azok az esetek többségében bejönnek.

- Arthur, hadd mutassam be neked az egyik kedves barátomat, Alexet. Alex, te pedig már hallottál Arthurról. 

- Bőven, a híred már jóval megelőzött. Alexander Russo vagyok. - a két férfi egymással farkas szemet nézve fogott kezet. A levegő érezhetően megfagyott. Valószínűleg a szüleimnek is ezen a ponton esett le, hogy az elmúlt hónapok egy igen fontos személyének létezését hallgattam el a gyermekem apja elől. 

- Arthur Leclerc. Kár, hogy én nem mondhatom el ugyanezt. Mia Principessa, beszélhetnénk? - kérdezte kihangsúlyozva a becenevem előtagját és tekintetével az emeleten lévő szobám felé sandított.

- Persze, úgyis fel akartuk vinni a táskáinkat. Pár perc és itt vagyunk. - Arthur elindult előttem, kézenfogva vezetett. Ismerte a járást a házban, nem kellett aggódnom attól, hogy nem tudja, merre kell mennie. A táskáinkat felnyalábolva talán túlságosan is céltudatosan húzott maga után. 

- Befejeznéd? - kérdeztem, mikor idegesen kinyitotta előttem a szobám ajtaját. 

- Mit? - vágott vissza egy kérdéssel flegmán.

- A féltékenykedést. A vak is látja, mennyire frusztrál a jelenléte... alig két perce vagy vele ugyanabban az épületben és már ki vagy akadva rá.

- Csak egy barát? 

- Igen. Az az ember, aki nem csak munkát adott nekem, hanem a lelki támaszom is volt, amíg te otthon ültél és a sebeidet nyalogattad. És kurvára örülnék, ha nem kezdenél el balhézni, senkinek nem hiányzik.

- Nem nyalogattam a sebeimet, te voltál az, aki se szó, se beszéd ott hagytál és fél évig azt sem tudtam, élsz-e vagy valami baj történt veled. - arca grimaszba fordult, az ablakon besütő holdfényben megcsillantak Arthur enyhén könnyes szemei.

- Rémlik, hogy közölted velem, hogy vetessem el a közös gyermekünket? - suttogva is alig voltam képes kiejteni ezeket a szavakat. Kezeim automatikusan a gömbölyödő hasamra csúsztak.

- Hányszor fogod még felhozni ezt? Azt hittem, megbocsátottál...

- Megbocsátottam, de elfelejteni soha nem fogom. Ahhoz túlságosan fájt... 

- Szeretném visszavonni minden akkori szavamat és tettemet. Bármit megtennék, hogy jóvá tegyem... - homlokainkat egymásnak döntve hagytam, hogy könnyeim útnak eredjenek.

- Tudom. Egyenlőre elég, ha megbízol bennem. Alex egy barát, nem volt több és nem is lesz. Egy nehéz időszakban találtunk egymásra, mindkettőnknek segítségre volt szüksége. Arthur, Alex nemrég özvegyült meg, van egy kislánya... Én pedig veled akarok összeköltözni és azt szeretném, ha veled nevelhetném fel a kisbabánkat.

- Köszönöm, Mia Principessa. - lágy csókot hintett a homlokomra, majd a szám sarkába, végül hagyta, hogy ajkaink összeforrjanak. 

...

Kedves Mindenki!

Charles mai sikerének örömére hoztam ezt az extrán rövid, de annál"romantikusabb" részt. Igazán sajnálom, hogy az elmúlt hónapokban nem publikáltam, de nagyon tele volt a naptáram vizsgákkal és versenyekkel, emellett pedig maximalistaként az iskolában is igyekszem a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. Az elkövetkezendő hetekben remélem, hogy gyakrabban lesz új rész, ezt egyben magamnak is ígérem.

Jó olvasást Nektek!

H. <3