Arthur Leclerc

A számomra igen rövid futam után az égvilágon semmi kedvem nem volt elmenni bulizni, de tisztelem Olliet annyira, hogy megünnepelem vele a sikerét. Sokkal szívesebben maradtam volna a hotelszobában Arival és... 

Belekortyoltam az előttem félig megtöltve álló kristálypohárba, majd a velem szemben helyet foglaló orosz pilótára néztem. 

- Robert... - pillantott rám. - Menyi ideje ment el? - utaltam Arira. A karórámat Monacoban felejtettem, a telefonom akksija pedig az érkezésünk után nem sokkal később megadta magát, így a képernyőre koppintva csak az arcom tükrőzödött vissza a fekete háttéren. 

- Majd' fél órája. 

- Megyek, megkeresem. Nem létezik, hogy ennyi idejig tartson...

Felálltam az asztaltól és a mosdók, valamint a barátnőm keresésére indultam. Átvágtam a táncoló tömegen. Sok ismeretlen arc tűnt fel a Ferrari munkatársak között, de nem igazán foglalkoztam vele. Amikor odaértem, a személyzeti helyiségből egy a bár logójával ellátott pólós, velem egykorú srác lépett ki.

- Bocs, nem láttál erre egy kb ilyen magas, barna hajú lányt, világoskék ruhában? - mutattam a kezemmel Ari magasságát.

- De, pár perce ment be abba a helyiségbe - intett fejével a szemközti ajtóra. 

- Mégis minek ment oda? - kérdeztem értetlenül.

- Nem tudom, de nem volt egyedül és nem is úgy nézett ki, mint aki mindenáron be akar menni oda. - ennek hallatán a szemöldökeim a homlokom közepére szaladtak. A fejemben bevillant a történet, amit Ari mesélt az előző pasijáról. Minden eszembe jutott, a szituációról, arról, hogy mit kellett átélnie és arról is, hogy hogyan reagált annak a féregnek az üzenetére. Nem akartam a legrosszabbra gondolni, mégis megtettem, mert nem találtam más ésszerű magyarázatot a csávó sztorijára. És ezzel együtt előbújt a védelmező énem, ami nem hagyta, hogy ne keressem meg  

- Úgy érted, hogy berángatták oda?

- Igen.

- És nem akartál esetleg csinálni valamit? - kérdeztem teljesen felháborodva.

- Nem az én dolgom, hogy mit csinálnak odabent. És különben is, neked mi közöd hozzá?!

- A lány a barátnőm, a kurva életbe már! Egy perc és itt vagyok, ne mozdulj, és nyitsd ki nekem ezt a kurva ajtót! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon a csávónak.

- Személyzeti helyiség, nem nyitom ki boldog-boldogtalannak!

- Nyitsd ki, nem mondom mégegyszer. Vagy, ha baja esik, beperelem ezt az egész kócerájt veled együtt és olyan ügyvédet szerzek, aki az utolsó eurót is kiharcolja a bírótól! - és visszarohantam az asztalhoz, intve az orosznak, hogy kövessen. A pincér még mindig az előbbi helyén állt megrökönyödve. A szobában sötét volt és italos rekeszekkel volt telepakolva a falak mentén és a polcokon. A végéből egy ajtó nyílt, amin keresztül az utca gyér világítása kúszott be, árnyékot adva annak a rengeteg üvegnek. Automatikusan az ajtó felé mentem, nyomomban Roberttel. Kilépve a hűvös éjszakai levegőre azonban kellett pár pillanat, mire felfogtam, amit láttam. Pár méterrel az ajtótól, az egyik lámpa fénye alatt két alakot. Ari hátrálni próbált, de a nála jóval magasabb alak, akinek csak a háta látszott, szorosan követte, amíg a lány háta a lámpaoszlopnak nem ütközött. A fejem köré leszállt az a bizonyos lila köd, gondolkodás nélkül rohantam feléjük. A pólójánál fogva rántottam magam felé a velem egymagas csávót.

- Mi a faszt képzelsz magadról és mit csinálsz vele?

- Jöttem, hogy szórakozzak egy kicsit a barátnőmmel. 

- Már megbocsáss, de esetleg bemutatnád nekem is a barátnődet? Lehet, hogy félreértettem a helyzetet. - szóltam gúnyosan és közben a szememmel intettem Arinak, hogy induljon el lassan Robert felé.

- Itt áll mögöttem. Arina, drágám! - szólt negédes hangon a lánynak, aki már nem állt mögötte. Az az öntelt tuskó pedig még mindig tartotta velem a szemkontatust.

- Meg ne haragudj, de kétlem, hogy Ő a te - hangsúlyoztam ki az utolsó szót - barátnőd lenne. Azt hiszem, lemaradtál pár dologról, de szívesen elmagyarázom, ha efelől bármi kétséged merülne fel.

- Hallgatlak. 

- Fabio, ugye így hívnak?

- Így. Eljárt a szád, Édesem? - a hátamon futkosott a hideg attól, hogy minek nevezte az olasz lányt.

- Nagyon tévedsz. Arina az én barátnőm, és ha jól tudom, évekkel ezelőtt szakítottatok, csak még mindig nem fogod fel. - amint kimondtam, a csávó ökle az arcomon landolt. A levegő egy pillanatra a tüdőmben rekedt és éles fájdalom nyilallt az orromba. A fejemben megszólalt a vészcsengő, de annak ellenére is visszaütöttem és nem kíméltem. Hátratántorodott, az orrából azonnal kicsordult a vér. Egy perccel később már mindketten a földön fekve próbáltuk legyűrni a másikat, hol én voltam felül, hol az a féreg. Néha megszédültem, de köszönhetően annak a hatalmas adrenalin löketnek, amit a helyzet adott, semmit nem érzékeltem belőle. Robert megpróbált szétszedni minket, sikertelenül. Néhány perc múlva piros és kék fények tűntek fel az utca végéről, szirénázás kíséretében. Egy rendőrautó állt meg nemsokkal Roberték mellett, amikor minden elsötétült körülöttem. 

...

Egy extra rész a mai dupla McLaren dobogó emlékére!🧡🧡🧡

Jó olvasást Nektek!🫶🏻

TikTok: hqnna.writer