Arthur Leclerc
2021. december 31.

- Arthur, merre vagy? - szólt bele a telefonba Charles.

- Elugrottam bevásárolni meg anyához sütiért az esti buli miatt. Miért?

- Feljöttem a lakásotokra. Gyere ide, beszélnünk kell. - közölte és kinyomott.

- Bocs anya, mennem kell, Charl nagyon akar valamit. Köszi a sütiket.

- Szia Édesem, holnap hívj fel vagy gyere át, ha kijózanodtál.

Elhagytam a kertesházat, ahol mind a hárman felnőttünk, bevágódtam a fekete Alfa Romeomba. Leálltam a feljáróról és a gázra tapostam. Remélem, hogy Charlesnek jó oka van hazarángatni. Sietősen mentem a társasház bejárata felé. A lakásom nyitott ablakából hangos mondatfoszlányok szűrődtek ki.

- Mi a fasz?! - hallottam Charles hangját. - Mi az, hogy ne szóljak neki?! Hallod te magad egyáltalán? Vagy komolyan ennyire hülyének nézed?

Beütöttem a kódot és rohantam fel a lépcsőházban az első emeletre. A nyitott ajtóban egy idegen srác állt, szeme alatt egy nagy vörös folttal és a földet pásztázta. Haja kócos volt és fordítva vette fel a pólóját. A nappaliban a kanapén Myriam ült, kisírt szemekkel, a bátyám háttal a konyhapultnak támaszkodott karbatett kézzel. Értetlenül néztem körbe.

- Na jó, most valaki mondja már el, hogy mi a fasz történt! - mertem remélni, hogy nem az, ami először bevillant az agyamban. - Te mit keresel itt? - fordultam a srác felé értetlenül.

- Myriam? Elmesélnéd, mi történt, mikor ideértem? - kérdezte gúnyosan a testvérem a barátnőmet, aki kis idő után szipogva válaszolt.

- Én... Én... Én lefeküdtem Noahval. Nagyon sajnálom.... És nem akartam, csak úgy megtörtént...

- Csak úgy megtörtént? Chh... Ezt te sem gondolod komolyan. - kérdeztem Myriamet teljesen kikelve magamból. - Most először? - az utolsó kérdésem már a srácnak intéztem, aki még mindig néma csendben álldogált az előbbi helyén.

- Nem. - motyogta lehajtott fejjel.

- Tessék? Mondd mégegyszer! Nem hallottam jól, haver!

- Nem - mondta a szemembe nézve. Indulatosan felé léptem és behúztam neki egy akkorát, hogy hátratántorodott. De akkor is megérdemelte.

- Már tőlem is kapott egyet, ha ez számít... - szólt közbe Charl a háttérből.

- Húz el innen! - kiáltottam rá ezek szerint Noahra. - Myriam... Költözz el innen, amilyen gyorsan csak lehet. Szerintem végeztünk.

- Én... Nem... - szipogott tovább.

- Hagyjuk ezt, kérlek. Nem nagyon hat meg a siránkozásod, már meg ne haragudj. - feleltem érzéketlenül, mert nem akartam, hogy bármilyen érzelem vagy mimika is kiüljön az arcomra. Nemengedhetem meg ezt a luxust a körülöttem levőknek. Nem engedhetem meg nekik,hogy lássák, mennyire pofáraejtettek. A lány némán felállt a kanapéról és a hálószobába ment.

- Arthur, akarod, hogy maradjak?

- Nem, csak hagyjatok magamra. Anyának és Enzonak ne szólj, ha lehet. Este ott leszek Riccardoéknál. Egyedül. - a bátyám megpaskolta a hátamat és magamra hagyott.

Miután egyedül maradtam a lakásban, lerogytam a fotelba, fejemet a tenyerembe hajtottam és sóhajtottam egy hatalmasat. Sós könnek kezdték égetni az arcomat. Elcsoszogtam az alkoholos vitrin felé és meghúztam az első üveget, ami a kezembe akadt. Kezdtem úgy érezni, hogy minden kicsúszik a kezemből. Fasza! Izgalmas új év elé nézünk, az biztos.

______

Arina Moretti
2020. február 07.

- Miért? - kérdeztem remegő hangon Fabiot.

- Higgy nekem, jó lesz. - mondta azzal a túlságosan is jól ismert ördögi mosollyal az arcán, ami sosem jelentett jót.

- És, ha én nem akarom?

- Nem lesz gond, ne félj madárkám! Nem fog fájni. - dörmögte negédes hangon, miközben közelebb hajolt. - Végre nincs itt Mirko, hogy megvédjen, ez a szép a kollégiumban, szivecském.

Fabioval ugyanarra az egyetemre jártunk Milánóban. Ő abban az évben diplomázott, mikor én odakerültem. Kezdetben udvarolt nekem, de amikor összejöttünk és hirtelen megváltozott. Minden szempontból. Erőszakosabb és bunkóbb lett, gyakran voltak dühkitörései is. De hiába akartam otthagyni, mindig visszaédesgetett magához egy-két jó szóval.

______________

Hát, íme a könyv első igazi része!

Jó futamnézést mindenkinek! 🏎🏁

TikTok: hqnna.writer