- Hát. - gondolkodott el, hogy hol kezdje . - Együtt voltunk, tudod mint egy pár. - kezdett bele.

- Mi? - döbbentem meg. - Mondjuk leesehett volna. - töprengtem el.

- Még tavaly mikor a szüleim elváltak. Magamba zuhantam emiatt,ő pedig elhagyott . - mesélte röviden.

-Sajnálom, nem is tudom hirtelen mit mondjak.. - lepődtem meg a számomra újdonságon.

Eldöntöttem, hogy jobban figyelni fogok a hozzáállásomra.Egyáltalán nem néztem ki Ricsiből , de erre mondják látszat néha csal.

- Ühüm. - bólogatott, és láttam, hogy nagyokat nyel.

- Nem érdemelt meg téged. - próbáltam vigasztalni, de látni lehetett rajta bántják a történtek. - Meg írjuk a leckéket? - tereltem a témát.

- Ahjj.- húzta a száját. - Nincs kedvem.

- Meg írjam neked? - ajánlottam fel segítségem.

- Köki- fogadta el és láttam, hogy felcsillantak a szemei. - Táskámba van minden.

**

Egy órát szántam a tanulásnak, amiből szerencsére sikerült is kijönnöm.

Virág közben telefonját nyomkodta majd amikor végeztem, megköszönte és elpakolta könyveit.

- Nincs mit. - legyintettem. - Holnap biosz doga. - emlékeztettem.

- Majd tanulok rá este.

- Oké. - hagytam annyiba, reménykedve tényleg tanulni fog.

Egyszer csak kopogásra figyeltünk fel.
Nagyi és nagypapa jöttek be.

- Reméljük nem zavarunk. - helyezett el asztalomon, egy tányér sütit nagymamám.

Nagyapa addig, pedig bemutatkozott Virágnak.

- Ákos? - kérdezte nagyi.

- Programja van valamelyik haverjával. - mondtam. - Vagy egy csajjal. - tettem hozzá mosolyogva .

- Hozza a formáját. - röhögött nagyapa. - Apátok mondta már.

- Nem is hívott mióta Magyarországon vagyunk. - jutott eszembe.

Már nem szomorkodtam emiatt, hiszen mikor Franciaországban voltunk, akkor se nagyon érdekelte mi van velünk. Nagyon munka mániás, de anya se különb.

- Tudod milyen, de biztos, azért gondol rátok. - próbált vigasztalni nagyi.

- Apropó. Milán hívott pont etika órán. - jutott eszembe.

- Az kemény. Tanár , hogy állt hozzá? - érdeklődött nagyapa.

Virág pedig helyettem is neki kezdett a mesélésnek. Közben nevetett, alig bírta abbahagyni.

- Valakinek készülnie kell az összes órájára. - vigyorgott nagyapa.

- Aha. - sóhajtottam egyet, mert már gondolattól is elfáradtam. - Míg teljesen befejezi, addig visszahívom - vettem elő telóm és megkerestem Milánt messengeren.

Nem akartam telefonon hívni, mert drágább neki és nekem is. Végül kimentem a szobából. A fülemhez emeltem a telefont és vártam, hogy mikor veszi fel..

- Na mizu? - szólt bele lazán.

Milán már csak ilyen. Általában lazának mutatja magát, akkor is ha ideges. Felvesz egy álcát, és nem mutatja ki a valódi gondolatait.

- Inkább veled mi a helyzet? - érdeklődtem. - Amcsiban.

- Az egyetem nehéz, sok a meló és a jók a csajok. - zárta le röviden.

Ezen nem tudtam nem elmosolyodni.

- Franciába vagytok? - kérdezősködött tovább.

- Magyarországon

- Mi lesz karriereddel? - pont rátapintott a lényegre.

- Milán.. Az téged most ne nagyon érdekeljen. - mondtam finoman, de a hangomban ott volt egy pici gúny.

- Mi bajod? - vont kérdőre. -Egyszer az hogy felhívlak az? Egyszer meg, hogy nem foglalkozok veled?

- Ne értetlenkedj!- emeltem picit feljebb a hangom. - Pont az, hogy ilyen ritkán keresel és, ha én hívlak lerázol.- magyaráztam.

- Te is tudod sok a dolgom, mindkettőnknek, megvan a maga élete és ja.

- De akkor is lehetne 1-2-vel több hívás. Ákosnak se tetszik a jelenlegi helyzet.

- Tényleg ő hol van? - terelte át a témát.

Nem akart vitázni és őszintén nekem se volt hozzá hangulatom, de ennek ki kellett jönnie belőlem.

- Magyarországon szintén, és jelenleg egy haverjával. - Adjam a nagyiékat? - lágyultam el.

- Légyszi. - kérte.

Teljesítettem kérését. Visszamentem a szobába és odaadtam a telefont. Eközben leültem az egyik babzsákba és felhúztam a térdem. Virág kérdőn nézett rám, de csak annyit tátogtam neki, hogy majd egyszer elmondom.

Nagymama miután átvette a telefont kihangosította,hogy papa is tudjon vele beszélni.

- Szia kisunokám.- köszöntötte nagyi, utána nagypapa is.

- Mi újság veletek? - hallottam Milán hangját.

- Megvagyunk. Na és te? - érdeklődött tőle nagyi.

- Jó lennék, ha semmit se kéne csinálni. - válaszolt Milán szórakoztatottan.

- Apád fia vagy. - nevetett nagyapa, vejére rá kenve egészet.

Nagymama pedig oldalba bökte nagyapát. Aki ártatlanul nézett rá utána.

- A diploma nincs kényszerítve. Te döntésed volt az egyetem. Érett fejjel döntötted el, hogy jogász szeretnél lenni. - oktatta ki őt a nagyi. - A munka meg mindig rossz, bár vannak kivételek akik élvezik amit csinálnak. - tette hozzá.

- Jó. Az tudom, amit elmondtál. - helyeselt Milán mamának. - Hiányoztok. Nagyi téged már majdnem 2 éve nem láttalak, ahogy nagyapát se.

Innen éreztem valamilyen szinten bánthatja a dolog, én meg őt hibáztattam, hogy féléve nem találkoztunk.

- Figyelj az ajtó nyitva van mindig a számodra is.Gyere el a következő szünetedben.

- Mutterékat is meg kéne nézni Kanadában.

- Oszd be az időd , aztán kész. - válaszolta nagyi.

- Hát. Megpróbálom. Viszont le kell tennem üdvözölöm az öcsém, és sziasztok. - tette le telefont sietősen.

Nagyi átadta nekem készüléket, amit megköszöntem.

- Csórit mennyit szidtam. - okoltam magam. - Kisebb bűntudatom van.

- Nem tudhattad. - próbált vigasztalni Virág .

- Mindegy is. - feleltem.- Majd bocsánatot kérek.

Közben ajtó kinyitódott, és váratlanul belépett Ákos bátyám.

- Na mi a szitu? - nézett végig rajtunk.

- Semmi. - válaszolta nagyi. - Előbb beszéltünk Milánnal.

- Engem is hívott, de nem vettem fel. - vont vállat.

- Ákos. - kezdtem bele. - Pont ez volt bajunk, hogy nem hív. Keresett, de nem vetted fel. Én is ítélkeztem felette, de most kiderült, hogy hiányzunk neki. - meséltem.

Beavattam bátyánkkal való beszélgetésbe. Mire csak "oh-zot" egyet.

- Majd visszahívom. - közölte, utána nagyiékra nézett.

- Cortez és Ricsi nappaliba van, mert át hívtam őket. Remélem nem baj.

- Ugyan legalább megismerhetjük barátaid. - legyintett egyet nagyi.

Imádom, hogy ennyire lazán és egyszerűen tudja kezelni a dolgokat, de az már más, hogy Cortez és Ricsi is itt van. Rasztáért kevésbé lelkesedtem Virág miatt,de Corteznek örültem.

- Mi le megyünk köszönni.- jelentette ki nagyapa- Virág te pedig érezd magad otthon.

- Öhm. Köszönöm, de mennem kell. - tápászkodott fel barátnőm.

Nagyiék sajnálatukat fejezték ki, hogy távozik, majd lementek a fiúkhoz.

- Ha szeretnél maradhatsz. Ne érdekeljen Ricsi. - próbáltam marasztalni, miközben ő szedelőcködött.

- Nem miatta megyek. - tagadta, de tudtam, hogy oka Ricsi jelenléte.

- Péntek vagy szombat este nem alszol itt? - ajánlottam fel terelve a témát.

- Ha anyu megengedi, akkor ühüm. - egyezett bele.

- Az szupi lenne, majd írd meg mit mondott.

- Okika.

- Haza kísérjelek? - érdeklődtem meg barátnőmtől.

Ő megrázta fejét, majd le kísértem. Gyorsan felvette a cipőjét, és felállt. Rá mosolyogtam ő meg vissza mosolygott. Végül lenyomta a kilincset és elment.

- Reni? - szólalt meg Cortez mögülem. Gondolom nemrég jött ki bátyám szobájából.

Most is helyesen nézett ki. Ugyanabba ruhába volt mint iskolában. Haja "most keltem" beállítást mutatta. Hm, vajon reggelente mennyi időbe telik elrendeznie neki? Milyen érzés lenne beletúrni?

Fejem megráztam, hiszen ez nem én vagyok. Nem is ismerem még, és ezek gondolatok szerepelnek az agyamba. Normális ez?

- Megvagy? - kérdezte. Gondolom arra akart utalni sokáig nem válaszoltam szólításaira.

- Aha. - feleltem.- Kell valami?

- Nem. Viszont hol a mosdó? - kérdezte mosolyogva. - Ákos el irányított.

- Emelet és második ajtó. - igazítottam útba.

Magamba pedig jót szórakoztam tesómon, hogyan tudhatta félre navigálni szegényt, miközben itt lakik.

- Köszi. De ugye te nem irányítasz el?

- Életcélom. - szivattam.

- Hát. - nevetett.- Na megyek. - utalt a mosdóra és ott is hagyott.

Vissza mentem szobámba, ahova már úgy érzem jól beilleszkedtem. Talán később még egy falfestés nem fog ártani, mert nem tetszik a színe, de ez még jövő zenéje jelenleg.