Reni szemszöge

Végül az incidensből az lett, hogy Zsolti és Ricsi az utolsó szünetbe kibékültek.Én bár értetlenül álltam a történtek előtt, de nem akartam kérdezősködni.

- Reni jössz? - kérdezte Luna ,aki mellett bátyám állt.

Az órámra néztem és egy pillanatig elgondolkodtam. Aztán megvilágosodtam, hogy elméletileg lassan kezdődik a foci szakkör, hiszen kedd van.

- Nem hiszem, hogy tudna focizni Reni. - húzta az agyam, Dave vigyorogva.

- Hát öcsém jobb lenne ha, ezt vissza szívnád. - állt ki értem Ákos, aki tisztába volt képességeimmel.

- Majd meglátjuk. - felelte Ricsi, akin kivehető volt, hogy fordulja a kíváncsiság.

- Bár ki tudja. Vilmát a kis Lulut is alábecsültük, és hát mi lett. A női foci csapatot erősítik. - jegyezte meg Cortez.

- Amúgy se kellene lebecsülni lányokat, nem hiába van foci csapatunk. - tette szóvá Luna.

- Maradjunk annyiban, ha tudd Reni, akkor felveszi Korponay a lány csapatba. - mondta Vilma aki jelenleg társaságunkba tartózkodott. Bár állítólag " nem" bírják egymást Zsoltival,de a többi fiúval jól kijön és Lunával is. - Úgyis van egy hely, mert Laura eltörte lábát. - fűzte hozzá.

- Ja mekkorát esett csóri csaj. - jegyezte meg Zsolti.

Közben a tornateremben érkeztünk, amit ma már volt szerencsém megcsodálni.

- Szóval most egy óráig vagyis ötig fiúké, a terem.- ismételtem el Vilmáéknak amit fél órája említettek.

- Utána ötől hatig lányoké. - értett velem egyet Vilma.

- Értem. - bólintottam közben, pedig a lelátón foglaltunk helyet, pár tizenkettedikes és tizedikes lány mellett.

A fiúk meg öltözőbe siettek gondolom cipőjüket átcserélni.

- Mióta szereted a focit? - érdeklődött kíváncsian Vilma, miközben felém fordult. Ezzel megpróbálta oldani a csendet valamint szerintem feszültségem is.

Kissé nagyon izgultam, hogy bekerülök e. Azt fontos tudni Szent Johannáról, hogy fiú- lány csapataink eléggé nevezetesek, amit eredményeink alá támasztanak.

- Hát...- gondolkodtam el. - Hétéves korom óta. - jutott eszembe némi agyalás után. - Na és ti? - néztem Lunára,és Vilmára.

- Hát Cortezzal úgy négy évesek voltunk, sokat fociztunk.Reggeltől estig kint voltunk a pályán és kapura rúgtunk. - mesélte Luna.

- Áh, értem- bólintottam.

- Én nyolc voltam, előtte hidegen hagyott. - osztotta meg Vilma is.

Mi lányok jól elbeszélgettünk, közben a fiúk visszajöttek, és bemelegítettek majd gyakoroltak.

Magamba nagyon szurkoltam Ákosnak, hogy bevegyék a csapatba. Luna és Vilma is velem drukkolt a testvéremért.

Hosszúnak tűnt, de szerencsére befejeződött 1 óra múlva az izgalom. Bátyámat felvette a csapatba Szekeres.

Odaszaladtam hozzá, és visongva nyakába ugrottam ezzel is, örömömet kifejezve.
Cortez, plusz a többi fiú is megpaskolta a vállát ezzel is jelezve, hogy jó volt.

- Ügyes leszel te is hugi.- biztatott tesóm. - Megvárlak. - nem is kérdezte, hanem kijelentette.

Apró mosolyt terült szét ajkaimon.

- Rendben. - válaszoltam, és Lunáék után mentem.

Átvettük cipőinket,majd mentünk is vissza terembe.
Rögtön padra tévedt tekintetem ott ült Ricsi, Cortez, Zsolti, Dave és nem utolsó sorban testvérem.

Le akartam nyűgözni őket, ezért igyekeztem beleadni minden tudásom.

***

Edzés után odamentünk a tanárhoz, de közben felfigyeltem Zsoltiék kiabálására.

- Jó voltál Ren!- dicsért meg Ricsi.

- Az én húgom! - büszkélkedett bátyám. Úgy viselkedtek mintha Oscart nyertem volna.

- Ha csönd lesz akkor talán beszélhetek. - emelte fel hangját Korponay a többiek pedig elhallgattak.- Na. - elismerően szólalt meg mikor már se hangoskodott. - Renáta szeretnélek megdicsérni. Mostantól minden kedden várunk téged.

- Köszönöm. - mondtam nyugodtan miközben legbelül ugráltam örömömben.

- Reni klassz voltál. - adott egy pacsit Vilma majd utána Luna is.

Ezután pár lány is elmondta, hogy jónak találtak a gyakorlás alatt, de kössem fel gatyámat későbbi meccsekre is. Megnyugtattam őket,hogy nem fognak csalódni bennem.

Majd Korponay vissza engedett minket az öltözőbe, beszélgetés közben vissza vettük cipőinket a lányokkal. Utána megkerestük a fiúkat akik ránk vártak.

- Nem azt mondtad, hogy nem bírod Vilmát? - kérdezte Dave, Zsoltitól mikor odaértünk.

- Lunát, és Renit vártam csak . - hitegette magát is Zsolti.

A vak is látta, hogy kedveli Vilmát márcsak idő kérdése mikor vallja be magának. Nekem is leesett hiába ismerem őket csak két napja.

- Ennyi erővel Cortezt és Renit is csesztethetnétek. - terelte témát Zsolti.- Titokba mindig bámulják egymást. - mártott be drága haverom.
Egész állításból annyi volt igaz én, Cortezt mindig nézem ha van esélyem a fiú pedig már más téma.

- Hülye. - vágta tarkón őt, Luna. -Csak 2 napja ismerik egymást.

- És? - értetlenkedett Zsolti.

- Nem alakult ki eddig semmi.- szóltam közbe.- Cortez jól néz ki és ennyi. - rántottam meg vállam, miközben kikotyogtam mit gondolok az amcsi fiúról.

- Ja tudom. - helyeselt nekem szórakozottan említett.

- Na álljunk le erről a dologról. A húgomnak nem lesz palija.... - kezdte el Ákos amit szokott ilyenkor .

- Soha. - fejeztem be mondatát. Mindig is védett a fiúktól.

- Miért Ren akkor nőd lesz? - röhögött ki Ricsi, közben kimentünk suliból.

- Nem. - és hitetlenkedve kezembe temettem a kezem.

- Rics jössz? - szólt közbe Cortez.

- Sütünk kekszet? - érdeklődött szórakozottan raszta barátunk.

- Ja. - röhögte ki.

- Lelkizni akar ilyenkor a gyerek. - mondta el Luna, aki testvérére utalt.

- Tudom Ricsi papa, majd segít a lelkén. - tette kezét vállára Corteznek. - Na császtok. - intett nekünk Ricsi.

Cortez röhögve elköszönt, utána Luna is és hárman távoztak.

- Na én is megyek. - szólalt meg Vilma majd megölelt engem amit viszonoztam persze .- Sziasztok. - köszönt el többiektől is majd ott hagyott minket.

Zsolti is pár perccel később elment Vilma irányába,gondolom csak arra lakik. Közben Daveert jött az apukája, így hát ketten maradtunk bátyámmal. Akivel kitárgyaltuk a mai napot is.

Egészen hazáig beszélgettünk. Tetszik neki az iskola, vagyis a rengeteg lány rajongó. Bizony a bátyám két nap alatt menőnek számított.

- Király vagyok. - fejezte be mesélését Ákos mikorra haza értünk.

- Álmodban. - válaszoltam neki, és beléptünk a bejárati ajtón.

- Hazajöttünk! - kiabálta Ákos. A nagyiék, pedig odajöttek hozzánk.

Végre otthon voltunk, vártak ránk a szeretteink nem munkásaink.
Ez boldogsággal töltött el engem. Tizenhét év után, úgy éreztem van egy igazi családom.

_______________________________________

Sikerül a korrigálás?Mert igyekszem.
Egyébként köszönöm 3 k olvasót ❤️
Bye❤️