Cortez szemszöge

Soha nem voltam az a típusú ember, aki bármilyen formában is érzelgős személyiség lett volna. Igyekeztem mindig távol tartani magam ettől, hiszen tisztában voltam vele, ha érzelgős lennék, az már nem én lettem volna - egészen odáig, míg Rentai Renáta az életembe nem lépett. Oh, igen, ő.. az a lány, aki már most gyökerestől megváltoztatta az egész életemet, és ezt én észre sem vettem, ha akartam volna, talán akkor sem ment volna, oly hirtelen és váratlanul történt minden. Reni pontosan az a valaki, az a lány, aki képes idegen érzéseket, viselkedéseket kiváltani belőlem - úgy érzem, érte képes lennék romantikus kifejezések minden szinonimáját használni, csak azért, hogy boldognak láthassam őt. A mosolya, olyan csodálatos, és tiszta, senkinek nincs olyan mosolya mint neki, az övé különleges és más.
Mindenesetre nagyon fel forgatta az életemet, mind hirtelen történt, hogyan is valhattam volna be magamnak? Tudomást sem akartam venni róla, és ezekről az érzésekről sem. Tagadni akartam, egy bizonyos ideig ez sikeres is volt, de Reni tökéletes, mindent előhozott belőlem. Pont belőlem.

Térjünk egy kicsit a tegnapi napra, arra a napra, amit Renivel együtt töltöttem. Minden vele töltött pillanatom, tökéletes és páratlan volt, úgy érzem mindig vele akarok lenni. Mindent ami vele kapcsolatos, oly annyira élvezem, magamban reménykedtem ő maga is úgy érez, ahogyan én - ha nem így van, semmi baj, nem szomorodom el, s nem adom fel, rá tudok várni, annyit amennyit ő szeretne. A világ végéig várnék rá, ha azt akarja. Legyen. Úgy érzem kívánsága számomra parancs.

Gondolataim újra Reni körül jártak. Teremtőm azt hiszem meg kergültem... Ha ez így van, édes meg kergülés.

Újra magam előtt láttam ragyogó arcát, szemeinek csillogását, ajkának vonalát végül őszinte, tiszta mosolyát.

Csodálatos. Számomra az.

Ebben a pillanatban valaki mellém lépett, majd könyökével viccesen oldalba bökött. Élesen szívtam be a levegőt, majd mérgesen oldalra pillantottam, de tekintetem hamar meglágyult, hiszen Lulu állt ott ahol. Ajkán széles, sejtelmes vigyor pihent, hiába sejtette amit sejtett, de így is megkérdezte;

- Mi a baj? Min gondolkodsz te hős szerelmes? - vigyorodott el - Oly annyira gondolkodsz, hogy a külső világból sem fogsz fel semmit

Fél mosolyt ejtettem. Lulu amióta ezt megtudta, szeretett ezzel fürdőzni a véremben - ám az ő neve elsőként szerepelt, azon listán akik támogattak engem, ebben a helyzetben, és ez nekem jól esett.

- Az arcodból olvasva, te magad is tudod ki az akin gondolkodom, ha mégsem akkor Reni az.

- Ha tényleg rajta gondolkodsz, már pedig drága hős szerelmesünk, ez így van, mondd akkor miért nem hívod fel? - kíváncsiság bújkált hangjában, miközben ívesen felvonta szemöldökét - Biztos vagyok benne nagyon örülne neki

Lemondóan sóhajtottam egyet, miközben fejemet ingattam, kezemet pedig zsebre tettem

- Nem tudom, az igazat meg mondva, te is jól tudod, én nem ilyen vagyok. Teret akarok adni neki, és nem a nyakán lógni, mint egy pióca, azzal csak rontanék a helyzeten. Tegnap is végig együtt voltunk, aminek elmomdhatatlanul örülök, de lehet más feladata is.

- Jajj te nyámnyila - ingatta fejét - Ne légy már ilyen, ez nem rád vall! - Ha nem próbálod meg, sohasem tudod meg, mi történt volna, úgy gondolom pofon nem vág. Mindenképp megér egy próbát.

Apró sóhaj hagyta el ajkaimat, tudtam Lulunak mindentéren igaza van. Egy próbát megér, talán sikerül az egész. Pofont nem fogok kapni a próbálkozásért

- Különben is, szerelmes hősünk... - hangja zakkantott ki gondolataimból, és kérdő pillantással méltattam őt

- Na?

- Tegyük fel zavarod, akkor szerintem közli veled, nem alkalmas, később hívd fel. Gyerünk, vedd elő a telefonod, és hívd fel, szíved hercegnőjét!

Halványan mosolyogtam rá, majd egy gyors, határozott mozdulattal elő kaptam készülékemet, majd feloldottam, és beleléptem a névjegyzékben, ott pedig megkerestem Reni nevét. Utolsó pillantást vetettem Lulura - talán nem kéne, nem tudom, tanácstalan vagyok! Oh, mi történt velem!? Soha nem voltam ilyen! Észhez kell kapnom.

Lulu hevesen bólogatott, jelezve gyerünk, tedd meg!

Ismét mély levegőt vettem, majd ki fújtam azt végül rá nyomtam Reni nevére, és a fülemhez emeltem a telefont. Vártam. Sokat nem kellett várakoznom, pár csengés után, Reni édes, tiszta hangját hallottam meg a telefon tulsó oldalán, én éreztem szívem hevesen dobog, tenyerem izzadni kezdett, aprót kellett nyelnem, hogy valamit mondjak is neki, ne csak csendben álljak, mint aki megbolondult.

- Szia Cortez

Ez a hang. Olyan hang melyet örökké hallani akartwm, ha lehet akkor életem végéig. Igazat mondva , engem nem érdekel, hogy egy visszavonult énekesnő, ezt igyekszem félre tenni, azt veszem előtérbe ő maga érdekel, és nem az amit elért. Őszintén, nyugodtan a feje alá teheti, és ha úgy adódna, ezt meg is mondanám neki, engem az egész lénye érdekel.

Most tegyem oda magam. Legalább ne hagyjam saját magam cserben!

Lulu boldogan vigyorgott, miközben egy like jelet mutogatott felém, ezzel is bátorítva engem, és jelezve, nagyon jól csináltam amit csináltam. Jól esett a bátorítása és a támogatása. Hálás vagyok ezért Lulunak.

- Halihó, azt hiszem nagyon rég beszéltünk. Nem gondolod? - halkan nevettem fel.

Szuper, azt hiszem most fog bolondnak nézni! Ügyes vagy, Cortez, gratulálok, csak így tovább, biztos vagyok benne így fogsz le szerepelni előtte.

- Hm, igen én is így gondolom! - hangján hallottam vigyor terül szét íves ajkán - Elég rég beszéltünk. Többször hívhatnál.

Szívem hevesen dobogott mellkasomban, úgy éreztem bármelyik percben kiugrik, s itt menten lefutja a maratont. Annyira szeretem ezt benne, hogy ennyire közvetlen, és belemegy a játékba. Legalább van humorérzéke.

- Rendben, kívánságod számomra parancs! Ahogyan óhajtod, erre figyelni fogok, hisz te jó magad kértél rá.

- Oh, talán minden lánnyal ilyen udvarias vagy?

Elmosolyodtam. Kis kíváncsi. Ráadásul még pimaszkodik is, ez tetszik nekem.

- Nem, csak azzal akik megérdemlik, az olyan lányok arcára mint te, szeretek mosolyt varázsolni, mert ha nem mosolyognak, akkor nem láthatom gyönyörű arcuk vonását, mely egy őszinte mosollyal gyönyörű. Mondd csak, nem zavartalak meg semmiben?

- Ne aggódj semmiben. Ákosnak segítettem öltönyt választani, nehogy végül még is farmer nadrágot öltsön magára.

Rendben, ez nekem újdonság. Jól hallottam amit az előbb Reni mondott? Ákos öltönyt vesz magára? Ezt meg kell kérdeznem.

- Hogy mondod? A te bátyád öltönyt vesz fel? Még is hova készülődik ilyen lázasan?

- Lehet nem fogod elhinni, de randira. Így tőlem kért segítséget, nos meglátszik hogy a férfiak semmire sem mennek a női segítség, és kéz nélkül.

Kis egoista. De ez neki is jól áll. Őszintén, mi az ami nem?

- Milyen kis egoista - halványan mosolyodtam el

- Egyébként nem, de oldani kell a nem létező feszültséget - nevett fel halkan - Különben is, tudniillik a hölgyek szeretik az elegáns férfiakat!

- Oh, szóval utalgatni szeretnél arra én is vegyek öltönyt? - pimasz mosoly jelent meg ajkamon, nem lehet ezt kihagyni, egyszerűen lehetetlen.

- Most hogy eszembe jutattad, még soha nem láttalak öltönyben - hangján hallottam gondolkodóba esett

- Helyes, mert nem is akarom, hogy öltönyben láss.

Tudtam lehetetlen lenne elkerülni. Rengeteg iskolai rendezvény áll előttünk, ahová kötelező az öltöny, ha tetszik ha nem fel kell venni, türelem és hamarosan öltönyben fogom látni. Az lesz az én napom.

- Na de, térjünk kicsit vissza, hisz eléggé kíváncsi vagyok - Mégis ki az a lány, akivel Ákos randizni fog?

Puffogás. Reni halkan puffogott egyet, azt hitte nem hallom meg, de tévedett. Hatalmas vigyor terült el ajkamon, féltékeny lett, pedig nem ez volt a szándékom, tényleg egyszerű kíváncsiság lapult minden mögött, semmi több.

- Fogalmam sincs. Állítása szerint internetes, ott ismerkedett vele. Elvileg érett, komoly kapcsolatot szeretne, de én valahogy mégsem hiszem ezt el, olyan átlátszó.

Ezalatt a pár perc alatt, Lulu intett, miszerint nem zavar tovább. Felé pillantottam és biccentettem egyet, de egy mosolyt is küldtem felé, tényleg hálás vagyok neki. Ha nem biztat, próbáljam meg felhívni Renit, akkor itt sem tartanánk. Lulu csak legyintett egyet, majd magamra hagyott.

**********

Fél óra telt el azóta, mióta felhívtam Renit, még mindig nagyokat társalogtunk, ami nem unalmas, hiszen megfelelő témánk mindig akadt, ráadásul párszor a bátyja, Ákos is beleszólt a telefonba, esetleg ő maga hozott fel egy adott témát, vagy valamihez pár dolgot hozzá fűzött. Tartalmas beszélgetés áll mögöttünk és előttünk is. Természetesen nem csak beszélgettünk, de még viccelődtünk is, ilyenkor mindhárman hangosan nevettük el magunkat, mintha személyesen beszélgetnék, én ezt nem bántam, legalább addig is hallhattam Reni nevetését - ilyenkor mindig úgy érzem a gyomrom görcsbe szorul, tenyerem izzad, torkom kiszárad, kénytelen voltam nyelni, hogy ne érezzem a száraz érzést. Magam sem hittem el ezt, ami velem történt furcsa és idegen, eddig soha senkinek nem sikerült ilyen érzéseket kiváltania, de Reninek rövid idő leforgása alatt sikerült, ahogyan említettem, ezt mind úgy hogy ezt ő nem is tudja és észre sem vette, de még jó magam sem. Igazán kíváncsi vagyok, mire képes ez a lány. Mindent tudni akarok ami vele kapcsolatos.

Hallottam a háttérben ahogyan Ákos még mindig készülődött, de papír zacskó zörgését is hallottam, talán édességet majszoltak. Nem, azt mégis kizártnak tartom! Pár perccel később kiderült virágcsokor díszpapírja csörgedezett, ahogyan Ákos gondosan megigazította a szallagot, mely a virágokat tartotta egyben. Kiderült Reni vette rá, hogy vigyen a randevúra, elmondása szerint a lányok szeretik a virágokat, és azokat a férfiakat akik gondoltak erre, azaz figyelmesek. El kellett ismernem, Reni különösképpen értett ehhez a dologhoz.

Érdekelt mi fog történni ebből az egészből.

Pár perc elteltével úgy hallottam Reni ismét egyedül maradt. Bizonyára Ákos visszatérhetett a szobájába, hogy elkészüljön. Nem akartam zavarni, így többször mondtam megszakítom a hívást, de mindketten elutasították, és meg nyugtattak erről nincsen szó. Szívemnek igazán jól esett, meg is könnyebbültem ez által, nem számított mit, miről beszélgetünk, csak Reni hangja érdekelt, semmi több.

- Szerintem Ákos most már az öltönyt is felvehette, vagyis remélem.. - sokkoltan ejtette ki az utolsó két szót - Ha nem akkor esküszöm megfojtom egy kanál vízbe!

Halk nevetés tört ki belőlem. Lehetetlen volt nem nevetni.

- Lehet, de annak is fenn áll a veszélye, elrontotta a gombokat, és most azzal küszködik, hogy begombolhassa helyesen az öltönyt

- Ilyet még véletlen se mondj! A végén rá szólsz nekem, és el fog késni! De most ahogy mondod, talán meg kéne néznem, sőt jobban járnánk ha rá néznénk hogy halad

Hallottam ahogyan fel áll, kilép a szobájából és pár lépés után már egy ajtón kopogott, pontosabban Ákos szobájának ajtaján, gondolom én.

- Nem sokára, csak egy röpke pillanatot kérek! - kiabált ki Ákos szobájából, de így is alig hallottam hangját - Csak ezek a valami, bigyók, amik itt vannak, valami málna...

Tessék? Málna? Parancsol? Tényleg a gombokkal küszködött.

- Ezt nem hiszem el! Ákos tényleg nem akarlak elhinni, fogadni merek össze gyűrted az öltönyt is! - mérgelődött Reni, miközben idegesen fújtatott - Kénytelen leszek szólni mamának, jöjjön és öltöztessen fel mint egy három évest, mert még az öltönnyel sem bírsz!

- Na, ez azért csúnya volt! - válaszolt vissza az idősebb testvér. Ezt legalább tisztán hallottam - Minden simán menne, ha ezek a málnák nem lennének a szmokingon!

- Az gomb! Nem málna!

- Málna, gyöngy, szöszmösz, bigyó.. nem mindegy? Kerek valami, felesleges dísz!

Halkan felnevettem. Ákos humora hatalmas, főleg most.

- Amíg bent próbálkozol a gombokkal, kérlek áruld el, kivel találkozol a mai nap folyamán.

Nagyon jó témán voltunk, hiszen ez engem is érdekelt, de ennek hangot nem adtam, inkább úgy tettem, mintha nem érdekelne, csak végig hallgattam kettejük beszélgetését, és akkor terveztem megszólalni amikor kell.

- Ahj má'.- nyafogott, hogy megint ennél voltunk. - Nem tudom, mondom valami internetes csaj.

- Drága bátyám, ugye nem valami tanárral fogsz randizni? - ijedt meg Reni. - Annyira titokzatos vagy.

Hangosan felnevettem, az olyan hihetetlen lenne. Ákos és egy tanár.

- Bolond vagy hugi - hangja próbált komoly maradni, de éreztem nem sok tartotta vissza nevetéstől.

- Miért?Lehet Gondos. - hoztam fel kémia tanárunkat komolytalanul.

Nos róla tudni kellett eléggé fura tanár főleg azzal a hajával , de ítélkezni nem szabad.

- Persze. - felelte Ákos gúnyosan. - Reni múltkori elmondása szerint az a tanárnő Ricsi szerelme.

Ricsi 2 és fél évünk alatt sosem remekelt fizikából de, mióta Reni a padtársa szárnyra kapott. Aha, vagyis, csak azt hiszik.
Úgy érzem, később a haverom megüti a bokáját emiatt, de ne legyen igazam.

Gondolkodtam még írjak e hozzá, de lényeget a következő részre hagyom inkább. Magamhoz képest így is hosszú rész lett, és nem szerettem volna tovább húzni.Igen Cortez személyisége másabb, de végülis ff.
Köszönöm a segítséget @IwagakureEszter