Minden vágyam volt a mosdóba tölteni a szünetet. Remélem, azért érződött a szarkazmus. De jó kedvemhez hozzá társult az is hogy  Kinga faggatott, aki nem értette a helyzetet. 

- Szóval most akkor mivan? - értetlenkedett az említett. 

- Szerintem világos volt, hogy alakul valami közöttük  Cortezzel. - bólogatott Vilma. 

- Kis cukikáim. - mosolygott Luna. 

Ők ketten szintén tisztába voltak helyzettel. De Kinga nem,ahogyan Virág se, de ő más történet, és most jelen se volt.

Vettem egy mély sóhajt, fejben összegyűjtöttem nagyjából gondolataimat, és mesélni kezdtem. 

Igyekeztem viszonylag érthetően felvázolni a helyzetet. 

- Renáta ilyen könnyen levesznek a lábadról? Hol a teperés? - értetlenkedett, miután befejeztem.

- Kinga ezt,hogy érted? - vontam fel szemöldököm értetlenül. 

- Mégis, hogy Renáta? - emelte fel hangját. - Rögtön igent mondtál neki! 

- És? - vontam meg vállamat. 

Nem értettem, hogy Kinga mire akart célozni.

- Legyen benned tartás. Küzdjön többet érted. - próbált rávezetni.

- Értem. - sóhajtottam egyet. - Viszont megyünk randi féleségre ma. - hoztam fel.

Tényleg vajon mit eszelt ki Cortez? Nem is tudtam mire számíthatnék. 

- Jaj el ne olvadjak! - gúnyolodott. 

- Kinga állj le! - szólt rá Vilma. 

Az említett egy kicsit pufogott még majd témát váltottunk egészen szünet végéig, ami hamarosan be is következett.

- Tényleg milyen óra lesz? - kérdezte Luna miközben az osztályterem felé tartottunk. 

- Szerintem matek. - válaszoltam. 

Vilma közbe levált tőlünk ő az a-sok terme felé ment. Nos nem irigylem a b-sek társasága jobb ez már nekem is leesett. 

Lassan beértünk mi, ahol már bent volt Gazdag és a többi osztálytársunk is, akiket sikertelenül próbált elcsítitani . Szerencsére nem nagyon foglalkozott velük csak helyünkre intett minket, aminek eleget is tettünk. 

Míg oda sétáltam tekintetem találkozott Virágéval, és Cortezéval is. Az emonál nyeltem egyet ugyanis szégyelltem magam. Legjobb barátomnak hívtam, de egyáltalán nem ezt mutattam felé a napokban.

- Megvagy? - apró mosoly bújkált Cortez szája sarkában. 

- Úgy tűnik. - súgtam neki vissza és helyemre ültem. 

- Rentai, Antai-Kelemen óra van! - szólt ránk a tanár. 

Szemforgatás kíséretében előre fordultam és ezúttal órára figyeltem. De nem teljesen, hiszen gondolataim Cortez körül forogtak. Ma lesz az a bizonyos randi. Őszintén szólva nem igen voltak nagy elvárásaim, mert tudtam Cortez nem az a romantikus típusú ember. 

**

Szünetben 6-an maradtunk bent. Virág aki szinte már aludt padján, Jacques Gáborral beszélgetett szerintem franciául barchobáztak és rockerek akik tv-n hallgattak valamit. 

Én pedig csendben lapozgattam a könyvemet. 

- Reni. - szólított meg Arnold, aki padom mellé lépett. 

Felemeltem fejem könyvemből és ránéztem. Tegnapi verekedés nyomai eléggé meglátszodtak rajta. Ajkán seb volt, szemöldökén egy tapasz, plusz orrán és arcán is látszódott ismertetőjel. 

Drága Arnold, ezek szerint csak most fáradt be második órára. Nos nem tudom képe láttán sírjak vagy nevessek. Úgy éreztem megérdemli ő kezdte provokálni Ákost, bár lehet testvérem is kissé túlzásba esett. 

- Igen? 

- Beszéltem a szüleimmel, megvizsgáltuk jogaimat. Feljelentem a fivéredet, hiszen semmi joga nem volt így meggyalázni. 

- Tessék? - döbbenet volt látható arcomon, nem tetszett amit hallottam. 

- Ne játszd a tudatlant kérlek! 

Megismételte amit az előbb mondott. 

Az asztalra csaptam, miután eljutott tudatomig előbbi kijelentésének súlya. Aki az osztályba jelen volt mindenki ránk figyelt. Még rockerek is lekapcsolták tv-t. Igaz nem legkellemesebb megtárgyalni ezt ennyi ember előtt, de ő kezdte. 

- Nem teheted ezt! - tiltakoztam, hiszen féltettem testvéremet. 

- Reni a bátyád fizikai bántalmazást alkalmazott, egy idegbeteg megérdemli. Vajon téged is?.. - kezdett bele mondatjába, de nem tudta befejezni. 

Addig húzta idegeimet míg végén pofon nem vágtam. 

Kezét arcára helyezte, ahol megütöttem. Arcán meglepődöttség volt észrevehető szerintem nem nézte volna ki belőlem. De ő provokált, ahogy tegnap bátyámat is. 

- Hűha! Tüzes. - hallottam rockereket a háttérben. 

Elég nagy zsivaj lett a többiek miatt,közben Arnold csak állt és bámult engem. 

- Mi ez a hangzavar? - kiabált Kinga mikor bejött terembe. 

Őt lassan követte Cortezék bandája,ők ugyanolyan értetlenül álltak helyzethez mint Kinga. 

- Reni pofon vágta Neményit! - röhögött Robi. 

- Mit műveltél ? - mérgelődött Luna, Arnoldra pillanatva. 

- Neményi lefejellek! - szólt hozzá Ricsi is. 

- Kiprovokálta. - tettem hozzá a pofonra utalva. - Mi van engem is feljelentesz Arnold ? - nevettem el magam és kínomban hajamba túrtam. 

- Bátyád megérdemli!Pillants arcomra mit művelt. Megvannak a jogaim! - kelt maga védelmére. - Reni nem hittem te is lesüllyedsz eddig.

- Meddig Neményi? Nem okoskodnál ennyit meghalnánk. - gúnyolodott Cortez.

Arnold szólásra nyitotta ajkait, de szóhoz már nem jutott. 

- 11/B!Maguk mit műveltek? - rikácsolta Máday. - Kivel lenne órájuk?

Hopsz. Eléggé hangosak lehettünk. 

- Kézcsók Máday néni. - pukedlizett Zsolti. - Szerintem A-sok rosszalkodtak. 

- Nagy Zsolt. Egyszer a sírba visznek. - sóhajtott egyet az igazgató helyettes. 

Normál esetben már nevettem volna, de agyam Ákos körül forgott,hiszen Arnold mégis azt mondta feljelenti. 

- Szóval kivel lenne órájuk?- rázott vissza Máday. 

- Farkas tanárnővel. - válaszolta neki Kinga. 

- Tanárnő ma nem lesz, pár perce a jelzett.Nem igen törődött azzal, hogy utolsó pillanatban szólt. - dünnyögte igazgatóhelyettes. 

- Jaj de jó! Akkor Máday néni lesz velünk? - élénkült fel Zsolti.

- Nincs más választásom.. Hirtelen nem tudnék kit ide hozni..

***

Nem földrajzoztunk, hanem inkább magatartásról és számára egyéb fontos dolgokról beszélt nekünk. Bár nem igen figyeltem . De az biztos Zsolti hozta formáját, amin a többség jót derült. 

- Jössz szünetre Reni ? - fordult felém Cortez. 

Ricsi, Luna, Zsolti és Dave ajtóba várták minket. 

- Nem köszi. - csóváltam meg fejem. 

- Ne maradjak veled? - kérdezte. 

Jól esett figyelmessége, hogy rákérdezett. De akkor se szeretném korlátozni. 

- Nem kell, nyugodtan menj. - mosolyogtam rá. 

- Reni azért szünetre lesétálhatsz. - szólt közbe Arnold. 

- Neményi! Egyszer végre csendben maradhatnál. - oltotta le őt Cortez. 

- Épp miattad vagyok ilyen! - fakadtam ki Arnoldra nézve.- Sokkal könnyebb lenne ha tényleg hallgatnál.

- Csak nem az bánt, hogy feljelentem azta agresszív bátyád?

- Vajon rendőrségen azt is fogják tudni ki provokálta?- mosolyodott el gúnyosan Cortez. 

Arnold szólni akart, de most én kotyogtam közbe. 

- Szeretem a fivéremet, és nem akarom fajtád miatt legyen baja. Nem vagyok itt 2 hónapja se, de elegem van. - borultam ki. 

Kész mindenki minket figyelt osztályból. Még Kinga is visszajött, aki mellett Vilma állt. Már csak bátyám hiányzott aki hamarosan be is toppant. 

Kis tudatlan nem foglalkozott kíváncsi tekintetekkel, csak hozzám sétált. 

- Renii. Nagyi meg fog ölni. - nyafogott. - Mi van itt? - vette észre nagyobb érdeklődő társaságot. 

Szólni akartam, de Arnold megelőzött.

- Bűnhődni fogsz, amit velem tettél. Szüleimmel már jogaimat is átnéztük.

- Verekedni akarsz? - emelte fel öklét Ákos.

- Attól függetlenül,hogy húgod ismert, ne hidd azt bármit megtehetsz. - rázta fejét Arnold.

Ákoson látszódott, hogy alig bírja visszatartani magát,hogy Arnoldnak ugorjon. 

- Soha nem éltem vissza Reni hírnevével!- emelte ki, hangjában düh volt érezhető. 

- Neményi lefejellek! - fenyegette meg Ricsi. 

Arnold csak fejét csóválta, és inkább könyvét nyitotta ki,szerintem leesett neki csak ő jöhet ki vesztesen, létszám fölény miatt. 

Ákos pedig megkerülte Zsoltiékat és kiviharzott a teremből. 

Utána siettem, hiszen látszódott rajta elég keményen érintették ezek a szavak, mégha nem is voltak igazak.

Bátyámnak mindig is nehéz volt elviselnie, hogy szerinte többet tettem le asztalra, mint ő hiába idősebb.

Többször elmondtam neki nem vagyok több mint ő, és nyugodjon meg. Ő próbálta ignorálni félelmeit maga módján de, hogy a fejéhez verték nyilván rosszul viselte. 

- Ákos. - értem utol a folyóson, és kezem vállára helyeztem.

Szerencsére sokan nem voltak körülöttünk, de ígyis voltak kíváncsi pillantások.

Testvérem semmit se szólt csak szemeivel egy pontot bámult.

- Ne hallgass Arnoldra, csak idegeidet tette próbára. Nincs joga ítélkeznie egyikünket se ismeri, ahozz képest elméletileg mennyire okos, semmit se tudd. 

Csend. 

- Hazamegyek szerintem. - bökte ki. 

- Ne menjek veled? - kérdeztem, hiszen támogatni szerettem volna. 

Most hátsó szándék nem volt benne, egyszerűen csak mellette akartam lenni.

- Nem köszi. Majd ütközünk. - és ott hagyott. 

Nem hibáztathattam érte. 

*** 

Nap végén Cortezzel oldalamon sétáltam ki az iskolából. Nagyon rendes volt, hiszen mégha nem is úgy mutatta ki, de figyelt rám.

- Akkor ma gondolom nem találkozunk. - utalt randira.

- Nem hiszem bocsi. -  húztam el számat. - Ákossal szeretnék lenni.

- Érthető. - bólogatott. - Csóri eléggé odavolt. 

- Aha. - bólintottam. 

Nem igen akartam erről beszélni, amit megértett szerencsére. 

- Hazakísérjelek? - kérdezte. 

- Virággal megyek ne haragudj. 

- Rendben. Akkor holnap. - köszönt el és Lunához ment,aki lépcsőknél várta. 

Mosolyogva intettem nekik egyet és barátnőmhöz mentem. Igaz elhanyagoltuk barátságunkat nem úgy álltam felé, de rendbe fogom hozni, hiszen ő volt első aki bizalmat szavazott nekem. 

- Renáta délután írj. - köszönt el maga módján Kinga. 

Apró mosollyal számon bólintottam, kezdem barátnak érezni Kingát, és szerintem ő is engem viszont nem igen vallaná be.

Igen élek!Remélem még maradtak olvasók. Nagyon szépen köszönöm segítséget _Anna0314_❤️