A rosszkedv hamar rám köszöntött, mert tudtam valószínűleg az én hülye ötletem miatt fog kapni Cortez a nagyszüleitől.Ezért sétáltunk már vagy negyed órája csendben az utcákon. Lassan az említett is észrevette rajtam, nincsen minden rendben.

- Mi a baj? - kérdezte kíváncsi tekintettel. 

- Hát. - gondolkodtam, hogy kibökjem e. - Na jó az, hogy miattam fogsz kapni nagy eséllyel.. - árultam el. 

Cortez egy ideig nem szólt semmit. 

- Ne bántson ez téged. Voltak már nagyobb hülyeségeim, nem hiszem, ezért jobban leszidna a nagyi. Max 1 hétig én mosogatok. - próbált nyugtatni. 

Vettem egy levegőt, és elhessegettem negatív gondolataimat. Ez a nap csak a miénk! Várjunk csak! Barátnője van. 

- És.. - kezdtem bele. - Viki? 

Ez is bajos tényezőnek számított. 

- Nem érdekel. - hangja őszinteséget sugallt. - Van ott egy kávézó. - téma terelés képpen egy halvány kék épületre mutatott , ami majdnem előttünk állt. - Meghívlak. - ajánlotta fel.

- Valami édességre. - csillantak fel szemeim már a gondolattól is . - Azt hittem táskádba maradt a pénzed.

Cortez csak mosolygott. 

- Hát cola és büfé. - mondta és ezzel két szóval megértettem.- Egyébként akkor kapsz sütit. - adta be derekát. 

- Meghívhatsz. - fogadtam el. - De mihelyst pénztárcámhoz jutok visszafizetem! - szögeztem le. 

- Nem kellene, de fogadjunk, ha ellenkezek nem fogadod el.

- Eltaláltad drága.- helyeseltem. 

Közben a helyiség elé értünk, ahol Cortez kinyitotta bejárati ajtót. 

- Hölgyeké az elsőbbség. - invitált maga elé. 

- Micsoda úriember. - jegyeztem meg szórakozottan, és beléptem.

Ő is követett, és együtt leültünk a legközelebbi üres asztalhoz. Közben körülnéztem szememmel, hiszen még nem jártam itt. Mit ne mondjak egyszerű kis kávézó, de annál jobban szimpatikus volt. 

Azért voltunk egy páran, örülhettem , hogy hamar asztalunkhoz lépett egy női pincér. 

- Álmodok? - emelte fel a hangját meglepetésében. 

Mindenki ránk nézett vagy legalábbis a többség. 

- Pardon? - értetlenkedtem. 

Kissé kínos szitu.. 

- Rentai Renáta. - mondta el a nevem. 

Oh, jaj .. Nem akartam én most egy rajongóval találkozni. Miért pont most? 

- Szia. - erőltettem magamra egy mosolyt. 

- Csinálhatunk egy képet? - kérdezte izgatottan.- Imádlak amúgy! 

- Persze. - adtam be a derekam. 

A kép hamar meglett, de végül plusz hatan jöttek még oda hozzám akik ismertek. 

Nem vagyok én bunkó, ezért mindegyikükhöz szóltam valami kedveset és lefotózkodtam azzal aki kérte. 

Azért érzékeltem közben, hogy egy-két lesi fotó is készült rólam. 

- Köszönjük Reni! - hálálkodott a pincérnő, közben aki idejött hozzám visszaült helyére. - Mit kérsz? - tette fel a kérdést. 

- Semmit köszönöm. - válaszoltam, hiszen minél előbb menni akartam.- Cortez? 

Tekintetemmel próbáltam neki jelezni , hogy menni terveznék. 

Magamnak pedig fejben drukkoltam, hogy több ilyen eset ne legyen. Bár franciában gyakoribb volt amit el fogadtam, de most magyarba a nyugalom miatt jöttem. 

Egy ideig csend volt, gondolom Cortez húzni szerette volna az agyam. Szerencsére nem sokáig csinálta, csak kibökte végre , hogy semmit se kér.

- Sajnálom remélem nem miattunk van ez . - kért elnézést az egyik rajongó féleségem aki szintén vendég volt itt.

- Nem persze . - nyugtattam meg és felálltam a székről.

Jobbnak véltem, ha távozunk. Nem akartam Cortezt belerángatni.. De éppenséggel a szerencse se volt velem. 

- Aranyosak fiatalok. - dicsért meg a pénztárnál álló nénike, aki gondolom ránk célzott. - Csak nem együtt ? - érdeklődött egy kedves mosollyal arcán. 

Nekem rögtön letörlődött a jókedv az arcomról. Pont ezt az összeboronálást, akartam elkerülni. 

-Nem. - feleltem röviden. - Viszont mennénk viszlát. -köszöntem el és sietve az ajtóhoz mentem, ahol kiléptem a hűvös időbe.

Kabátom még időm se volt levenni, ezért rajtam volt,csak össze kellett cipzároznom. Időjárásra pedig nem nagyon szoktam kitérni, de már november végét írva észrevehető volt, hogy a télhez közeledünk. Elmélkedésem közben lassan mellém lépett Cortez is. 

- Ne haragudj. - kértem tőle bocsánatot az előbbi kellemetlen helyzet miatt. 

- No para. - legyintett. - Menjünk tovább. 

- Merre? - kérdeztem, miközben sétálni kezdtünk. 

Látszott rajta, hogy elgondolkodott végül csak lazán idevágott valamit. 

- Amerre visz az út. - felelte költőien.

- Kardos büszke lenne rád. - viccelődni próbáltam.

- Eskü kedvencem az a tanár. - vigyorgott. 

- Látom a csillogást a szemeidben. - nevettem fel. - Fuh, nekem Vladár.- jutott eszembe, és kirázott már a gondolattól is a hideg. 

- Neked meg ő a kedvenced egy tanítási napja után. Ne merd tagadni, mert tudom. - röhögött.

- Hülye Milán is pont akkor hívott. Annyira égett a fejem. - panaszkodtam. 

***

Egy csomót beszélgettünk, míg sétáltunk. Nem hagytuk kihűlni a párbeszédünket, mert mindig felhoztunk valamit. 

Be is ültünk egy cukrászdába, ahol kaptam sütit, míg Cortez feje örülhetett, hiszen colához jutott a szervezete. Végülis amcsi a gyerek. 

Mintha már rég ismertük volna egymást szabadon beszélgettünk a családot is belekeverve. 

Közösen azt is megállapítottuk, hogy nagyon hasonló szüleink vannak. E tényt a mozi előtt beszéltük meg.Nos kissé unalmas volt Cortez választott filmje,de ezt neki nem kell tudnia.

Az ajtó előtt álltunk és beszélgettünk. El is felejtettük, hogy nehezteltünk a másikra még reggel.

- Szóval jól tudsz gitározni, zongorázni. - bólogatott Cortez, miszerint megértette.

- Hát igen. - büszkélkedtem. - Viszont sajnos túl kell esni rajta. - mutattam befelé, hiszen nagyi vagy bátyám bármikor kijöhettek volna.

- Értem. - mosolygott. - Hívj, ha túlélted. - intett egyet és megfordult.

- Cortez! - szóltam utána. - Köszönöm a mai napot, és holnap visszaadom a cukrászdai, és mozis pénzed.- biztosítottam.

- Nem kell. - fordult vissza.

- Azt hiszem ezt, már megbeszéltük. - tettem szóvá.

- Max hitted . - röhögött.

Már szólni akartam volna, de nagypapa és nyomába Ákos jött ki az ajtón.

- Renáta! - ráncolta homlokát nagyapa.- Hol voltál?

- Csókolom, csá Ákos. - köszönt Cortez és el is ment.

Nem akart belekeveredni, érthető.

- Ne haragudjatok,csak sok volt . - sóhajtottam egyet.

Közben a régi trükkel próbálkoztam, hogy aranyosan nézek. Régen ezzel sok mindenkit tudtam puhítani.

-17 leszel, ne szívass. - nevetett ki Ákos.

Ajkain egy seb éktelenkedett,amit még délelőtt Arnold csinált. Tényleg vele mi lehet ?

- Gyere be kisasszony a nagyanyád, mérges és mi is azok vagyunk. - bökte oldalba nagyapa a testvéremet.

- Öhm, igen ám! Aggódtam. - köhintett egyet Ákos, miközben bementünk.

Az akasztóra tettem kabátom, kinti cipőm levettem és egyik papucsomba beleléptem. Ezután a nappaliba mentünk, ahol egy mérges tekintetű nagyszülő ült. 

- Reni! Mi az, hogy szó nélkül leléptél az iskolából? - kért számon és telomat felmutatta. - Hívtunk egy csomószor, de nem vetted fel. Bár még jó, hogy, ha a készüléket se bírtad magaddal vinni. 

Nyakamat behúztam, nem nagyon tudtam elő állni normális mentséggel. Akkor semmivel se törődtem, ebbe beletartoztak későbbi következmények is. 

Ekkor még javán nem voltam túl... 

- Bocsánat. - hajtottam le fejem szégyenemben. 

- Nincs szimpla bocsánat! Ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet. Befogadtunk, megígértük vigyázunk rád. Erre eltűnsz?! - osztott ki nagyapa. 

- Nem csinálok többet ilyet. - szögeztem le, immáron felemelt fejjel. 

- Ajánlom is. Holnap pedig bocsánatot kérsz azoktól a tanároktól, akiknek óráján nem voltál ott. - fejezte be nagyi. 

- Rendben. - nehezen, de beadtam derekam. - Felmehetek a szobámba? 

- Egy óra múlva vacsora. - emlékeztetett nagyi és intett egyet, hogy távozhatok. 

Már indultam volna fel, de eszembe jutott a táskám. 

- Visszakaphatom? - néztem nagyira. 

Nagyapára nézett és mintha szemmel beszéltek volna. Végül bólintottak egyet, testvérem pedig kezembe adta a tatyómat. 

- Köszönöm. 

Ezután ott hagytam őket, felmentem a lépcsőn utána ajtómhoz ballagtam , és szobámba beléptem.Persze Ákos is követett helyiségbe. Én meg csak ágyamon elfeküdtem.

- Na mizu? - szórakozott vigyorral az arcán leült egy pufomra. 

- Hm? - könyököltem fel heverőmön. 

- Hát..Cortezzel.Együtt vagytok? - kíváncsiskodott. 

- Barátnője van. - emlékeztettem. - Nekem végül is bejön, de beleszólni nem fogok a kapcsolatukba. Csak barátok vagyunk.

Mint mindig most is megbíztam Ákosban, ezért avattam bele ezekbe. 

- Szerintem te is tetszel neki, nem értem punkkal miért nem szakít.-rázta meg a fejét testvérem.

- Szerintem épp ellenkezőleg. Nem jövök be neki, egyértelműen csak barátként tekint rám.

- Na mindegy te tudod. - hagyta rám, felállt és a szobámból kiment.

Halványan elmosolyodtam és telefonom kezembe vettem azzal a szándékkal, hogy írjak Corteznek. Vajon már hazatérhetett? Nagy leszidást kaphatott?

Közben az üzenetek igazán megleptek főleg mns-en. Virág, Kinga, Luna, Vilma,Arnold, Dave és Ricsi írt. 

Elsőként Virágot nyitottam meg. 

Virág:Reniii hova tűntél?

Virág:Ahj írj má' vissza😭😭😭

Szegény.. Gyorsan fejben megfogalmaztam egy üzenetet, amit leírtam neki. 

Reni:Sok volt az Arnoldos incidens nekem, és következményekbe nem gondolva Cortezzal eltűntem. Sajnálom!

Ezután keményebb diót olvastam el. Kingát.. 

Kinga: Nos ne hidd el, hogy érdekelsz, ahogy Cortez se. De mivel ezzel rontod az osztály hírnevet. Ezért felteszem a kérdést hol a búsba vagy? 

Kinga:Renáta ne ignorálj!

Ennyi.. Nyeltem egyet belegondolva mit kapok holnap tőle ezért, és neki is visszaírtam.

Renáta:Bocsánat, telom lenémítva a táskámba maradt.

Ezután tovább léptem Ricsire ő csak egy üzit hagyott.

Ricsi: Jól leléptetek C-vel!

Erre nem tudtam mit reagálni, inkább tovább mentem.

Vilma:Hallottam felszívódtatok Cortezzel, remélem jó is kisül ebből a dologból.

Nos kár volt, bár már közelebb érzem magamhoz.

Reni :Barátok vagyunk. Barátnője is van és csak nyolc napja ismerem.

Ezekkel próbáltam indokolni, bár már bevallottam, hogy tetszik. 

Luna:Te meg az öcsi hova tüntetek?Remélem nagynéni lehetek. 

A dinka..

Reni:Nyugdíjba mentünk :D

Most jöhetett Arnold.. 

Arnold: Kiálltam érted az intelligencia hiányos bátyád ellen. Erre lelépsz a másik csökkentett képességűvel? 

Fogaimat összeszorítottam mérgemben, nem tagadom,hogy felcseszett. 

Reni:Ákos csak szórakozni akart, megszoktam, hogy szeret hülyülni, ezáltal nem zavart, felesleges volt beleszólnod. Amúgy meg egyiket se merd sértegetni! 

Kellett pár perc miután tovább tudtam lépni. Jöhetett Dave. 

Egy linket küldött. Amit felvont szemöldök kíséretében megnyitottam. Egy újságnak oldala volt, amin egy cikkben Cortezzal szerepeltem. 

- Reni! - futott be Ákos a szobámba telefonja társaságában. 

Csak lehangolt húgát láthatta, telefonja képernyőjét bámulva .

Nem érdekelt az se, hogy többiek lassan visszaírtak. Csak beszélni akartam vele. 

- Ezek szerint láttad. - állapította meg. 

- Fel kell hívnom. - határoztam el magam. 

A névjegyzékbe lépve megkerestem telefonszámát és tárcsázni kezdtem. 

Szerencsére sokat nem kellett várni, mert felvette. 

- Szia Reni. Rég beszéltünk. - hangja szórakozott volt. 

Vagyis még nem tud a cikkről. 

- Ne haragudj.. - újságra akartam utalni. 

- Miért is?- éreztem, hogy zavarodott. 

- Menj a blikk oldalára ott szerepelünk egy ma készült képpel.. Mennek a találgatások pedig pont ki akartam kerülni. 

- Reni! Ne fájjon emiatt a buksid, mert no para. Hadd szórakozzanak. - nyugtatott. 

Éreztem, hogy a szívemről egy szikla esik le. Ez a megkönnyebbülés érzése... 

- Örülök, hogy nem zavar. - válaszoltam fellélegezettem

- Nem is érdekelnek. De valaki annál inkább . - felelte. 

Vettem a bátorságot és rákérdeztem. 

- Na és ki? 

Gondolom Vikire akart utalni. De amit mondott annál inkább meglepett. 

- Te. - bökte ki. 

Számat eltátottam meglepettségemben. 

- Na végre! - hallottam meg egy hangos Lunát. 

_______________________________________

köszönöm szépen segítséget _Anna0314_💙