Fél óra elteltével a társaság nagyjával szobámba gyűltünk össze. Még Virág és Ricsi is egy légkörben tartozkodótt, ami nagy dolognak számít, ha nem iskoláról van szó.

A rasztával,pedig mindketten hallgattunk a tegnapi csókunkról. Az alkohol okolható szerintem.

- Cortez itt volt? - szakított ki gondolatmenetemből Luna.

Keserű ízzel a számban aprót bólintottam. Még mindig frissek  az események, de most nem ezért voltunk itt.

- Utánad nézhettem volna - jegyezte meg Dave. - Jó sok like, és komment érkezett a tegnapi videóra. - utalt arra mikor kornt énekeltem.

Ezzel buktattam le magam. Elmondható,hogy a saját vesztembe estem.

- Akkor az a lány is te voltál múltkor?- értetlenkedett Virág. - Gondolom nem csak a hasonmásod.

- Jó idióták vagyunk. - mondta Kinga. - De leginkább Virág.

- Most mié'? - kapta fel a fejét említett.

- Hagyd mondja már el Reni, amire mindannyian kíváncsiak vagyunk! - szólt közbe Vilma.

- Ahj. - sóhajtottam majd erőt vettem magamon és belekezdtem. - Sajnálom, hogy így látott napvilágot. Féltem a hozzáállásoktól. De nem vagyok nagyképű, ugyanaz maradok.

- Nem is gondoltunk semmi rosszat. - fogta meg vállam Luna biztatóan.

- Király vagy amúgy is Ren.

- Nem vagy nagyobb szerencsétlen. - vigasztalt Kinga a maga stílusában.

Elmosolyodtam a miatt, hogy ilyen barátaim vannak mint ők.

- Viszont,veletek mivan? - néztem  Vilmáékra.
Terelni szándékoztam amit ezzel jeleztem.

- Mire gondolsz? - értetlenkedett a szőke hajú lány.

- Tegnapi akciótok. - emlékeztettem őket.

- Szerencsétlenek nem jöttek össze. - szólt bele Dave.

- Kit neveztél szerencsétlennek? - vonta fel szemöldökét Vilma.

Szemeiből kivehető volt, hogy nem érdemes vele kezdeni.

- Senkit. - lapított a fiú inkább.

Vilma jobbnak látta annyiba hagyta a kütyü mániást, a kérdésemre választ adott .

- Zsolti hülye és bevolt rúgva. Nincs semmi közöttünk. - mondta.

Arcáról, pedig nem tudtam leolvasni semmit, hogy csalódott vagy mérges lenne, ahogyan más érzelmet se.

Zsolti csak kínjában, a plafont bámulta. Ezekszerint még nem jöttek össze, de ami késik nem múlik.

- Ricsi is bevolt rúgva. - törte meg csendet Virág.

- Bajod? - flegmáskodott vele a raszta.

- Naon bunkó vagy- emelte rá a tekintetét. - Tegnap minek hívtál fel akkor ?

- Előbb mondtad el, hogy nem voltam józan. - gúnyolódott Ricsi.

Igaz ittas állapotban volt, de ez akkor se jogosította fel arra, hogy barátnőm érzelmeivel játsszon.

- Öh. - szólaltam meg.

Eléggé érezhető volt, hogy feszült  hangulatot szerettem volna, valahogy korrigálni, de sajnos csak ennyire futotta. Iyenkor mit is mondhatna az ember?

- Ahogy elbántál velem, soha nem kezdeném újra veled. - hagyott figyelmen kívül Ricsi.

Az előbbi szavait Virágnak intézte, aki elnézett. Most mivan?

- Ricsi nyugodj meg. - próbált hatni rá Luna.

- Te is ott voltál! - nézett a fekete hajú lányra hitetlenül. - Nehogy mellette állj ki.

- Igen Reni, és Ákos kivételével mindnyájan ott voltunk. - helyeselt a lány. - Egyszer meg kellene normálisan beszélnetek, mert ez így nem megoldás . - rázta a fejét Luna Ricsire nézve, aki felállt helyéről.

- Most meg hova mész? - kérdeztem a fiútól.

- El innen. - közölte határozottan.

Tudtuk nem lehet lebeszélni, ezért nem is próbálkoztunk. Ákos szintén feltápászkodott azzal az indokkal, hogy ki kíséri a srácot, de Ricsi leintette majd kiment szobámból.

Kisebb ideig kínos csend telepedett ránk, amit senki se tört meg. Gondolom mindenki az előbbi történteken rágodott. Vajon mi történt igazából? Nehezteljek Virágra a hazugsága miatt? Mivel nem én dolgom, ezért csendben maradok inkább . De elhatároztam későbbiekben egy őszinte teljes választ kérek barátnőmtöl. Mert amit elmondott, minden volt, csak hogy nem őszinte.

- Egyébként. - szólalt meg Kinga, kisebb idő után. - Nem mintha érdekelne, de, hogyan lettél énekesnő?

Már válaszolni készültem, de telefonom rezegni kezdett zsebembe.
Elvettem eddigi helyéről majd képernyőjére néztem. Nathan hívott,aki a menedzserem szerepét töltötte be két éve. Véletlenül se magázódunk, mert baráti kapcsolatba vagyunk, és igen laza embernek mondható.

- Vele is kellene beszélni. - jutott eszembe, aminek hangot is adtam, majd felálltam. - Ákos mondd el nekik te, én visszahívom Nathant.

- Ki az a cula? - kapta fel fejét Zsolti. - Hapsid? - piszkált.

- De hülye vagy. - dobtam meg egy párnával, az ágyamon fekvő fiút.

- Nem mondtál újat, hogy idióta . - helyeselt Vilma.

- A menedzserem. - tettem hozzá utólag.

- Majd egyszer bemutatod? - kíváncsiskodott Luna.

- Aha. - bólintottam.

A szobából kiléptem ajtóm magam után csukva. Kezembe pedig telefonom tartottam.

A készülékem applikációi között megkerestem kellő alkalmazást és videóhívásra nyomtam.  Várnom kellett pár másodpercet mire megjelent az arca.

Meg kell jegyeznem Nathan nem csúnyának mondható férfi. Zöld szemekkel és barna hajjal rendelkezik nem utolsó sorban igen aranyosl mosollyal. Huszas évei végét tapossa, ami egyik oka annak, hogy soha ne legyen közöttünk semmi.

- Min agyalsz te lány? - szakított ki gondolataimból mély hangjával. Elején furcsa volt a francia, de gyorsan átváltottam.

- Helyzeten. - válaszoltam gyorsan.

- Hát ajánlom, hogy magyarázd meg történteket. - kért számon.

- Bocsi, tudom hirtelen tűntem el szó nélkül. Csak soknak éreztem...A koncertek, a többi munka.Tanulásra is kellett koncetrálnom.  Hiányzott előző életem mikor csendesebb volt környezetem. Így jött Magyarország,mert Franciába biztos nem lett volna teljes nyugtom. De beleestem a saját hülyeségembe így lebuktam. - magyaráztam - Meg tudod mondani, hogy médiát, hogyan lehet megoldani? A folytatást érettségi után kigondolom.

Nathan nem azonnal válaszolt. Bele tellett pár másodpercbe, míg megszólalt.  

- Kellene egy közleményt kiadni, hogy ideglenesen visszavonulsz, csend miatt. Kérni, hogy tartsák tiszteletben. Aztán lesz ami lesz. Most rágódnak rajta, aztán két hét után csend lesz - gondolta ki.

- Hova írjam ki?

- Hát közösségi oldaladra Reni. A média biztos  nézi mit lépsz.

- Igazad lehet. - helyeseltem.

- Nekem mindig igazam van -kacsintott rám.

- Na persze. - nevettem fel. - Viszont ha nem baj leteszlek, mert vannak nálam vendégek.

- Koptass le akkor. - jegyezte meg szórakozottan.

- Szia. - köszöntem el tőle mosolyogva és kinyomtam a hívást.

Telefonom zsebembe tettem majd visszaléptem a helyiségbe.

Ákos felállt eddigi helyéről és kérdő tekintettel nézett rám ahogyan a többiek is.

- Kell fogalmazni a Facebook oldalamra egy közleményt, hogy miért tűntem el meg ezek. A média, remélhetőleg csak leszáll.

- Sima ügy lesz. - csapta össze tenyereit Zsolti.

- Aha. Akkor segítek fogalmazni. Rögtön köszönéssel kezdjük. Annyi már megvan.- röhögte el magát Ákos.

- De okos valaki. - jegyezte meg Kinga gúnyosan.

- Próbálok segíteni az a lényeg.

- Ha ez nálad az akkor inkább hallgass. - intette le bátyámat.

- Kinga oan naon gonosz vagy. - szólt közbe Virág.

- Megszólalt a másik okos. - forgatta meg szemeit Kinga.

- Elég! - kértem, miközben megnyitottam a facebookot.

-Valahogy próbáld a saját stílusodba. - tanácsolta Vilma.

Fejem megráztam, mert értelmes szöveg nem jutott eszembe.

- Oké legyen az, hogy Nathanra hagyom. - határoztam el.

- Ez jó döntés. - támogatta az ötletem Luna.

***

Barátaim még másfél óráig maradtak.  Utána felhívtam Nathant aki megírta és publikálta a hírt. Ez történt úgy egy órája, azóta fel se léptem internetre. Őszintén szólva nem is nagyon érdekelt, bíztam menendzseremben.

- Nyugodtan fel mehetsz . - jött be szobámba a bátyám kezében egy tablet volt látható.

- Kopogni luxus? - ültem fel ágyamban. - Amúgy ezek szerint elhallgatott? - vontam fel kérdőn a szemöldököm a médiára utalva.

- Hát csak cikkeztek a közleményről. A kommentek pedig elfogadhatónak tűnnek.

Erőt vettem magamon és kézhez vettem telefonom. Mikor feloldottam a készüléket meglepetten néztem a híváslistára.

Anyáék hívtak kétszer.

- Ákos téged kerestek apáék? - fordultam testvérem felé.

Tudni kell, hogy nem a legjobb kapcsolatunk velük. Csodálkoztam, hogy felemelték a telefont, hogy időt szakítsanak rám.

- Nem. - rázta meg fejét.

- Biztos hallották az ügyem. - találgattam.

- Vissza hívod őket?

- Hát. - töprengtem el.

Majd gondolva egyet lesz ami lesz, tárcsázni kezdtem anyáékat. Egy hét után ideje lesz egy kis beszélgetésnek.

Szüleim szerencsémre nem várattak sokat. Három csengés után anyám szólt a telefonba.

- Renáta mi ez az egész? - kért számon köszönés nélkül.

- Neked is szia anyukám. Meg vagyok és ti? - hangom csöpögött a gúnytól.

- Ne flegmázz itt nekem. Eltartunk, kedvre játszhatod a sztárosdit, emiatt leléphettél  Magyarországra. Erre neked áll feljebb? Hol itt a hála?

- Anyukám miről beszélsz te? - nevettem fel kínomban.

Méghogy hála.

-  Hogy hogy miről? Netán hazahívjalak? Ne feledd tizenhat vagy. - emlékeztetett.

- Te most zsarolni próbálsz? - kérdeztem.

- Én csak tényeket mondtam, és magyarázatot várok. - közölte.

- Annyira jó szülő vagy. - nevettem még a szótól is.- Nem az érdekel, hogy nekem mi a jobb, hanem csak meglegyenek kis válaszaid. Nézzetek  körül apával. Három gyereketek van egyikünk sincs veletek.

- De te bármikor mellettünk lehetsz Reni.. - felelte nyugodt hangon anyám.

- Minek legyek ott? Úgyse foglalkoztok velem, inkább a munkátokkal. - válaszoltam idegesen.

- Mert akkor nem lenne annyi pénz, és nélkülözés miatt nyafognál.

- Amiatt? Te is tudod nekem is van bankszámlám amin külön pénz van.

- Vajon meddig lenne elég? - nevetett ki a telefonba.

- Na jó anya erre nem vagyok kíváncsi. - mondtam és rá nyomtam a telefont.

Idegességembe pedig ágyra dobtam a készüléket.

- Reni ne foglalkozz velük. - próbált megnyugtatni testvérem.

- Mindegy tényleg nem érdekel. - túrtam a hajamba.

- Felesleges idegeskedés . - biztatott Ákos. - Nem fognak változni.

Igaza volt, mert már nem egyszer összekaptam velük, de soha nem értették meg szándékaim. Jelenleg koncentráljak a jelenre, ahol messze vannak ők. Itt vannak a barátaim, nagyszüleim valamint Ákos és talán Milánra is számíthatok.

Barátaim.

Milyen fura szó belegondolva. Franciába nem tudhattam magaménak egyet se ugyanis féltem a kihasználástól a nevem miatt.

Vajon Cortez mi nekem? Merthogy nemcsak a barátom biztos. Bár  egy hét után talán túl korai lenne az érzelmeim találgatni felé.

Hagyom a jövőre és talán egyszer választ kaphatok kérdésemre.