Reni szemszöge

Repülőgép ablakán bámultam a felhőket. Mellettem bátyám foglalt helyet.
A Franciaországból való elköltözésünket az okozta, hogy elég volt a médiából. Egy tizenhat éves lány vagyok, tanulmányaimra szeretnék koncentrálni.Ákos meg a bátyám, és félt, remélem nem fogja megbánni velem jövetelét Budapestre.

- Min gondolkozol? - szólalt meg a bátyám, gondolataimból kizökkentve.

- Hát ezen az egészen. Azt gondoltam anyáék nem fogják engedni. - magyaráztam.

- De beleegyeztek, szóval az lényeg. Vajon Magyarországon jó csajok vannak? - töprengett hangosan testvérem.

- Ne ezen járjon eszed.- nevettem ki. - Most már tudom, hogy emiatt jöttél velem haza.

- Inkább amiatt, hogy féltelek - váltott komoly hangvételre.- Csak 17 leszel, azt ekkora váltást. - indokolta meg döntése okátm

- Ne szerénykedj biztos a nők is. - piszkáltam.- Franciaország uncsi volt, mi? - vigyorogtam szélesen.

- Háát.- nyújtotta el a szót szórakozottan. - Lassan Magyarba leszünk. - terelte a témát, de nem válaszoltam, mert megint elkalandoztam.

Reggel még azt gondoltam egész celeb életem visszalépéséből, nem lesz semmi. De most már lassan Magyarországon vagyunk nagyszüleinknél ráadásul Ákossal. Még most is meglepő a dolog, pedig pár óra már eltelt.
Mosolyogva testvéremet néztem, aki egy általa hozott kompakt tükörben igazította meg haját, magát bámulva. Kicsit nagyon önimádó, de meg is teheti, hiszen igen népszerű lányok körében.

- Tudom helyes vagyok. De ne bámulj hugi. - szólított vissza Ákos.

- Jó na.. - tértem vissza. - Csak dolgok hatása alatt vagyok. Szerinted a Szent Johanna gimi jó választás volt? - érdeklődtem meg tőle.

- Ne szarj be. - vigasztalt.-Utána néztem,11.-dikbe nincs rajz ott se. Ráadásul francia tagozatos, ami a jó. - vigyorgott.

- Akkor nem kell érettségizni abból nekem jövőre, neked meg idén. - örültem meg az egésznek.Ergo francia az egyik anyanyelvünk a magyar mellett, így érthetően nem engednek franciából nyelvvizsgát tenni . - Viszont.. Akkor angolból lesz fogadjunk.- lombózodtam le, tény, hogy béna vagyok abból tantárgyból.

- Ja, de valahogy meglesz az angol. - biztatott Ákos.

- Neked se az a nyelv erősséged, és májusban érettségi. - emlékeztettem drága testvérem.

- Köszi én itt nyugtatgatlak, te meg " bántasz" . - röhögött ki. - Na mindegy lassan leszállunk. - csatolta vissza az övet, ahogy én is az enyémet.

**

Így történt, hogy húsz perc múlva már a nagyiékat vártuk reptéren, akik szerencsére hamar megérkeztek.

Oda siettünk hozzájuk és szoros ölelésbe vontam őket. Ákos se habozott sokáig, csatlakozott hozzánk.

- Ti mekkorát nőtettek! - vált el tőlünk nagypapa,közben végig mért minket jobban .

- Igen, igazad van. - helyeselt nagyi. - A videók nem adtak vissza titeket.

- Hát most itt vagyunk. - szólt közbe Ákos.

- Gondolom fáradtak vagytok. - tette be kocsiba csomagjainkat nagyapa.

- Az nem kérdés. - válaszoltam.- Ráadásul holnap van az első napunk az új gimibe. - meséltem közben beszálltunk az autóba, és végig beszéltük az utat.

Nagyapa elvezetett házunkig, majd kiszálltunk. Poggyászaink felét kivette papa, míg nagymama kinyitotta a kulccsra zárt ajtót. Ákos se tétlenkedett, kivette a csomagtartóban maradt bőröndőket. Én is segíteni akartam hurcolkodásban, de a fiúk leintettek,hogy  megcsinálják.

Feltekintettem most már otthonomnak nevezhető épületre, ami nem volt nagy ház , de külsőre, pont megfelelőnek minősült.
Majd bámulás után, követtem már bement rokonaimat. A nappaliba nagyiba ütköztem, aki szobámig elvezetett.

- Érezd magad otthon. Igaz egyszerű a kuckód, de sok átrendezést nem akartunk nélküled , maximum szóvá teszed, ha változtatni akarsz. - mondta a nagyi, mire bólintottam, ezzel is egyet értésem adva.

Végül körülnéztem.
Fehér falak, a kis helyiség sarkába egy ágy, ami mellett egy barna komód pihent. Ezen kívül még két szekrénnyel, nagyobb tükör, és pár fotellel meg egy puf szerűséggel is rendelkezett a szoba, és még az asztalt se felejtsem megemlíteni.

- Megfelelő lesz. - válaszoltam.- Köszönöm, hogy el jöhettünk. - hálálkodtam.

- Nekünk csak öröm, ha ritkán látott unokáink eljönnek. - legyintett nagyi, közben helyet foglaltunk ágyamon. - Másik bátyád? - érdeklődött felőle.

- Milán szakács, és egyetemista Amerikában. - meséltem, amit valószínűleg tudott.

- Ezzel tisztába vagyok, de régen hívott. - felelte nagyi szomorúan.

- Engem is, szerintem nem annyira családcentrikus biztos . - tippeltem meg.

- Majd felhívom. - közölte a nagyszülőm. - Mi újság karriereddel?- váltott témát.

- Vissza léptem.Nem hiszem, sajtó nélkül tudnék élni. Itthon magyarba csöndesebb környezetem lesz.- válaszoltam neki. - Nekem ez a maradék másfél év számít, érettségi után meglátom mi lesz. Folyatom e éneklést vagy sem.- fejeztem be.

- Tegyük fel. - kezdett bele. - hogy lebuksz barátaid előtt.Mit teszel? - kíváncsiskodott.

- Ha lesznek barátaim. - tettem hozzá. - Másképp fognak tekinteni, egyszerűen, tizenkettedikre otthagyom őket. Ákos érettségijét megvárom, szórakozni nem akarok, így is félek, hogy megbánja, azt hogy velem jött egyszer.

- Ne aggódj,Renikém, minden rendben lesz. - csillapította aggodalmam nagyim.

- Remélem. - sóhajtottam reménytelin.

- Segítsek kipakolni? - ajánlotta fel munkaerejét, nagyszülőm.

- Nem kell. - legyintettem, majd csomagjaimra néztem. - Segíts inkább Ákosnak.

- Hát biztos jobban ráfér. - állt fel az ágyamról. - El ne felejtsem, Szent Johannás cuccaid az asztalodon. - közölte majd ajtómhoz lépett, és kiment.

Neki láttam kipakolásnak, ami eltartott egy darabig. Főleg a szekrényekben való rendezkedés.

Utolsó lépésként, órarendet nézve pakoltam be táskámba. Holnap sajnos már suli és kijelenthetem, hogy nem nagyon lelkesedek.

- Gyere vacsorázni Reni! - hallottam lentről nagyim hangját.

- Pillanat. - kiabáltam vissza, és lementem a fürdőbe ahol kezet mostam, majd konyhába siettem.

- Mi a kaja? - érdeklődtem, helyem elfoglalva.

- Spagetti. - válaszolta a nagyi, és Ákosnak szedett, aki megköszönte.

- Kedvencem. - ragyogtak fel zöld szemeim, amin nagyi csak mosolygott  majd nekem is mert tányéromba.

Egymást megvártuk, és jóízűen falatozva, fogyasztottuk el ételt minden ízét kiélvezve.

- Isteni volt! - fejeztem be az evést. -Segíthetek mosogatni?

- Nem kell. - utasította vissza és kezébe vette, és kezébe vette amiből előbb ettem. - Fürödj meg és pihenj. Hosszú utad volt ma. - vette el nagyapám tányérját, aki szintén befejezte étkezést.

- Nem volt rossz.- mondta el véleményét Ákos. - Köszönöm. Hugi menj fürödni, de siess.- nézett rám testvérem.

Bólintottam egyet, majd szobámba mentem, hogy kiválasszam a pizsim.Szerencsésen sikerült is. Ezután beléptem a fürdőbe , ahol neki láttam az esti rutinomnak. Egy fürdésből,  fogmosásból és arcápolásból állt a folyamat.Miután végeztem, elkészülten ballagtam szobám felé és zuhantam be ágyamba

Plafont bámultam egy ideig és reménykedtem a legjobbakban holnap. Vajon szerencse velem lesz? Van félni valóm? Végül elhessegettem gondolataim, majd az oldalamra fordultam. Nem sokkal később elnyelt álmok világa.

______________________________________

Csak pár helyen javítottam helyesírási hibát, de ha ti is láttok még nyugodtan szóljatok . Későbbi részekben a tartalom is másabb lesz.Amúgy előtte egy kommentet, hogy igény van e még légyszi .
By❤️