Rafi megígérte, hogy beszél Al-lal. Ennek örömére időben felkeltem és elindultam a suliba, egyedül.
Mikor kiléptem volna az ajtón, Rafi odaszólt:
-Tudom mire játszol!
-Hogyan? -visszafordultam a küszöbről.
-Jól viselkedsz, példamutatóan, hogy ösztönözzél arra, hogy beszéljek az ügyeddel kapcsolatban Al-lal.
Megszorítottam a kilincset.
-Öhm. -összeszorítottam a szám. -Baj, hogy ezt csinálom?
Rafi elmélyülten tanulmányozta az arcom.
-Nem...
Vártam, hogy befejezze.
-De...? -segítettem rá.
-De egy nap kevés. -fejezte be a mondatot a bátyám.
Elhúztam a szám.
-És ha mondjuk... egy egész hétig viselkednék jól...?
-Most alkudozol? -Rafi megemelte a szemöldökét.
-Lehetséges...
-Akkor... -Rafi felém fordult. -Mit értesz jó viselkedés alatt?
-Hm. -eltűnödtem. -Nem küldenek az igazgatóiba...?
-Kevés.
-Nem kések...?
-Jobb. Kezd langyossá válni.
Beletúrtam a hajamba.
-Nem lesz rám panasz...?
-Forró.
Felnyögtem.
-De, Rafi, az...
-Nem kifogást kértem! Ha valóban sikerül egy hétig panasz nélkül suliba járnod, akkor elhiszem, hogy ösztönöz a műhely.
Az ajtónak döntöttem a fejem.
-Ha kiakasztom a tanárt, az nem számít!
-Attól függ! Ne panaszkodjanak az osztályfőnöknek!
Elhúztam a szám.
-Legyen!
-Helyes! Siess, nehogy elkéssél!
Frusztráltan indultam a suliba.

-Mivel jöttél?
-Busszal.
A suli bejáratánál dekkoltunk Erikkel.
-És miért? -Erik egy müzliszeletet evett.
-Rafi azt ígérte, hogy közben jár az érdekemben Al-nál. -neki dőltem az egyik kőoszlopnak a bejárat előtt.
-Dolgozhatsz a műhelyben? -Erik abbahagyta a majszolást.
-Ha egy hétig jó leszek.
-Ez pontosan mit takar? -Erik összehúzta a szemöldökeit, a homlokán ráncok futottak össze.
-Nem lehet rám panasz.
A haverom harsányan felröhögött. Ezzel a szemközt dohányzó diákok figyelmét kihívta.
-Kösz! Ez nagyon bíztató.
A dohányosok fürkészni kezdtek minket.
-Bocs, haver, de ez elég esélytelen.
Hanyagul belenéztem mindegyikük szemébe, hogy vegyék a lapot.
-Neked lételemed a piszkálódás és a baj. Az, hogy ne legyen rád panasz... szinte lehetetlen. Mondhatni, az egyik jelllemződ az, hogy valaki mindig panaszkodik rád. -magyarázott Erik.
Az egyik emós csávó beleszívott a cigijébe közben megvetően bámult minket.
-Talán valami bajod van? -kiáltottam át.
-Ééééés erről beszéltem! -Erik fejcsóválva harapott bele a müzlijébe.
-Most hozzám beszélsz? -pöffékelt vissza az emós.
-Igen! Lehet, hogy a hajadtól nem látod, de hozzád beszélek. És ha nem akarod, hogy smink nélkül is így nézzen ki a szemed... -a feketére kifestett szeme felé biccentek. -...akkor másfelé mereszted, nem felénk!
-Egész kultúráltan küldted el a francba. -motyogja mellettem Erik.
Az emós egy ideig farkasszemet néz velem aztán a haverjaihoz fordul.
-Mostmár érted, hogy miért tartom szinte lehetetlennek? Még el sem kezdődött a suli, de te már majdnem laposra vertél egy gyíkarcot.
-Csak majdnem. Ez fontos! Nem történt semmi panaszra méltó. -helyesbítek.
-Még. -teszi hozzá Erik.

Német az első óra. Nem nagyon figyelek. Rafael folyékonyan beszél németül. És mivel kissé pedáns a bátyám, megtanított jó pár dolgot. Szinte együtt írtuk meg a háziját.
Mellettem Erik németül ír csajozós dumákat. Mit mondhatnék? Szereti a kihívásokat.
A tanár megkér minket, hogy nyissuk ki a tankönyvet a tizenkilencedik oldalon.
Hátul ülünk, idáig épphogy elhalatszik, amit mond.
Előttünk Iv és Mimi ül.
Szórakozottan bámulom Iv haját, aki pont előttem ül. Gesztenyebarna és összefogva a háta közepéig ér.
Megropogtatja a nyakát, így a haja jobbra-balra leng.
-Iv! -halkan szólok. -Iv!
Kis szünetet tartok:
-Iv!
A lófarokba kötött haj előre csapódik, ahogy a tulajdonosa hátrafordul.
-Mi van?! -szűri a fogai között.
-Semmi. -megvonom a vállam. -Csak gyakoroltam a neved.
Kuncogást hallok oldalról. Erik a füzete fölé hajolva nevet.
Ivet vizslatom, a haveromat kizárom.
Elfelhősödik a tekintete.
Dühősen csücsörít a szájával, mielőtt megszólal.
-Nem hiszem el, hogy egy évvel idősebbek vagytok, mégis ennyire gyerekesen viselkedtek!
Elmosolyodom.
-Miért?
-Szánalmasak vagytok! -indulatosan előre fordul, a haja a vállának csapódik.
-Most megsértődtél? -előre hajolva suttogok.
-Inkább hozzám se szólj! -sziszegi.
-Akkor, hogy tehetném jóvá? -incselkedem.
-Hagyj békén! -utasít.
-De unatkozom.
-Miért nem hallgatsz zenét? Folyton azt csinálod órákon.
-Meglep a tájékozottságod! Csak nem figyelsz rám? -túlzott meglepettséget viszek a hangomba.
-A hülye is észreveszi! Elég feltűnően csinálod.
-Hm. De megjegyezted.
-Válaszolsz is a kérdésemre még ma? -türelmetlenkedik.
-Nyelvi órákon nem hallgatok zenét. -jelentem ki.
-Remek! Akkor találj ki valami más elfoglaltságot, de ENGEM hagyj békén!
Elvigyorodom.
-Találtam.
-Szuper! Nehogy megosszad velem, mert nem érdekel! -figyelmeztet.
-Oké!
Pár percig csendben maradok.
-Iv!
A lány az égnek emeli a tekintetét.
-Istenem segíts! -fájdalmas arccal fordul felém. -Mi van már megint?!
-Semmi.
-Ha azt mondod, hogy a nevemet gyakoroltad, itt helyben megfojtalak! -összehúzza a szemeit.
Erik vállai rázkódnak a nevetéstől.
-Már elég jól megy. -válaszolom.
-Akkor mit akarsz?!
-Semmit.
-Akkor miért csinálod EZT?!
-Vivien! -a tanár szemrehányóan néz.
Alig tudom elfojtani a mosolyom.
Mellettem Erik már a padra feküdt, hogy elnyomja a nevetését, de a háta ígyis rázkódik tőle.
-Entschuldigung! -szabadkozik Iv.
A tanárnő folytatja, Iv feszülten fészkelődik a helyén.
-Iv!
-Fogd be!
A számba harapok.
-Iv!
-Azt mondtam, fogd be!
A padunk megrázkódik Eriktől. Leszorítom.
-Iv!
-Ezzel akarod elérni, hogy kiváltsam a szívességed?! -a válla fölött szól hátra nekem.
-Nem. De nem rossz ötlet, sőt elgondolkoztattál... de nem erről van szó. Mindössze te vagy az új elfoglaltságom.
Látom, ahogy vesz egy mély levegőt.
-Esküszöm, hogy vagy elül valamelyikünk vagy kinyírlak!
Hangosan felnevetek.
-Na jó! Ebből elég! -a tanárnő kiakad és magyarra vált. -Mi a fene folyik ott hátul?!
Erik felkapja a fejét. Már nem nevet.
-Panasz, haver, panasz! -figyelmeztet.
Meghűl az ereimben a vér.
-Elnézést, tanárnő! Az én hibám, de az a helyzet, hogy úgy látom Iv elég jó németből és szerettem volna, ha segít felzárkózni. -gyors és hihető hazugságon töröm a fejem. -Valamilyen okból kifolyólag viszont Iv nem akar segíteni.
-Ugyan miért? -a tanárnő dühét átveszi a meglepettség. -Vivien, pedig te egy nagyon segítőkész lány vagy!
Iv egy megsemmisítő pilantást küld felém.
-Én sem értem. Ezt próbáltam kideríteni, bevallom, a maga órája alatt, amit szörnyen röstellek! -a szívemre szorítom a kezem.
Iv és Mimi szája egyszerre nyílik szét a döbbenettől.
-Ó! Vivien, remélem lehetne szó róla, hogy segíts a fiatalembernek?
Iv szúrósan néz rám.
-Vivien?
-Természetesen, tanárnő!
-Remek! Akkor folytathatjuk az órát!
Iv még mindig bámul.
-Bocs, kisszívem, de nem lehet rám panasz. -féloldalasan elmosolyodom.
-Ezért rám kened?
-Ugyan! Látod, hogy túllépett a dolgon. -a tanár felé biccentek.
-Öntelt, egoista... -Iv szitkozódva fordul előre.
-Utál. -jelenti ki Erik.
-Vékony a határ a gyűlölet és a szeretet között.

  Bár alig járunk pár napja a suliba, az élet nem áll meg. A tanárok egymás után jelentik be a dogákat, főleg a témazárókat.
Majdnem minden tanár megjegyzi, hogy próbáljunk meg felzárkózni.
Egyedül az infón nem hallottuk ezeket. Azt élveztem.
Most a biológia tanteremben ülük. A füllhallgató a fülemben. Óra előtt elmondta a tanár, hogy ebből a tantárgyból is írunk. Amiből egy szót sem tudok. Jah, várjunk! Mégis csak! Azt tudom, hogy miből írunk, az meg számít, nem?
Remélem Rafi a tanulmányi átlagomat nem veszi figyelembe... Nagyon remélem.
Ezen morfondírózom, amikor egy papírgalacsin csapódik az arcomnak.
-Mi a... -az asztalon landoló papírért nyúlok.
-Ki a...
Dühösen keresem a tettest. Ki a fene mert megdobni?!
Erik.
Lehajtott fejjel röhög.
Méltatlankodva mutogatok neki.
Mire volt ez most jó?!
Erik vihogva a dobott galacsinra mutat, hogy nézzem meg.
Kisimítom, és elolvasom a benne található üzenetet.

El kell mennünk a könyvtárba. Matekra kell a feladatgyűjtemény vagy a tanár egyest ad.
Rafi mit szólna ehhez?

Persze igaza van, de nem értem, miért csinálta ezt az egészet.
Előveszem a zsebemből a telefonom és ráírok Erikre.

Szarka: mer papir?
Erik: unatkoztam
Szarka: ?
Erik: vicces vt +dobni
Szarka: -,-
Erik: akk is igazam van
Szarka: szunet
Erik: ok

A hippi, azaz Mimi, vagyis Iv legjobb barátnője homlokráncolva nézett. Már majdnem dühősnek mondható tekintettel.
-Egész jó! -súgtam. -Ezt Iv tanította? Mert már majdnem olyan, mint az övé. Persze, még sokat kell tanulnod tőle, de nem rossz kezdés.
Ezután sokkal dühősebb lett a nézése.
-Egyre jobb. -elismerően bólintottam.
A hátralévő időben igyekeztem lazítani, de a gondolat; hogy Rafinak a jegyeim is számítanak, nem tudott békén hagyni.
Végül nem bírtam tovább és ráírtam.

Szarka: hali lenne 1 kerdesem
Rafi: oran lenne a helyed

Upsz! Ezt el is felejtettem. Ezt jobban át kellett volna gondolnom.

Szarka: kapcs hozza
Rafi: mi lenne az?
Szarka: melyik =muhely?: a) jo viselked + jo jegyek b) jo viselked c) jo jegyek

Én tudtam melyik betűt szeretném válaszként kapni, de féltem, hogy nem azt kapom.
Pár fájdalmasan gyötrő perc után megjött a válasz.

Rafi: a) s min. 3

Legyőzötten ejtettem a fejem a padra. Kizárt, hogy minden tz-t minimum hármasra megírjak.
Az óra utolsó perceit szenvedéssel töltöttem.
Kicsengetésnél fásultan téptem ki a fülemből a zenét, kapartam össze a cuccaim és indultam kifelé.
-Mi a baj? -Erik felzárkózott hozzám.
-Számít a jegy.
-Uuu...az pocsék.
-Minimum hármasra meg kell írnom...mindet.
Erik gyászosan felröhögött.
-Az lehetetlen.
-Muszáj megcsinálnom. -felsóhajtottam.
-Hogy tervezed kivitelezni a dolgot?
-Még nem... -megakadtam a mondatban, mert megláttam egy gesztenyebarna hajfonatot nem sokkal előttem. -...vagy mégis?!
-Sziasztok! -nyávogta egy csaj, aki befúrakodott elénk. A zoknival tömött melltartós. Gáz, hogy csak erre emlékszem? Lehet, de a neve akkor sem ugrik be, csak a sértés, amit Iv vágott a fejéhez. Meg a bugyi, ami Iven volt...de ezt gyorsan kiverem a fejemből.
-Hogy tetszik eddig a sulink? -annyira kihangsúlyozta a tetszik szóban a "c" betűt, hogy legszívesebben befogtam volna a fülem. Szinte biztos vagyok benne, hogy mikor meghallottam grimaszoltam.
-Bocs, de sietnem kell. Majd Erik. -meglapogattam a haverom vállát.
-Hehe...igen, szóval...izé...Kira. Nem! Mira! -Erik belebokszolt a hátamba, mikor elmentem mellette.
Nem foglalkoztam vele. Gyorsan Iv után szaladtam. Melléérve lelassítottam.
-Khm. -megköszörültem a torkom. -Kisszívem...
Iv szupergyorsan szembeperdült velem.
-Azt hittem leszálltál rólam!
Elmosolyodtam.
-Csakis te tudsz ilyen gyönyörűen utálatosan nézni rám. Tuti, hogy otthon gyakorolni szoktad.
-Tévedsz. Nem kell gyakorlás. Csakis te tudod elérni nálam ezt a nézést.
-Csodás! -és ezt komolyan is gondoltam. Tetszett annak a gondolata, hogy valamit csakis én tudok kiváltani belőle.
-Mit akarsz? -összehúzott szemöldökkel és összeszorított szájával annyira jellemzően dühösen festett.
-A füzeted.
-Mi?
-A biosz füzeted.
-Minek az neked?
-Nyilvánvalóan a benne lévő tanaanyag kell. -megvonom a vállam. -Mivel eddig nem voltam, de tz-t írunk, valahogy fel kell készülnöm.
-Most hülyéskedsz?
-Nem.
-Érdekel a tz? -a szemöldökei most a magasba szaladtak.
-Nem éppen, de legalább egy hármast kéne produkálnom.
Iv szája elnyúlt.
-Ha lennél szíves...?
Iv keze a levegőbe lendült és megrázta a fejét, elhallgatatva engem.
-Nap végén kérem vissza!
-Nap végén?!
Ingerülten tapasztaltam, hogy hamar visszavette az irányítást.
-Kell vagy sem?
-Kell. -szűrtem a fogaim között.

Immár Iv füzetével a táskámban ballagtam Erikkel a könyvtárhoz.
-Sajnálom, hogy kihagytam. -csóválta a fejét Erik miután elmeséltem neki a történteket. -De az a csaj olyan, mint egy pióca.
-Elhiszem.
-Te hallgass! Magamra hagytál!
-De te hősiesen álltad a sarat.
-Nem a te érdemed!
Az iskolai könyvtár meglepően nagy volt. Több sor volt jobbra es balra. Középen egy nagy pult foglalt helyet. A könyvtároshoz léptem, aki a pult mögött papírokat rendezgetett.
Fiatal nő lehetett, szőke haját kontyban hordta, ízlésesen sminkelt arca barátságos kifejezést öltött.
-Jó napot!
Felnézett. Cseppnyi meglepetés suhant át kék szemében.
-Miben segíthetek?
-A tizedikes matekfeladatgyűjteményre lenne szükségünk.
-Nem kaptátok meg?
Megfeszültem.
-Nyilvánvalóan nem, ha itt vagyunk.
Erik keze lehanyatlott mellettem. Hallottam, ahogy becsukja a száját. Nem volt elég gyors hozzám képest.
-Mindjárt hozzok kettőt.
-Köszönjük. -Erikkel egyszerre válaszoltunk.
Miután elment Erik fojtott hangon megszólalt:
-Nem tudtad volna...
-Nem bírom a hülye kérdéseket.
-...a hülye kérdéseket. -Erik velem együtt mondta. -Tudom, tudom. Hallottam már párszor...
-Akkor nem kéne meglepődnöd...
-Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. -visszakozott Erik.
A nő visszatért.
-Itt vannak. -két vastag könyvet rakott maga elé. -Csak neveket kérek és vihetitek.
-Szarka András és Tolvaj Erik.
Egy ideig csak a billentyű csattogását lehetett hallani.
-Tessék, Erik. -egyesével átadta a könyveket. -És tessék, Szarka.
-Köszönjük! -megfordultunk.
-Jó tanulást!
Felhorkantam, de szinte azonnal meg is torpantam.
-Mi az? -kérdezte Erik.
-Szarkát mondott.
-Jah, hallottam, és akkor mi... -Erik megállt fordulás közben. Rám meredt. -Honnan tudta, hogy nem az Andrist használod?
-Pontosan.
Megemeltem a szemöldököm.
Erik elmosolyodott.
-Muszáj az út közepén megállnotok? -a hippi viharzott be a könyvtárba. Egyből támadt egy ötletem. Hirtelen elkaptam a karját és behúztam egy sorba.
-Mit csinálsz?
-Meg kéne tenned valamit.
Kitépte a karját a kezemből.
-Mit is?! -távolságtartóan karbafonta a kezeit.
-Le se tagadhatnád, hogy ki a legjobb barátnőd. -az égnek emelem a tekintetem.
-Ha ezt sértésnek...
-Derítsd ki, hogy szingli-e a könyvtáros! -vágtam közbe.
-MICSODA?! -Mimi hátrahőkölt. -Ez illetlen, hiszen már negyven éves is elmúlt...
-Mi?! -hunyorítottam. -Jah! Nem azért kérem. De a lényeg, hogy tudd meg!
-Miért tenném?
Ez jogos kérdés. Miért tenné? Tényleg, miért?
-Hippi vagy, nem?
Erik felröhögött. Mimi felhördült.
-Segítenél a világbéke elérésében, ha segítenél.
-Nem vagyok hülye.
-Csak hippi. -nyögi be Erik.
Elfojtok egy mosolyt.
-Ha lett volna esély rá, hogy segítek, az most szállt el!
Felsóhajtok.
-Csak kérdezzd meg!
-Miért én?
-Mert, ha én teszem az furán jön ki. Félreérthető. -biccentek.
Mimi kihívóan néz.
-Kérlek! -teszem hozzá.
Mimi elgondolkodik.
-Meglátom, mit tehetek.
Belül ujjongok, de kívülről csak ennyit mutatok:
-Köszi.
Mimi felemelt fejjel a könyvtároshoz siet.
-Riadó! -súgja oda nekem Erik.
-Hm? -a bejárathoz fordulok, ahol éppen Iv halad át.
-Szerintem nem kéne hagyni...
Ott hagyom Eriket és Iv elé lépek.
-Szia! -elővettem a legártatlanabb mosolyomat.
Iv gyanakvóan összehúzta a szemét.
-Mit műveltél? Elvesztetted a füzetem?
-Mi?! -kicsit összezavarodtam. -Nem! Nem, nem, mindössze...ööö...
-Igen? -Iv megpróbált kikerülni, ezt nem hagytam.
-Izé...ööö...kéne egy kis...
Iv idegesen jobbra-balra lépegetett, de én követtem a mozgását és nem engedtem el magam mellett.
-...izé...segítség.
Iv ledermedt.
-Hogy mondod?
-Segítség kéne. -Iv megemelte a szemöldökét; nem hitt nekem. -Nem boldogulok a könyvtárakkal.
Iv hunyorítva mért végig.
-Mi kéne?
Elfogadható magyarázat után kutattam az agyamban.
-Tartuffe.
Iv szája meglepett "o" betűt formált.
-Az kötelező olvasmány, nem? -bizonytalanodtam el.
-De.
Megkönnyebbültem.
-Akkor segítesz?
-Kövess!
Engedelmesen követtem Ivet, amíg megtalálta a keresett könyvet, közben magyarázott arról, hogyan kell megtalálni a könyveket, de nem figyeltem.
-Itt vannak. Több példány is. -az egyik polcra mutat.
-Ööö...jah, látom. Köszi.
Mimi és Erik bukkannak fel.
-Kiderítettem; szingli. -Mimi karbatett kézzel megáll mellettem. -Szia, Iv.
Iv dühösen rám pillant. Erős kényszert érzek, hogy magyarázkodjak, de elnyomom.
Iv lekap egy példányt a polcról és a mellkasomnak nyomja.
-Tessék! A könyv, amire szükséged van. -gúnyosan ejt ki mindenegyes szót.
Megtartom a könyvet a mellkasomnál.
Iv határozottan megpördül, a lófarkával pofon vág.
Kellemes narancs illata van és még valami, amit nem tudok megállapítani.
-Nem fájt annyira, mint szeretted volna. -jegyzem meg.
Dühős oldalpillantást vet rám. Mimi kötelességtudóan követi a barátnőjét.
-Egész jól ment. -Erik az állát dörzsöli. -Tudjuk, hogy szingli, de ez még nem bizonyítja, hogy ő Al exbarátnője.
-Ennyivel kell beérnünk.

   Az utolsó két óra hamar eltelt.
Bár a hetedik órám tesnevelés volt, hazatértem után felkaptam a tesi cuccom és elmentem az edzsőterembe.
Másfél óra kemény edzés után erősen lihegve nyitottam ki a lakásajtót.
Belépve ledobtam a kulcsom a dohányzó asztalra, a pólómat óvatosan áthúztam a fejemen vigyázva a fülhallgatózsinórjára.
Ordítás keveredett a zenémbe.
Kihúztam az egyik dugót.
-Mi van?
-Szarka te jöttél haza?
-Igen. -válaszoltam Rafinak.
Közben a konyhába indultam, hogy igyak. A konyhaasztalnál Lio ült. Bólintottam neki, mellette a fülhallgató dugóját visszatettem a fülembe.
Töltöttem magamnak narancslét. Egy húzásra megittam az egészet.
Lio kénylemesen kisétált, közben üvöltött valamit Rafinak, de a dübörgő zene miatt nem értettem.
Összeborzoltam a hajam, ahogy én is elhagytam a konyhát.
Nyúltam a gatyámhoz, hogy letoljam, amikor egy tenyér csattant a tarkómon. Gyilkosan meredtem Liora, közben kitéptem a fülhallgatókat a fülemből.
-Mi a jó büdős...!
-Jöttek hozzád. -vágott közbe Lio az ajtó felé intve.
Követtem a szememmel a mozdulatot.
Az ajtónkban Iv állt.
-Te mi a fenét keresel itt? -csúszott ki a számon.
-Látom a jó viselkedés csak a suliban van vagy ha akarsz valamit. -dünnyögi Iv.
-Nem éppen. Itthon is számít. -Rafi megdörzsöli az orrát. Ez rossz jel.
-Öhm...úgy értem: mit keresel itt? -helyesbítek.
-A füzetemet nem adtad vissza.
Végigpörgettem az agyamban a napot.
-Mivel az utolsó óra tesi volt és nem egy helyen öltöztünk...kiment a fejemből. -magyarázom.
-Csak add vissza!
-Jójó...mindjárt hozom. -felsóhajtok. -Hogy néz ki a füzeted?
-Virágos.
-Milyen virágok díszítik? Mert így Szarka nem találja meg a sok lányos füzete között. -Lio szemtelenül vigyorgott.
-Bekaphatod!
-Szarka! -Rafi kiáltása csattan, mint az ostor.
-Teljes jóindulattal mondtam. -megvontam a vállam. -Aprópó! Miért nem egy sms-t küldtél?
-Nem tudom a számod.
Megtorpantam. Kérdő pillantást váltottunk Lioval.
-De azt tudod, hogy hol lakom? -Ivre néztem.
-Megkérdeztem a könyvtárost. -Iv kerülte a tekintetem. -Egyből megmondta.
Elmosolyodtam.
-Mindjárt jövök!
Berohantam a szobámba. Ledobtam a zenelejátszót, megkerestem Iv füzetét és írtam egy sms-t Eriknek.

Szarka: a könyvtáros az ex
Erik: bizt?
Szarka: ig majd hivlak

Vidáman mentem vissza a többiekhez. A füzetet vigyorogva adtam át Ivnek.
-Annak örülsz annyira, hogy visszaadod a füzetem?
-Nem. -megrázom a fejem. -Megerősítettél valamiben, ami fontos, ezért nagyon hálás vagyok.
-Aha.
-De még mennyire! -harsányan felnevetek. -Csodálatos vagy!
Felkapom a földről Ivet és körbe-körbe forgok vele.
-Ááá!!! Neeee!!! -Iv verdődik a karjaimban. Tehetetlenül mozgolódik, de én erősen magamhoz szorítom. -ÁÁÁÁ! TEGYÉL LE!
Nevetve forgok vele.
-Fúúúj! Tisztára izzadt vagy! Szarka! SZARKA! -kiabál Iv.
Megszánom és leteszem.
-Fúj! -Iv a füzetét szemléli, ami közénk szorult.
-Bocs, de másfél óra gyúrás után ilyen az ember. -rákacsintok. -Túléled!
A karja alá nyúlok és kitolom az ajtón.
-Köszi! -puszit nyomok az arcára. -Megcsókolnálak, de akkor biztosan behúznál egyet nekem.
Iv zavartan bámul rám.
-Holnap találkozunk a suliban! -becsaptam az ajtót.
Vigyorogva indultam a szobámba.
-Ez mi volt? -Lio hitetlen hangja szólal meg a hátam mögött.
-Mostmár tudom, hogy ki az exbarátnője Alnak! -a levegőbe öklözök. -Megyek, mert el kell intéznem egy hívást.