Fáradtan fordultam a hasamra.
Idegesítő pittyegés zavart fel az álmomból.
Kinyitottam az egyik szemem. Az ajtóra szegeztem a tekintetem. Szuggeráltam, hogy ne nyíljon ki.
A fülsértő hang végre elhallgatott.
Mindkét szememmel szuggeráltam. Erősen koncentráltam, de hiába, az ajtó kinyílt.
Sóhajtva fúrtam az arcom a párnába.
-Szarka! Ébresztő! Kelj fel! -Al hangja szállt felém.
-Nem akarok! -motyogtam a párnámba.
-Szarka, szerintem ehhez már túl nagy vagy.
-Mihez? -nyafogtam.
-Hogy hisztit csapj reggel amiatt, hogy nem akarsz suliba menni.
-Kétlem, hogy túl idős lehet az ember ehhez. -morgolódtam.
-Csipkedd magad, Szarka!
Miután Al kiment a szobámból engedélyeztem magamnak még tíz perc szunyokálást.
-Szarka! -Rafi ordított be a szobámba. -Emeld meg a segged és gyere ki!
Átfordultam a másik oldalamra, miközben odaszóltam neki:
-Még öt percet!
-Iskola van.
-Tudom! Felfogtam! De nem vagyok lány, képes vagyok öt perc alatt felöltözni. -idegesen válaszoltam.
Visszaejtettem a fejem a párnára.
Már majdnem visszaaludtam, mikor kivágódott az ajtóm.
-Mi a...?! -kaptam fel a fejem.
-Jó reggelt, álomszuszék! -Lio üvöltött be a szobámba.
-Utállak titeket! -nyögtem.
-Kelj fel!
Az ágyamat püfföltem.
Dühösen felkeltem az ágyból és a székhez mentem. Felkaptam róla a pólóm és felhúztam.
Zombi módjára kóvályogtam ki a konyhába.
-Kávét? -Al éppen a szendvicseket készítette.
-Jah, jó feketén.
A pultról elvettem egy zsemlét és magában megettem.
Al egy teli bögrét tett elém.
Beleittam a sötét folyadékba.
Jólesően behunytam a szemem. Végre koffein!
-Ha azt akarod, hogy elvigyelek a suliba, akkor gyorsan készülj el. -Rafi unottan lapátolta a szájába a tojásrántottát.
-Egyedül is megoldom.
-Nem késhetsz! -Al figyelmeztetően rám mutatott.
-De, ha nem az én hibám? -tehetetlenül széttártam a karom.
-Az a te hibád, ha nem kelsz fel időben.
Leengedtem a karom. Hm.
-Legyen! Elkészülök időben.

Tartottam a szavam.
Pucba vágva vártam a bátyám az ajtóban.
-Lio? -kérdeztem Rafit.
-Elmarad az első órája.
-Cö! -sértetten vonultam ki a lakásból. Rafi előttem ment.
-Ezt a napot ne szúrd el úgy, ahogy a tegnapit.
Égnek emeltem a szemem.
-Egész úton a jól begyakorolt kiselőadásodat fogod elmondani nekem a felelősségről?
-Vedd komolyan!
Grimaszoltam.
-Ugyan! Új vagyok. Az újakkal mindig elnézőbbek.
-Annak is van határa.
Újabb grimasz.
-És ne vágj pofákat a hátam mögött!
Csücsörítettem.
-Szarka!
Felröhögtem.
-Mikor fogsz már végre megkomolyodni?! -a bátyám kinyitotta a kocsit.
-Ha rád hasonlítok, akkor még sokára fog megtörténni.
A bátyám megsemmisítő pillantást vetett rám. Én vadalma módjára vigyorogtam.
-Reménykedj, hogy olyan vagy mint én. Akkor megkomolyodsz, mert ha olyan vagy mint Lio, ez sosem következik be.
Összemosolyogtunk.

A suli előtt találkoztam Erikkel.
-Csá! -Erik kezet fogott velem.
-Hali!
-Mizu? -nézett a hátam mögé.
-Éhes vagyok.
-Nem reggeliztél?
-De. Csak nem eleget.
-Van a közelben egy bolt.
-Milyen messze? -ártatlanul integettem a bátyámnak. Erikkel egymás mellett álltunk és mosollyal az arcunkon integettünk a kocsi után.
-Fél óra oda-vissza.
Így késni fogunk. De éhes vagyok...és az létfontosságú... ,nem úgy, mint a suli.
-Menjünk! -döntöttem el.
Autókról beszélgettünk az odaút alatt. Szerintem hamar letelt.
A bolt nem volt túl nagy, de jól fel volt szerelve. Mégsem vásárolt egy lélek sem.
-Mit veszünk? -Erik mohón dörzsölte a tenyerét.
-...ünk? -meglepetten álltam meg.
-Mi ez a többes szám?
-Csóró vagyok. Az összes pénzem elment a legutóbbi képregényekre, amiket vettem.
-Tegyél félre, takarékoskodj, stb. -a chipsekhez mentem.
-Könnyű teli zsebbel prédikálni!
Levettem fentről egy pizzás ízesítésűt.
-Ne a legdrágább cuccokat válaszd ki! -figyelmeztettem.
Összeszedtem még négy előre elkészített szendvicset.
-Nézzd! Fánkok! -Erik tűnt fel előttem. Az orrom alá nyomott egy zacskónyi fánkot.
-És azok? -biccentettem a másik kezében lévő kosár tartalmára.
-Nasi. -megvonta a vállát.
A kosárban csokiszeletek, ropi és üdítők hevertek.
-A csokik felét rakd ki. A többi maradhat. -engedélyeztem neki.
-Ajjj, már!
A pénztáros életunt fejjel húzta le a termékeket.
-Nem kéne már iskolában lennetek? -piszkálódott a pénztáros.
-Odatartunk. -elővettem a pénztárcám. -Kell az energia hozzá.
Fizettem, aztán távoztunk egy megpakolt szatyorral.
-Mi az első óránk? -kérdeztem.
-Kémia. -Erik kibontott nekem egy szenyát.
-Tudod, hogy melyik terem?
-116-os.
-Oké.

Természetesen késtünk. Ironikus, hogy bár ki nem állhatok késve érkezni -idegesítőek a kérdő, fürkésző tekintetek- ,legtöbbször mégis elkések.
-Uraim! -a tanárnő egy diktátornak tűnt. A kontya kifogástalanul díszelgett a feje tetején. -Hol voltak?
-Vásároltunk magunknak uzsit. -Erik elővette a lehengerlő stílusát.
-Ez remek! És melyikőjük jön a táblához felelni? -láttam, hogy élvezi.
-De hiszen újak vagyunk tanárnő! -méltatlankodott Erik.
-Ez nem mentség a késésre!
Utálom, ha a bátyámnak igaza van.
-Én fizettem, te felelsz! -megindultama hátsó sorba.
Erik röhögni kezdett a hátam mögött.
-Miről kéne beszélnem?
-Kezdésként az aluminium fizikai tulajdonságai jó lesz.
Nyugodtan elfoglaltam a helyem.
Erik könnyedén lefelelt hármasra.
A tanárnő szomorúan elfogadta, hogy a példastatuálása nem jött össze.
Összeöklöztem vele.
-Gratulálok! -msolyogtam.
-Sima ügy! -hencegett Erik.

-Két matek csoport van. Ti a másodikban lesztek. -egy rövid, vörös hajú csaj magyarázott.
-A másodikba vagytok beosztva, mivel a névsor második részébe tartoztok. Abba, amelyikbe én is.
Nem sokat fogtam fel abból, amit mondott. Bemutatkozott, de fogalmam sincs, milyen néven. Ezt próbáltam felidézni nem sok sikerrel. Akkor sem figyeltem.
-Rendben. Köszi. -Erik megrúgta a bokám.
-Kösz. -fókuszáltam a beszélgetésre.
-Engem kért meg a tanár, hogy felvilágosítsalak titeket.
-Az szar ügy. -megértően bólogattam.
Erik az orrnyergét masszírozta.
A csaj furcsa kifejezéssel az arcán távozott.
-Ez mi volt?
-Mi mi volt? -ráncoltam a szemöldököm.
-Eléggé ijesztően bámultad.
-Gondolkodtam.
-Hátborzongató volt.
Gonoszul elmosolyodtam. Ezt jó tudni.
-Gyere, menjünk! -Erik felkelt a székről. -Másik teremben lesz óránk.
Követtem Eriket.
A teremben hármas asztalok voltak.
-Hm. Ki legyen az a szerencsétlen, aki mellettünk fog ülni? -kibontottam egy Mars szeletet.
Erik vidáman fürkészte az osztálytársainkat.
-Az a srác elég okosnak néz ki. -Erik egy vékony, tüsi hajú, fekete szemüveges srácot szúrt ki.
-Nem rossz választás. -elismerően mértem végig a kiválasztottunk.
Erik rátapadt a srácra, mikor leült, Erik lefoglalta a mellette lévő két helyet.
-Csá! Most itt ülünk. -Erik kedvesen beszélt a sráccal, de egyértelmű volt a kijelentése.
Leültem az asztalhoz.
Biccentettem a srácnak.
-Ti most...miért? -a srác tekintete egyikünkről a másikunkra esett.
-Ideültünk. -mondtam ki a nyilvánvalót.
-Hűha! Oké! -a srác zavartan leült a helyére.
-Hogy hívnak? -javította fel a kedélyeket Erik.
-Vazul. Argyelán Vazul.
-Erik. Tolvaj Erik.
Kezet ráztak.
-Ez itt a haverom, Szarka. Szarka András.
Biccentettem.
-Jobban örültem volna, ha nem ilyen körülmények között történik a megismerkedésünk.
-Milyen körülmények? -Vazul segítségkérően pillantott Erikre.
-Az iskolára célzott. -Erik szórakozottan rágcsált egy ceruzát.
-Ó! -látszott, hogy megnyugodott.
A becsöngetéssel egyidőben besétált a terembe a matektanár.
Alacsony, kövér ember volt, ősz hajjal és bajusszal. Az orrán szódásüveg vastagságú szemüveget hordott.
-Jó reggelt mindenkinek! -dörmögő hangja betöltötte az egész termet.
-Á! Biztosan maguk az újak!
Görcsösen megfeszültek az izmaim.
-Nyugi! -Erik továbbra is a ceruzáját rágta. -Relax, haver!
-De nem bírom a hülye kérdéseket!
-Ez nem kérdés volt.
-Komolyan?! Fel sem tűnt. -játszottam meg az idiótát.
-Szerintem túl sokat görcsölsz!
-Nem görcsölök.
-De.
-Nem igaz.
-De.
-Nem.
-De.
-Nem.
-De.
-Uraim!
Mindketten a tanár felé fordultunk.
-Mi a vita tárgya?
-Az idegőrlő mindennapok. -Erik megvonta a vállát.
-Az nagyon érdekes téma, de most matematikáról szeretném, ha beszélnének. -megigazította a szemüvegét.
Mikor a táblához fordult, odasúgtam Eriknek.
-Pápaszem lesz a beceneve.
-Ha figyelnél órákon a becenevek kitalálása helyett... -Erik hagyta a mondatot a levegőben függeni.
-Nem nehéz kitalálni őket.
-Hogy hívják? -a tanár a szemembe nézett.
-Szarka.
-Szarka?
-Azt hittem eléggé gesztikuláltam ahhoz, hogy érthető legyen.
-Teljes nevet kérek és kevesebb pofátlanságot.
-Szarka András.
-Gyere a táblához! Nézzük meg, hogy hol tartottatok matekból.
-a táblára felírt feladatra mutatott.
Feltápászkodtam és Erik előtt átnyúlva elcsórtam Vazul füzetét.
-Hé! -méltatlankodott a srác.
-Egyben marad. -nyugtattam meg.
-Miért mondta, pont ezt? -láthatóan nem nyugtattam meg.
-Nyugi! Ne görcsölj!
Magamban jól szórakoztam Eriken. Ez a módszer sosem válik be. Sőt! Lehet, hogy pont ezért csinálja?!
Kinyitottam a füzetét a legutóbb leírtakhoz. Kerestem a kapott feladatomhoz hasonlót és az alapján megoldottam.
-Nem tökéletes, de nem rossz megoldás. -a tanárnak mintha a fogát húzták volna.
Visszasétáltam a fiúkhoz. Ledobtam Vazul elé a füzetét.
-Kösz.
-Szívesen...azt hiszem.
Ezután leszállt rólam a tanár.

A fiúöltözőben borzalmas szag terjengett.
-Mi ez a szag? -Erik felhúzta az orrát. -Szerinted megdöglött itt valami?
Kínomban felnevettem.
-Nem vagyok biztos benne, hogy tudni akarom.
Erik undorodva fordult körbe.
-Tűnjünk innen! -indultam az ajtóhoz.
A tesiteremben izzadság és állott lábszag keveredett egymással.
Egészen kellemesnek érződött az öltöző szaga után.
Orrszarvú betrappolt a terembe.
-Sorakozó! -üvöltött.
A tornasor elejére sétáltam. Csak egy srác volt magasabb nálam.
Biccentettem a srácnak.
Erik mellém állt -csak pár centivel maradt el mögöttem- és köszöntötte a fiút.
-Ritka, hogy valaki magasabb legyen nálunk. -Erik elismerően beszélt.
-Kösz. Konstatin vagyok.
-Klafa egy név! -tényleg tetszett a neve.
-A Szarka sem rossz.
Nem gúnyosan mondta. Eldöntöttem, hogy kedvelem a srácot.
-Futás körbe! -vezényelt az orrszarvú. -Öt kör után a fiúk velem jönnek az udvarra focizni. A többiek itt maradnak a tanárnővel.
Odanéztem. A tanárnőről, őszintén, hihetetlenül nehezen lehetett megállapítani, hogy nő. Ha nem mondják fix, hogy nem jövök rá férfi-e vagy nő.
Bili haja és széles vállai megnehezítették a felismerést, és
a lapossága sem segített.
-Nő? -zárkózott fel hozzám Erik.
-Ezek szerint.
-Nincs kedvem focizni.
-Én is jobban szeretem a kosarazást. Maradjunk a teremben.
-Oké.
A harmadik körnél tartottunk, amikor egy vékony, kefe hajú srác rohant el mellettünk.
-Találkozunk az udvaron, lúzerek! -szólt hátra a válla fölött.
-Kis pöcs! -Erik lenézően figyelte a srácot.
-Majd meglátjuk, hogy ki a lúzer! -mondtam.
A srácnak félkörnyi előnye volt, ami semmiség.
Gyorsítottunk a tempón Erikkel. Felfutottunk a sráchoz, én voltam a jobb oldalán, Erik a balon. Közrefogtuk.
-Szerintem csak egy igazi lúzer van itt. -Erik elővette a fenyegető hangját.
-És véletlenül az illető mellettünk fut. -megfogtam a karját.
-Most még. -Erik megfogta a másik karját.
-Tegyük helyére a dolgokat. -elmosolyodtam.
Erikkel megemeltük a srácot, majd előrébb dobtuk, így ügyetlenkedve próbálta felvenni a ritmusát. Természetesen nem sikerült neki időben. Vidáman hagytuk le őt Erikkel.
-Verseny?
-Később. -húztam vissza. -Még jól jöhet. Ne mutassunk meg mindent egyszerre.
Miután mindenki lefutotta a köröket; a fiúk kiviharzottak az udvarra, mi enyhén lihegve álltunk az ajtó mellett.
-Mit gondo....o-u-á-m...
Kérdőn néztem Erikre:
-Ez mi vo... -elhallgattam. A lányok felálltak a röplabdához.
-A kedvenc sportom... -Erik egy csaj fenekében gyönyörködött, aki éppen akkor vette fel az alapállást.
-Uraim? -a tanárnő jelent meg.
-Mi itt maradnánk. -Erik elé léptem.
-Röplabdázni? -a tanárnő pont úgy, ahogy reménykedtem benne, a lányok felé fordult.
Addig könyökkel hasba vágtam Eriket, amíg nem figyelt.
-Nem éppen... -elhúztam a szám. -Erik rosszul érzi magát.
Erik sípolva szívta be a levegőt. Görnyedten markolta a hasát.
-Azt...hiszem...én... -a pad felé mutogatott.
-Majd én vigyázok rá! -átkaroltam a haverom. -És figyelek, hogy nehogy rókázzon.
-Ööö...rendben.
Vigyorogva ültem le a padra.
Erik fújtatva esett le rá.
-Szólhattál volna előtte, hogy felkészülhessek...
-Akkor nem lett volna elég hihető.
-Muszáj volt?
-Rögtönöznöm kellett valamit.
-Miért én vagyok ezeknek mindig az áldozata?!
-Ne siránkozz! Visszafogtam magam.
-Csak nem eléggé! Haragszol rám tudat alatt vagy mi van, haver?!
-Bocs, néha nem vagyok tisztában az erőmmel.
-Pffff... Gyenge duma!
-Pofa be! Ha minden igaz, akkor a látvány majd kárpótol.
-Remélem is.
A csajok először még lazán játszottak, de a végén hamar kezdtek eldurvolni a dolgok.
A labda odagurult a lábamhoz. A dühös lány jött érte. Látszott, hogy nem szívesen tette.
Felvettem a földről a labdát és az ujjamon kezdtem pörgetni. Nem volt ugyanolyan, mint a kosárlabdával, de szerencsére ezzel is ugyanúgy ment.
-Add vissza! -követelte.
-Vivien, igaz? -nem vettem tudomást a lángoló tekintetéről.
-A labdát!
-Nem vagy túl kedves.
-Pont te mondod?!
Oké, ezt megérdemeltem.
-Csakhogy van nálam valami, ami kell neked. -rohadtul élveztem a helyzetet.
Vivien összeszorította az állkapcsát.
-Megkaphatom?
-Hááát...
Már a fogát csikorgatta.
-Meg, ha válaszolsz egy kérdésemre.
-Mi van?!
-Kell a labda?
A többi lány kíváncsian fészkelődtek hátul, egyre közelebb merészkedtek hozzánk, hogy hallhassanak minket.
-Kell. -csípőre tette a kezét.
-Miért grimaszolsz, ha hozzád kerül a labda?
Vivien megütközve nézett rám.
-Én nem...
-Ó! Nem tudtál róla. -odadobtam neki a labdát. -Akkor mindegy.
Erikhez kezdtem beszélni egy random témáról. Erik egyből felvette a fonalat.
Vivien zavartan távozott.
A következő passzánál elrontotta az ütést; pedig eddig profin játszott. Elégedetten elmosolyodtam.
-Khm. -köszörülte meg a torkát Erik. -Beavatnál, hogy mi volt ez?
-Bosszú.
-Áh! És milyen?
-Hihetetlenül édes!

-Hogy mi van? -tágra nyílt szemekkel bámultam a lányöltöző ajtaját. Csak pár perc volt kicsengetésig.
-Mikor kijöttem húgyozni bedobtam a telom az öltözőbe.
-De miért a lányba?!
-Ne kiabálj! Azt mondtad a szélső a miénk.
-Jah. És?
-Nem mondtad, hogy a faltól vagy a folyosótól nézve.
-Mert nem értettem eleve a kérdést! Negyvenöt perccel azelőtt jöttünk ki onnan!
-Akkor sokan voltak és nem figyeltem, hogy hova mentünk. Ráadásul siettem, mert nem akartam semmiről sem lemaradni.
-Akkora egy gyökér vagy!
-Gyere már! -az öltöző felé húzott.
-Miért?
-Meg kell keresnünk, mielőtt kicsengetnek. Kevés az időnk.
-Már egyszer bementél egyedül, most miért nem tudsz?
-Erre nem érünk rá! -behúzott maga után. -Ketten gyorsabban megtaláljuk!
-Nem mondod, hogy nem tudod hova raktad!
-Csak bedobtam.
-Akkora...
-Csak keress! A kezed járjon, ne a szád!
Áttúrtunk pár ruhát, de aztán megszólalt a csengő.
-Baszki!
Gyorsabban kutattunk.
-Baszki, baszki, baszki...
-Meg van! -Erik győzelemittasan emelte a magasba a telefont.
Kintről beszűrődött a lányok csevegése.
-Franc! -megragadtam Erik pólóját és az öltöző mosdó részéhez rángattam. Itt is, mint a fiúban voltak zuhanyzók. Hál'istennek zuhanyfüggönyök is voltak.
Két darab zuhanyzó; a jobban csöpögött a víz, berántottam a függönyt, a bal száraz volt, ebbe löktem Eriket, majd utána bepréseltem magam és elhúztam a függönyt, hogy takarjon.
-Szerinted beválik?
-Csak ne nyissd meg a csapot!
Erik óvatosan odébb állt, hogy nehogy megnyomja a gombot és elázzunk.
A hangok közeledtek.
-Na? -Noémi hangja kacér volt.
-Ezt már megbeszéltük Mimi.
-Iv! Figyelj!
-Nem.
Hm. Vajon miről van szó?
-Kéne dezodor! -Mira csattogott be a magassarkú cipőjében.
-Nekem is sok minden kéne. -mormogta Iv.
-Mondjuk egy szebb külső?
Mira barátnője felnevetett. Szörnyen hamisan csengett.
-Ez a legértelmesebb hozzászólásod, Tina? Mert akkor jobb, ha meg se szólalsz! -égette be Mimi.
-Mindenki hálás lenne, ha nem mutogatnád a push-up-os melleid, Mira. -Iv megvetően hangsúlyozta ki a szavakat.
Kezdtem élvezni a dolgot.
-Tudtam, hogy a fele push-up! -suttogta Erik.
Figyelmeztetően meglöktem.
-Csak szeretnéd! Nekem természetes...
Iv félbeszakította Mirát.
-Maximum, ha száz százalékos gyapjú zoknival tömted ki a melltartód!
Elfojtottam a röhögésem.
-Csak irigykedsz! -védekezett Mira.
-Rád?! Kizárt!
Hallottam, hogy ketten távoznak.
A falnak döntöttem a fejem.
Iv úgy mozdult, hogy pont láttam a függöny és a fal közti résen keresztül.
-Beképzelt, öntelt liba! -Iv dühösen lerántotta magáról a cicanaciját. Fekete franciabugyit viselt és el kell ismernem, hogy elég jó látvány volt. Emellett gyönyörű lábai voltak. Aztán mindent elrontott azzal, hogy felvette a farmerét.
-Ne foglakozz velük! -hallottam Mimi hangját. -Nem éri meg.
Iv kisétált a látókörömből miközben válaszolt.
-Igen, tudom.
Ezután nem láttam többet, és pár perc múlva ki is mentek.
Erikkel addig vártunk, amíg néma csend nem lett. Akkor végre kinyújtoztathattam az elgémberedett tagjaimat.
-Apám! -csóválta a fejét hitetlenül Erik. -Ez nem volt semmi!
-Jah, de most húzzok el a csíkot!
Kiléptem az ajtón, de nem jutottam tovább az öltözőnél, mert összeütköztem valakivel.
-Aú! -valaki eltolta magától a mellkasom. -Miből vagy te?
-Húsból, csontból és bőrből. Plusz-mínusz pár köteg izom. -azzal kerültem is volna meg, de megakadályozta. Visszatolt maga elé.
-Nem sunyulsz csak így ki! -Iv a száját vékony vonallá szorította.
-Én nem sunyultam.
Felsóhajtottam:
-Nézzd, Kisszívem...
-Nem! Nem érdekelnek a perverzióid és a béna kifogásaid!
-Perverzióim?! Hohó! Tündérkém, nehogy azt hidd, hogy meglestelek! -emeltem védekezőn fel a kezeim. -Nem ezért voltunk itt, bár tény és való, hogy láttalak, de nem ez volt a főcélom.
-Soha többet nem látod!
-Soha ne mondd, hogy soha! -vigyorogtam.
-Ezt nem ússzátok meg! Szólok az ofőnek!
-Na, ne! -kínomban elröhögtem magam.
Iv dühösen hátraarcot csinált. Az ajtóhoz trappolt és azt feltépve kilépett a barátnőjéhez.
-Ebből nagy baj lesz! -jegyezte meg Erik.
-Pofád lapos! Az egész a te hibád! -Iv után indultam.
A folyosón elkaptam a karját és magam felé fordítottam:
-Várj! Beszéljük meg!
-Mit?! Hogy a lányöltözőben kukkoltok?
-Ez azért elég erős kifejezés arra, hogy Erik telefonját kerestük, majd a lány lavina miatt bújdosásra kényszerültünk. -a dühös tekintetének hatására elengedtem.
-Ez a magyarázatod? Hogy a telefonját kerestétek? Egy fiú telefonját egy lányöltözőben? -így kiemelve tényleg elég nagy hülyeségnek hangzott.
-Ez is az ő hibája. Még az igazságot is el tudja baltázni... -frusztráltam végigsimítottam az arcom.
-Ez még tőletek is szánalmas!
-Próbálom nem sértésként felfogni, hogy elkerüljük az egyéb összetűzéseket, de van egy olyan érzésem, hogy erre még visszatérünk egyszer.
-Még ha könyörögsz is, nem változtatod meg a döntésem...
-Nem szokásom könyörögni. -szakítottam félbe. -De van egy ajánlatom.
-Szerinted az meggyőz?
-Ez csak egy félreértés! Ha képes vagy eltekinteni tőle, akkor az adósod vagyok.
-Nem...
-Várj! -Mimi befogta Iv száját. -Ezt, hogy érted?
-Jövök eggyel! Kérhetsz bármit tőlem! -láttam felcsillani a reménysugarat.
-Iv! Ez komoly ajánlat! Gondold meg!
Szinte éreztem a győzelmet. Ha Mimit megnyertem, biztos, hogy Ivet rábeszéli.
-Bármit? -Iv kétkedő arcot vágott.
Huncut mosollyal válaszoltam:
-Sok mindenre vevő vagyok, de ha azt szeretnéd, hogy mi ketten csináljuk...
-Kizárt! -Iv hevesen rázta a fejét. -Soha nem kérnék tőled olyat.
-Soha ne mondd, hogy soha!

Rajzórán kellemes kis szunyokálást tartottam, mivel Mimi láthatóan meggyőzte Ivet, hogy ne köpjön be minket.
Óra után sokkal frissebbnek éreztem magam.
-Milyen óra jön?
Erik megkereste az órarendet.
-Földrajz.
-Ki tanítja?
-Görgi Sándor.
-Nem túl bizalomgerjesztő.
-Majd meglátjuk.
Becsöngetés után az egész osztály a helyén ült. Majdnem teljes csendben. Fura.
-Jó napot kívánok! -Görgi rontott be a terembe, hóna alatt könyvekkel.
Vontatott, de viszonzó köszönés hallatszott.
-Mi ez? A föcitanár a nagyágyú? -Erik ugyanolyan értetlenül figyelte a történteket.
-Passz! -megvontam a vállam.
-Leülhetnek! -a tanár lecsapta az asztalra a naplót. -Névsor olvasás: Arany Vid?
-Jelen! -a tesin beszóló srác emelte magasra a kezét.
-Argyelán Vazul? -folytatta.
-Jelen!
-Ez baromi hosszú lesz. -Erik a padra borult.
Összefontam a karjaim.
-Pazar.
A tanár kíméletlenül folytatta a felsorolást. Repkedtek a nevek.Közeledett az enyém.
-Ráskay Achilleus Hektor?
-Jelen!
-Mi a fasz?! -Erik felkapta a fejét. -Hallottad?
-Naná! Valakinek nagyon részegek voltak a szülei névadáskor.
-Szállai Vivien? -a tanár közömbös hangja nem hagyta abba.
-Jelen!
-Szarka András?
-Itt vagyok! -integettem.
A tanár csúnyán rám sandított, mielőtt felolvasta a következő nevet.
-Ilyen nagy baj, hogy mást mondtam?
Erik szórakozottan dörzsölte a homlokát.
-Megpróbálom én is.
-Tolvaj Erik? -itt a lehetőség.
-Itt vagyok!
Enyémhez hasonló nézést kapott.
-Hűha!
-Szerintem legyen a beceneve; szemverő. -gondolkoztam.
-Mert szemmel ver? -Erik furán méregetett.
-Van jobb ötleted?
-Nincs.
-Akkor meg?!
-Jó, oké! Nem szóltam.
-A gazdaságot vesszük. -szemverő felállt a tanári asztaltól. -Achilleus, mit tudsz az ipari gazdaságról?
Achilleus engedelmesen válaszolt. Úgy tűnt, hogy készült.
-Mondj egy várost, ahol ez működik?
Erik a fülembe súgta:
-Trója.
Felröhögtem, ezzel kivívtam egy szemmelverést.
-Jellemezzed a terméket!
Achilleus válaszolt, ráadásul helyesen. Ez most vajon felelés?
-Példát is kérek rá! Milyen terméket árulhatnak?
Erik remegő szájjal mondta ki:
-Mondjuk falovat?
Prüszkölve röhögtem, de Erik sem csinálta kevésbé feltűnően.
-Csend legyen ott hátul! -szólt ránk. -Mi a GDP? -kérdezett tovább.
Erik egy papírt tolt elém, amin görbe betűkkel -mivel a nevetéstől remegett a keze- ez állt:

GDP=Gatya Domborító Puna

A fejemet fogva súgtam oda neki:
-Hülye!
Erik nem bírta tartani magát és a hasát szorongatva leesett a székről és a földön nevetett tovább.
-Ebből elég! -szemverő dühösen bámult minket. -Mindketten kifelé!
Összeszedtem a földről a haverom és kioldalogtam vele. A folyosón lecsúsztam a fal mentén a földre Eriket tartva és rázkódott a vállam a nevetéstől.

Később kiküldték értünk Achilleust, ami nem volt túl jó ötlet. Csak újabb röhögőroham tört ránk, így a folyosón maradtunk az óra végéig.
A következő órán, nyelvtanon lehiggadtunk. Most nem kötött belém a vörös boszorkány.
Az utolsó órám idegen nyelvként simán elment. Volt egy kiruccanásom Las Vegasba, ami fellendítette a nyelvtudásom.

Az iskola kapujának dőlve Olivér várt ránk. Mögötte ott állt a rendőrautója.
-Ó-ó! -Erik lelassította a lépteit.
Olivér természetesen kiszúrt minket.
-Ti, ott ketten!
Erik fájdalmasan elhúzta a száját.
-Beszédem van veletek! -Olivérre nagyon hasonlított az öccse. Ugyanolyan szőkésbarna haj, széles váll és átlagon felüli magasság. És ha Olivér nincs szolgálatban akkor ő is humoros, akárcsak Erik.
-Minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést, biztos úr? -Erik angyali arcot erőltetett magára.
-Mit műveltetek már megint?!
-Mire célzol? -becsatlakoztam az ártatlanság megjátszásába.
-Azt hallottam, hogy összeakaszkodtatok a földrajztanárral.
Összenéztünk Erikkel.
-Meg kell találnom Al exbarátnőjét! -motyogtam.
-Mennyit tudsz a dologról? -puhatolózott Erik.
-Hogy valami hülyeséget csináltatok, de ez biztos.
Újabb összenézés.
-Talán jobb, ha nem tudsz többet.
-Ne szórakozzatok velem!
-Elég kínos a dolog... -vakartam meg a tarkóm.
-Meséljetek!
-Csak játszottunk. Dobáltuk az üvegem. -Erik lehorgasztotta a fejét.
-Az egyik dobás nagyobb lett a kelleténél és... -csatlakoztam.
-...pont eltalálta szegény tanárúrat. -fejezte be Erik.
-Megsérült?
-Meg. -mondtuk egyszerre.
-A fenébe! Mit mondok mindig nektek?!
-Tudjuk, tudjuk... -Erik megkerülte Olivért.
-De ha beszélsz vele ne említsd meg a balesetet! -figyelmeztettem.
-Miért? -gyanakódva járatta a tekintetét köztünk.
-Az üveg...ott találta el... -Erik lemutatott arra a bizonyos testrészre.
Olivér lehunytam a szemét.
-Maradjatok itt, amíg beszélek vele! -Olivér a suli felé indult.
-Oli! -szóltam utána.
-Igen?
-Nem szereti, ha gyenge emberként bánnak vele. Csak keményen,... -elgondolkodtam.
-...mint egy kihallgatáson.
Miután elment Erik vigyorogva neki dőlt a rendőrautónak:
-Megalapozzuk a rossz hírnevünket?
Elmosolyodtam. Az iskolából kiáramló diákok kíváncsi szemekkel figyelték, ahogy kénylemesen elhelyezkedem a rendőrautónak dőlve.

Tíz perc múlva Olivér vörös arccal rontott ki az épületből.
Átvágott az iskolatársaink egy csoportján, akik felháboródva szóltak volna utána, csak aztán rájöttek, hogy rendőri egyenruha van rajta.
Mi lazán a kocsinak támaszkodtunk.
-Mindenketten azonnal beszálltok a kocsiba!
Ellenállás nélkül engedelmeskedtünk.
-Bilincset nem kapunk? -viccelődött Erik.
-Jogodban áll hallgatni és ha ezzel a joggal nem élsz, akkor én hallgattatlak el! -Olivér irtó dühős volt.
A kocsiban először kínos csend uralkodott, majd Olivérből kirobbant:
-Átvertetek! Az egész csak kamu volt!
-Tényleg összezördültünk a föci tanárral. -kotyogott közbe Erik.
-Csend legyen! Én hülye módjára eljátszottam a rossz zsarut...
-Megszorongattad? -érdeklődve fordultam felé.
-Csak ködösen fogalmaztam és ezzel a frászt hoztam rá!
-Simlis a csávó, mi?! -Erik előre dugta a fejét, a két ülés közé.
-Csak egy lejárt parkolóbüntetése volt...
-Úgy tudtam! -öklözött a levegőbe Erik.
-Ez akkor sem tisztességes! Kihasználtatok!
-Ha már rendőr a bátyám lássam a hasznát. Necsak a legjobb barátomat tartóztassa le.
-Ne tereld el a témat, Erik!
-Lehetne, hogy kihagytok a családi drámából? Otthon vár rám egy és az bőven elég. -kérleltem.
-Ezt még befejezzük! -fenyegetőzött Olivér, miközben a visszapillantó tükörben figyelte az öccsét.

-Mondtam, hogy ne késs! -Rafi újságot olvasott a kanapén, mikor hazaértem.
-Így alakult.
-És a földrajz?
Basszus! Tényleg meg kell találnom azt a csajt.
-Hosszú. -sóhajtottam.
-Al nem lesz boldog.
-Én sem vagyok az! -fakadtam ki.
Rafi hátrafordult.
-Mit akarsz?
-Dolgozni a műhelyben.
-Ez volt a második napod és a második probléma is felmerült veled kapcsolatban.
-Te rá tudod venni Alt, hogy...
-Miért tenném? -Rafi félbeszakított.
-Kell valami, ami ösztönöz... -próbálkoztam.
-Szarka...
-Kérlek, Rafi! Ha megteszed jobban fogok igyekezni! Ígérem!
-a szívemre szorítottam a kezem.
-Meglátom, hogy mit tehetek.