A hétvége királyul telt. Erikkel "vadásztunk", mint régen. Annyira hiányzott! Felöntöttünk a garatra és klasz zenéket hallgattunk közben. Jó pár csajt befűztünk... én most a szőkékre mentem, míg Erik a barnákra. Szükségem volt erre a lazulásra. De komolyan.
Hétfő reggel mosolyogva(!) szálltam fel a buszra. Aztán a  helyemet átadtam egy idősebb hölgynek és mindenkit magam elé engedtem. Mindezt a megszokott házsártosság és bunkóság nélkül!
Mikor a suli bejáratához értem, Erik arcán az én vigyorom tükörképe víritott. Összepacsiztunk.
-Mizu? -vihogott Erik.
-Minden király. -nevettem vissza.
-Nézd, kik jönnek! -Erik az utcán felénk közeledő alakokra mutatott. Követtem az ujja által kijelölt útirányt és felismertem a két embert.
-A morcos csajok!
Mimi a szokásos furcsa stílusának megfelelően piros harangnadrágban és almazöld felsőben mutatkozott. Csuklóját egy tonna karkötő ékesítette és haja egy nagy kontyban meredt az ég felé.
Iv egy sötétlila blúzban és rövid farmerszoknyában feszített. Hosszú haját kiengedte, ami ritkaságba ment, eddigi ismeretségünk alatt egyszer-kétszer ha láttam így.
Bevártuk a csajokat. Vigyorogva magunk elé engedtük őket, jómagam az ajtót is kinyitottam.
-Ezekkel meg mi van? -kérdezte Mimi felvont szemöldökkel. -Betéptek?
-Nem tudom, de kinézem belőlük, hogy igen. -válaszolt flegmán Iv.
-Ugye tudjátok, hogy mindenegyes szót tisztán hallunk? -zárkózom fel hozzájuk. Erik követi a példám és hozzáteszi:
-Amúgy mi nem szoktunk drogozni vagy ehhez hasonlószereket használni!
-Akkor miért vagytok ilyen betegesen vidámak? -mutat rá Iv.
-Jól kipihentük magunkat a hétvégén. -ferdítem el a valóságot.
Erik röfögő nevetéssel megcáfolja az állításom.
-Akarjuk tudni...?
-Nem! -válaszoljuk egyszerre Erikkel.
Gyorsan előre szaladok és kinyitom a második ajtót is a lányok előtt.
-Csak a hölgyek után!
Mimi szúrós szemekkel megy el mellettem, Iv lelassít és méreget.
-A frászt hozod rám.
-Miért? -meglepődök.
-Ez az udvarias viselkedésed ijesztő. Valami rosszban sántikálsz?
-Nem. -elmosolyodom. -Néha én is viselkedhetek rendesen.
-Régen... uff! -Erik elhallgat a könyököm miatt, ami a gyomrába csapódik.
Iv kételkedve lép be az iskolába.
-Haver! -elkapom Eriket, mielőtt a csajok után menne. -Ez mi volt?
-Mi mi volt? -vág ártatlan képet.
-Régen...? -hagyom csüngeni a levegőben a befejezetlen mondatot.
Erik félrenéz.
-Jah, az!
Nem folytatja.
-Haver! Nem beszélünk a régi dolgokról és nem emlegetjük őket, te is tudod! -dorgálom meg.
-Persze, persze...tudom én.
Figyelmesen tanulmányozom a barátom arcát.
-Mi történt?
-Semmi csak átmeneti agybénulás. -megvonja a vállát. -Nem tudom, miért hoztam fel.
Kissé feszengve követjük a lányokat az osztálytermünkhöz. Hétfő lévén osztályfőnöki az első óra. Erik a telefonjával buzul, így én is előkapom a telóm. Ráírok a bátyámra.

Szarka: mizu?

Lio: mer nem órán vagy?

Szarka: ott vagyok

Lio: ?

Szarka: csak rád írtam.

Lio: +int rossz vagy

Szarka: :]

Lio: :D kapsz majd Rafitól

Szarka: kit érdekel? Már +szoktam.

Lio: csak magadnak köszönheted

Szarka: ha ezt akarnám olvasni akk Raffal tenném már bocs...

Lio: :D vettem

Szarka: tehát mizu?

Lio: lemondtam a csajról

Szarka: más vki tetszik?

Lio: mondhatni

A fejemet rázva olvastam a bátyám üzenetét. Ő és a nőügyei. Egy nő lesz a veszte.
Erik az orrom alá nyomja a mobilját.
-Mi a...?!
Megnézem a kijelzőt és elvigyorodom. Képeket készített a hétvégénkről. Az egyiken épp egy szőke bombázóval smárolok. A csaj iszonyú rövid ruhája még jobban felcsúszik, ahogy az ölemben ül.
-Ízléses. -hallom a fülem mellől az epés megjegyzést. -Remélem nem kaptál el tőle semmi nemi betegséget.
Félmosollyal az arcomon felnézek Ivre, aki a székem mellett áll, immár felegyenesedve.
-Nem azt nem, de sok mást kaptam tőle.
Erik harsányan felröhög, tetszett neki a beszólásom. Ivnek kevésbé; a szemét forgatja.
-Segíthetek neked valamiben? -kérdem, jelezve, hogy magánügy a dolog.
-Nekem nem fontos, de volt egy megállapodásunk. -fűzi össze a karjait.
-Melyikre gondolsz? -vakarom meg az állam.
-A röplabdásra. -szűri a fogai között.
Felcsillan a szemem.
-Hallgatlak.
-Ma van edzés. Délután.
Huncutul elvigyorodom.
-Megyünk.
Iv megszívja az orrát.
-Kár.
-Ugyan, tudom, hogy örülsz neki. -húzom kicsit.
-Szeretnéd! -energikusan elviharzik.
-Röplabdás csajokat fogunk bámulni délután? -méreget Erik.
-Nagyon úgy néz ki. -vigyorgom.
A napom nem tudja tönkretenni az unalmas matek óra és kémia, sem az utálatos földrajztanár, sem a nyelvórák egyhangúsága. Tesin annyira fel vagyunk dobva Erikkel, hogy minden feladatot elvégzünk és Orrszarvú döbbenetében csak hebegni-habogni tud.
Egymást lökdösve lépünk ki az iskolából.
-Hova kell mennünk? -torpan meg Erik. -És mikorra kell megérkeznünk?
Előkapom a telóm és a névjegyeknél legörgetek a Kisszívemhez.
Harmadik csörgésre felveszi. Megbeszéljük a részleteket.
-Gyere! Jelenésünk van. -intek Eriknek.

Erik a vállamba markol.
-Látod ezt a csodát? -tátott szájjal bámulja a tornaruhás nagyonis formás röplabdára járó csajokat.
-Tudtam, hogy tetszeni fog. -mosolygok.
Erik szeme fátyolos lesz a meghatottságtól.
-Csodálatosan szép! És majdnem másfél órán át nézhetem őket.
-Pontosan. De nehogy szétess nekem!
-Nyugi! -megrázza magát és egyből felölti a csajozós arcát.
Nevetve felmásztunk a lelátóra. Pár szülő elszórtan ült már rajta.
Nemsokára megjelent az edző.
-Szerinted mennyi idős az edzőnő? -kérdi Erik.
-Ne hajts rá! -térítem el az ötlettől.
-Milyen menő már, hogy ezt megnézhetjük! -mutat a bemelegítő lányokra.
-De még mennyire! Örökké hálásnak kell lenned nekem!
-Ó-ho-hó! Emiatt ne aggódj! Egy életre az adósod lettem!
A bemelegítés után a lányok felállnak a helyükre, hogy elkezdjék a játékot.
Egy magas lány szervál, egy másik leveszi és a társa átüti a kezdő térfélre. Csattognak az ütések. A csajok teljes bedobással játszanak. Mi, Erikkel ámulva élvezzük a meccset, de legfőképpen a csajok gyönyörű mozdulatait...
Iv szerez egy pontot, mire mindenketten felpattanunk ültünkből és éljenzünk.
A szülők rosszalló arckifejezéssel méregetnek minket.
A számba dugom az ujjaim és éleset füttyentek. Erik mellettem egy pomponlányos bíztató szöveget nyomat, és Vivien nevének mindenegyes betűjéhez mond egy jelzőt.
Iv dühös arccal rázza a fejét és a nyaka előtt elhúzza a kezét. Gondolom azt akarja, hogy abbahagyjuk. Bocs, kisszívem, de ez esélytelen. Füttyentek még egy dobhártyaszakasztót, mielőtt visszaültünk a helyünkre.
A tekintetem találkozik Ivével. Sok rosszat ígér és ez valahogy felvillanyoz. Vigyorogva figyelem tovább a mérkőzést.

Az edzés végén elküldtem Eriket, jómagam Iv felé indultam. A csapattársai egy ragadozó tekintetével figyeltek, majd' felfaltak. Szerencsére Erik kivonulása több lehetőséggel kecsegtetett, így őt vették célba. Nagyon sokkal tartozik nekem a csávó. Hamarosan egy csapat izzadt, sportos röplabdáscsaj veszi körbe és kérdéseket akarnak kiszedni belőle, amikért cserébe szinte bármit hajlandóak megtenni. Nem hibásztathatom őket. Feltűnő jelenségek vagyunk.
-Szia. -vigyorogtam zsebre tett kézzel.
-Szia. -fonta karba a kezeit.
-Jól játszol.
-Kösz. -huncut mosolyra húzódott a szája. -Jól drukkolsz.
Felnevettem.
-Azt hittem zavar.
-A csajok alig tudtak koncentrálni tőletek. -gonoszul felkacagott. Imádnivaló hang volt. -Arra a fütyülésre muszáj megtanítanod.
-Nem probléma. -vállat vonok. -És téged nem zavart?
-Hiszen láttál játszani! -tárja szét a karjait öntelten.
-Tetszik ez a fellengős stílus. -az egyik padhoz sétáltam. Otthagytak egy kosárlabdát. Felkapom azt és pattogtatni kezdem. Elől, hátul, elől, jobb, bal, jobb, bal. Egy láb között.
Iv homlokráncolva figyel.
-Tudsz kosarazni?
Megpörgetem az ujjamon a labdát. Ezt mindig is szerettem.
-Miből gondolod? -heccelem.
-Nagyon-nagyon jól tudsz kosarazni, igaz? -puhatolózik.
-Csak mert tudok pár trükköt? -kérdés közben végiggurítom a karjaimon a kosárlabdát. Régen szabadidőmben gyakran gyakoroltam ilyen trükköket.
-Kosarazol? -kérdezte reményteljes hangon.
-Egykor sokat kosaraztam... -felrémlik a múlt, gyorsan elhessegetem.
-Miért hagytad abba?
-Csak. -rideg a hangom.
-Van egy ajánlatom a számodra. -feleli hasonlóan érzelemmentesen.
Összehúzom a szemem.
-Mi lenne az?
-Észrevettem, hogy mostanában nem jegyzetelsz.
A labdával játszadozva figyelem Iv minden mozzanatát.
-Remek megfigyelő vagy. -gúnyolódom.
Lerázza a sértést és folytatja:
-Minden hét végén odaadom az egyik tantárgyból a füzetem, hogy lemásold...
Elkerekedett szemekkel nézek rá.
-Ha? -keresem a csapdát.
-...ha jársz kosáredzésre. A sulinknak van csapata és hetente kétszer játszanak ugyanitt. -körbemutat.
-És még... -túl szép, hogy igaz legyen. Csináljak valamit, amit szeretek és amiben jó vagyok cserébe odaadja a jegyzeteit? Ugyan, nem ma jöttem le a falvédőröl.
-És Mimivel végignézhetjük ezeket. -teszi hozzá.
Na itt a lényeg.
-Heti két edzésért két füzet járna. -jegyzem meg hamiskásan.
-Két napod van lemásolni. -vágja rá nyomban.
Elképedve bámulom a csajt.
-Te titokban gyakorolsz valakivel?
-Ezt, hogy érted? -esik ki a szerepéből.
-Túl jól üzletelsz most. -húzom el a szám.
Elvigyorodik.
-Tegyük érdekesebbé! -elveszi a kosárlabdát a kezemből. Elfut a kosárig és bedobja. -Ha én győzök, akkor még egy feltételt hozzátehetek.
-Ha én nyerek? -vetem fel.
-Minden marad.
-Én miért nem szabhatok feltételt?
-Így igazságos. Örülj, hogy nem röpizni hívtalak ki.
Van benne valami. Mutatom, hogy passzoljon. Elkapom a labdát, pattintok párat, végül kockáztatok. Megpróbálok bedobni egy hárompontosat. Rég kosaraztam. Akkor nem volt kérdéses, hogy sikerül-e.
Visszafojtott lélegzettel figyelem a labda repülését, majd...hupsz, pont bele! Nem csontnélküli, de bement. Igyekszem leplezni az örömöm. Még sem jöttem ki a formából.
Iv vidáman felkapja a labdát.
-Értékes taggal bővül a csapat. -a mellkasomnak nyomja a labdát.
-Úgy tűnik. -előveszem a megnyerő mosolyom, amit a csajok befűzésénél használok. -A feltételem...
-Nincs... -az ujjam az ajkára nyomom, ezzel elhallgattatom.
-...független az alkunktól. -folytatom.
-Mi lenne az? -vonja fel a szemöldökét.
-Pénteken velem táncolsz!
Iv csípőre teszi a kezét.
-Azt akarod, hogy a táncpartnered legyek? -kérdi vidáman csengő hanggal.
-Talán. -felelem titokzatosan.
-Akkor kérj meg rendesen! -utasít.
Elmosolyodom. Jellemző.
-Szállai Vivien, táncolnál velem?
-Szívesen. -jön a válasz.