- Kira?! - hallottam meg Petert.

- Peter? - lepődtem meg. - te meg mit keresel itt?

- Én éppen dolgozok. És te? Mit keresel itt?  Csak kérdem. - bombázott le Peter kérdésekkel.

- Hát már én is itt dolgozok. - mondtam. Aztán leesett hogy még mindig Steve tart engem. A vállába kapaszkodva felálltam. Végéig néztem Peteren. Mintha alacsonyabb lenne. Vagy én lettem magasabb? Igen valószínűleg én lettem magasabb. De mégis mikor nőttem én ennyit. Le néztem. Nem is nőttem. Hanem repültem. Már megint. Aztán Péter arcára pillantottam. Tátott szájjal bámult.

- Hosszú sztori. - legyintettem.

- Meghiszem azt. - mondta Peter miközben bólintott egyet óvatosan.

Le hunytam a szememet. Arra gondoltam hogy óvatosan leszállok a padlóra. Aztán egyszer csak megéreztem a padlót a lábam alatt. Még meg kell majd tanulnom kontrollálni a képességemet vagy az érzéseimet. Attól függ hogy melyik van kihatással a másikra. De volt az a sanda gyanúm hogy az érzéseim vannak kihatással a képességemre.

- Mr. Rogers! Kérem fáradjon a tárgyalóba. Mr. Stark már várja. - búgott fel Jarvis hangja.

- Indulok. - mondta Steve majd felénk fordult és biccentett egy aprót. Erre én vissza biccentettem. Erre kaptam egy szemre hányó tekintetet Petertől.

- Most mi van? - néztem kérdőn a pasimra.

- Csak hiányoztál. - búgta. Bele borzongtam.

- Te is nekem. - súgtam. De valamiért üresnek éreztem a szavaimat. Mintha nem is én mondtam volna.

Peter lassan oda sétált elém. Majd gyengéden átölelt. Én vissza öleltem. Közben Peter nyomott egy puszit a homlokomra.

- Peter... - toltam el magamtól. - Épp kajálni indultam. És igazság szerint mindjárt éhen döglök! - gesztikuláltam.

- Oh. Rendben. És amúgy mióta dolgozol itt? - tette fel a több millió dolláros kérdést.

- Hát ez egy rettenet hosszú sztori. A lényeg az hogy volt valami földrengés és utána kórházba kerültem. - füllentettem.

- Idáig tudom. Hiszen találkoztunk is ott. De utána jött a Shield. Azt mondták nekem hogy össze szedtél valami ritka betegséget. Azt is mondták hogy nem fertőző. És az emberek 1%-a tudja csak elkapni.

- Hát igen. Valami olyasmi. - bólintottam. Valamiért olyan fura érzés kavargot bennem hogy nem kéne el mondani az igazat Peternek. - És ugye akkor miután elvittek sikerült még gyógyítaniuk. És a gyógymódnak volt egy úgymond mellék hatása. És e miatt tudok „repülni".

- Értem... - mondta Peter de látszott rajta hogy még kérdezett volna valamit. Még fogtam a kezét.

Villanás

A suliban voltam. Peter ott ácsorgott a szekrénye előt. Aztán meg szólalt a csengő. Peter a gondolataiba merülve csoszogott el a termükbe. Éreztem hogy bűntudata van. Azért hogy miért arra nem sikerült rájönnöm.

- Peter! - pattogott oda Peterhez egy fekete hajú sötét bőrű lány.

- Szia Liz! - ölelte át Peter a Liznek szólított lányt.

- Peter? Elviszel moziba? - nézett boci szemekkel Liz.

- MIVAN?! EZ A LIZ NEVŰ RIBANC MEGKÉRTE AZ ÉN PASIMAT HOGY VIGYE EL MOZIBA?! - ordítottam magamban.

- Persze! - mondta Peter hezitálás nélkül majd szájon csókolta Lizt.

Itt volt az a pillanat amikor össze törtem. Ez hihetetlen... Nem lehet... Peter biztos hogy nem csalna meg egy béna ribancal...

Ki kell jutnom innen... Ki kell jutnom innen... Muszáj... El kell tűnnöm...

Villanás

- PETER PARKER! TE HÉT ÖKRÖS IDIÓTA! TE MEG MÉG IS MI A FRANCOT KÉPZELTÉL MIKOR IDE TOLTAD A POFÁD! - ordítottam teli torokból.